Dél-Baranya és a Dráva-medence természeti csodája, a fesztiválhoz legközelebbi város Siklós, és a város közepében lévő vár, amelyet minden magyar állampolgár a Tenkes kapitánya című kultfilmből ismer. A környék amúgy is kellemes, szubmediterrán éghajlata, az épületek, a szőlőskertek látványa a tizenharmadik századtól kezdve fontos hadi, kereskedelmi és kulturális jelentőséggel is bíró várból egészen meseszerű. A várban található kínzástörténeti kiállítás- és panoptikum, a kortárs képzőművészeti tárlat, a hadtörténeti gyűjtemény, a pécsi kesztyűgyár termékeit bemutató divattörténeti kiállítás, a várudvaron zajló esküvő, a romos várkert, meg a nem messze található művelődési ház udvarán álló, kifogástalanul felújított török dzsámi zavarba ejtően eklektikus. A város és környéke, ahol már a rómaiak meg a törökök is szívesen laktak, most is nagyon vonzó, és furcsa mód jelenleg csendes vidék, csak egy esti fuvolakoncert hírét hallani.

 

A siklósi vár

 

Talán egyszer idáig is elhúzódik majd a fesztivál pereme, ami most még tíz kilométerrel odébb, Kisharsányban található. A templomkertben felállították szombat délutánra a Guixot De 8 néven pár éve nálunk is elhíresült katalán játékszobrokat. A mechanikus szerkezetekre órákra úgy vetik rá magukat gyerekek és felnőttek, hogy megszűnik a külvilág. A bicikli-alkatrészekből, háztartási gépekből, és ki tudja még, miféle hulladékokból készített játékos gépcsodákkal való foglalatosság mellett Alexander Balanescu, és a Mediawave műhelyes zenészcsapatának próbája hallható. A hegedűkar felzaklató összhangzatához adódó fémkattogás egy komplett kortárs zeneművé alakítja a délután hangjait. A templomban festett agyagmadár kiállítás és vásár, egész műszárnyas hadsereg repked a mennyezet alatt.

A Szoborpark amfiteátrumában kellemes, és egy kicsit szomorú beszélgetés Spiró Györggyel, és Másik Jánossal, három részben, megérkezésünkkor az Ahogy tetszik című, zenés dráma, és persze a házasság a téma, amelyben a beszélgetés vezetője, a Házasságon innen és túl szerzője, Háy János is nagyon profi. Két drámaíró, amint a színházról beszélget, arról, hogy mennyire el kell engedni a szöveget, és elviselni, hogy a rendezői koncepció akár teljesen ellenkező az elképzeléseikkel. Alföldi Róbert rendezése az említett Spiró-darabból a Bárkán például iskolapéldaként kerül elő, hogyan lehet beleerőszakolni valamibe modernizmus címén az író által nem kívánt politikai mondanivalót. Ebben speciel a zenész, Másik János is egyetért velük, majd eljátszik a darabból néhány szívszorító dallamot.

Az új regényről, a Feleségversenyről való diskurzus már komorabb, a jövő Magyarországáról festett kép, az új analfabétizmussal, a kamatyadóval, az etnikai háborúkkal fenyegetően valószerű. Innen, a szobrok közül, a felkelő Hold mellett, és Kovács Gerzson Péter Dresch Mihály által élőben kísért, stilizált néptánc alapú, Hic et nunc című szólója után persze nehéz elhinni, hogy az ember nem mindig csodálatos. Itt és most láthatjuk a múltat és a jövőt, a szaxofonszóló, a roncsolt mozdulatok, a sziklafalakra vetülő hatalmas árnyékok társaságában az idővel beszélgetünk. Nem kéne innen elmenni soha, csak nézni, ahogy a zöldek benövik majd a kőszobrokat.

Péterfy Bori

De hív a nagyharsányi focipálya, Péterfy Bori és a Love Band. Vannak új számok, vadabb a kivitelezés, más a tánc, az énekesnő elektro-punkosra vette a figurát. Már nem egy tehetséges színésznő, pop frontember szerepben a színpadon, akinek jól kiszámíthatóak a mozdulatai is, hanem rocksztár, vérprofi, verbálisan is, olyan hangulatot csinál a vakmerő megjegyzéseivel és összekötő szövegeivel, hogy a betonpálya adja a másikat.

Olyan valószerűtlen ez az egész a faluszélen, mint hazafelé, hajnalban a beremendi református lelkészi hivatal világító reklámja, egy neon kehely. A lelki bögrecsárda, a világnézeti szanatórium, amilyen ez az egész fesztivál.