Kultúra.hu

Nagy kontrasztú változat Alapértelmezett színséma

IRÁNY PÉCS!

EURÓPA KULTURÁLIS FŐVÁROSA
2010-BEN

Friss hírek:
« | »

Szóló libasorban – PHILIPPE DECOUFLÉ: SOLO

2010. február 14.
cikk küldése e-mail-bennyomtatás
Talán nincs ma még egy olyan francia koreográfus, (az aktív korosztályra gondolok itt), akinek akkora nemzetközi hírneve lenne, mint Philippe Decouflé-nak. Az ok egyszerű: egy olimpiai megnyitó látványparádéját sokmillió ember nézi végig a tévécsatornáknak köszönhetően a világ minden pontján. Márpedig Découflé-t, ha másért nem, ezért bizonyosan jegyzik 1992-es téli olimpiai megnyitója óta, s az sem véletlen, hogy azóta is számtalan hasonló jellegű megrendelést kap. Egy látványalkotó: műve a világ szeme előtt. Ezúttal a Trafóban láthattuk: a látvány ő maga volt, egyedül… KRITIKA
 
Nem véletlen persze, hogy miként alakult ez a különös karrier. Nem elég, hogy kisgyermekként a Közel-Keleten is nevelkedett, de cirkusz-és pantomim iskolákba járt (nem is akármilyenekbe: Marcel Marceau-éba például), majd a posztmodern amerikai formabontók egyik legnagyobbika: Alwyn Nikolais oktatta őt színpadi „szemfényvesztésre”. (Nikolais volt az, aki fénnyel, textíliákkal, testformákkal rajzolt bizarr látványosságot a táncszínpadra a hetvenes években: magát nem is tartva koreográfusnak, hisz nem a tánc dominálta műveit.)
Decouflé már felnőtt testtel kezdett el a kortárs tánccal foglalkozni, oly sokféle előzetes előadói és társművészeti tapasztalat után. Innen azonban határozottan tudta, mi az útja: 1983-ban saját társulatot alapított, s ettől fogva folyamatosan lepte meg a legkülönb közönséget a legkülönb műfajokba sorolható alkotásokkal. Koreográfia, cirkusz, illúzió, s mindez filmen is: ez mind Découflé.
Bejön a Trafó tárgyakkal, jelekkel zsúfolt színpadára, bemutatkozik magyarul, (aztán átvált angolra), bekonferálja, hogy ezzel a műsorával egy kis élet-összefoglalót fog átnyújtani (most 49 éves), - és innen kezdve azután folyamatosan varázsol maga körött a színpadon.
 
Kezei, lábai, egész teste: a főszereplő, - leginkább megtöbbszörözve, az elképesztő videó technikának köszönhetően. Önnön testének visszajelentkezései az óriási vetítőfelületeken: a társszereplők. Néha – miközben átöltözik (hogy ne unjuk meg külsejét, amin persze nem túl sokat változtat: fekete póló, fehér póló, - rövidebb nadrág, hosszabb nadrág)- a vásznon „archív” kockák is megjelennek róla. A vagány, fiatal Découflé egykor sok álmélkodást kiváltó jelenetei.
Aztán leül, családi fotók kerülnek elő, kivetítve bemutatja őket, rém szellemes, frappáns kommentekkel (kicsit Janikovszky Éva stílben). Egyébként is sok a humor: szinte végig, nem csak verbális, de mozgás- és képi humor. Aztán ott a zene: a színpad bal szélén ott ül Joachim Latorget, és a legkülönb módokon fújja, zörgi, dúdolja a talpalávalót, felváltva – vagy párhuzamosan – a gépi zeneanyaggal.
Découflé önmaga többszörös képével játszik folyamatosan - legyen az akár csupán a keze. Hol önmagával libasorban táncol kánont, hol kezet fog saját tükörképével, - minden megtörténik itt, - hála nem csupán a showman végtelen fantáziájának, de az óriási technikai kapacitásnak is. (Bal kezét pl. a jobb kezében tartott gyufásdoboznyi kamerával veszi, képét több méteres kinagyításban kapjuk szimultán…)
Építkezés nincs: a jeleneteket bármilyen sorrendben is egymás mellé lehetne rakni - mindenesetre ez a nézőknek szemlátomást semmi gondot nem okoz: a zsúfolt nézőtér remekül szórakozik (olyan kevés a „felhőtlenség” a színpadainkon!), s gyerekek is kacagnak valamelyik sorban…
Szerző:
Lőrinc Katalin
Fotó:
Kováts Dániel
A kultúra.hu tartalmának írásbeli engedély nélküli újraközlése bármely portálon, internetes fórumon, blogon, illetve intézményi és privát honlapon szigorúan tilos, mert törvénybe ütközik, s így azonnali és automatikus jogi következményekkel jár. Kizárólag hivatkozás elhelyezésekor használható fel a szöveg, de akkor is csak a bevezető rész (lead) végéig, illusztráció nélkül.