Czigány Ákos felvétele

Robitz Anikó és Czigány Ákos fotóiban sok közös és sok különböző van. Közös a sorozat-alkotás vágya, az egy-egy témát körüljáró, aprólékos kutatói attitűdjük. Közös a látvány forrása: mindketten épületekből indulnak ki, határoló felületeket fotóznak – falakat, ablakokat, térelemeket –, amelyek elválasztják és összekötik a kint és a bent, az itt és az ott felségterületeit. Voltaképpen a tér értelmét fényképezik.

 

Robitz Anikó felvétele

Robitz absztrakciót olvas ki az épület, a rávetülő fény és a vetett árnyék viszonyából, Czigány fénnyel teli nyílásokat fedez föl egy kerámiatárgy elmozduló síkján, és fotóival rákérdez: vajon kinyíló vagy becsukódó ajtót látunk éppen? Robitz a fekete-fehér geometrikus rendet keresi az épületek struktúrájában, falfelületek fény-árnyék szabályrendszerében, egy síknak látszó falfelület térbe lépő csorbulásában. Czigány a telt és a rácsszerkezetű anyagok transzparenciáját vizsgálja, egy lépcsőházi színes üvegablakot rendez értelmes rétegekbe, egy üveglap foncsoraiból rakja össze az univerzum mindenre kiterjedő rendezőelvét.

 

Józan és logikus utak ezek a valóság felületéhez képest. A fal, üveg, fa vagy kerámia a fotókon pozitív és negatív fénytömegek szerepét veszi föl. Pozitív ott, ahol a felület tagolatlanul fehér, a faktúra finom játékai néhol megvillannak rajta, de tömbszerű fehérsége egyértelmű. Negatív ott, ahol fekete festéksávok fedik le a részleteket, fekete vonalak vágják szét a fehér síkokat. És ott, ahol – több sorozaton is – Malevics fekete négyzete nosztalgikus idézetként lebeg a kép síkjában, miközben Czigánynál rávetül egy rácsos háló és az árnyéka, Robitznál az egész képfelületre kiterjed és racionalitását, végletes elvontságát dekoratív minták enyhítik.

 

Czigány Ákos felvétele

Mégis, nagyon különböző az olvasat, amit a fotóikkal fölvetnek. Czigány az üvegablakban Szent Benedek reguláit próbálja színnel és kompozícióval képpé alakítani. Robitz érzelmesebben éli meg a környezet felületeit, nála a közvetlen tapintás sokkal fontosabb, mint Czigánynál; ő a felület és a tónusok tapintható elemeit fényképezi szuperközeliben. De nem kétséges, hogy mindkét fotósnál a kép valamilyen istenhit megfogalmazása, amely a tér, a teremtett világ alapelemeiben mindenütt ott látja a teremtő elv megnyilvánulását.