A mentőcsapat első dolga volt, hogy elvégezze az épület bejárását és rögzítse a tavaly óta lezajlott változásokat, vagyis a romlást. Fölmérik, hogy a Budapesten elkészített helyreállítási menetrenden mit kell majd változtatniuk.

Irimiás Balázs tokiói építész doktorandusz tavaly biciklivel járta be az utat és adott vészjelzést a kolostor állapotáról, mert az anyagtéglából, helyi építési módszerekkel fölhúzott kolostor egy ideje már beázik és egyharmada romos, ráadásul lakatlan.

Szerinte keservesen jutottak föl a 4 ezer méteres hágókon keresztül Zanglába, mert míg korábban terepjárót bérelve el lehetett jutni a faluba, addig most taxitársaságok alakulnak, s csak velük, kétszer is autót váltva, az utat éjszakára megszakítva, sokkal hosszabb idő alatt és drágábban jutottak el a céljukig, Zanglába. Mielőtt fölértek volna a kolostorig, 3 napot töltöttek akklimatizálódással az Indus folyó völgyében, ahol bejárták a jelentősebb épületeket, és hosszan konzultáltak a Tibet Heritage Fund alapítójával és szakembereivel.

Ez az alapítvány Ladakban és Tibetben végzett restaurálási munkákat. Lehben, Nyugat-Tibet központjában, a célállomás előtti nagyobb településen megmutatták nekik a nemrég befejezett helyreállítási munkáikat. Az alapítvány szakemberei készségesen megosztották tapasztalataikat a magyar expedícióval.

A magyar csapat önkéntesekből áll: Irimiás Balázs és Nagy Olga Tokióban tanuló építészek, Barcza Gergő budapesti építészhallgató, Olosz Emese, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) statikusa, Gulyás Tibor operatőr és Samin Etienne francia építész. Maguk fedezik az útiköltséget és saját ellátásukat, a renováláshoz, elsőként a tető javításához adományokból látnak hozzá, mert a zord idő miatt csak augusztusban, szeptemberben és október elején lehet dolgozni Zanglában.

(Múlt-kor/MTI)