A címadó munka egy installáció, mely egy balesetben összetört fekete BMW-ből és az autóroncs köré rendezett, azt mintegy idézőjelbe foglaló hanginstallációból áll. A hatcsatornás hanginstalláció autóbalesetek történeteit dolgozza fel az elszenvedő személyekkel készített interjúk alapján, melyek szövegét végül három énekes előadásában, megzenésítve halljuk a kiállítótérben.

 

A Passzív interjú jelen esetben olyan formára utal, ahol a történet a kérdező oldaláról, annak eldöntendő kérdéseiben fogalmazódik meg, a válaszok pedig "igen"-re és "nem"-re redukálódnak.

 

Az ütközésben meggyűrődött autó alapján két teljesen egyforma szobor készült, mely az eredeti gépjármű egynegyed arányú, kicsinyített másolata.

 

A balesetben összetört autó formájának - mint egyszeri, egyedi formának - a lemásolása és megkettőzése, valamint a balesetek történetének eldöntendő kérdésekben történő megfogalmazása - rávilágítva az elkövetett hibák sorozatára - a véletlen létezését kérdőjelezi meg, pontosabban a véletlent is determináltnak tekintve az eleve elrendeltség lehetőségét veti fel.

 

Az összeomlás jelen esetben mint lassú pusztulás, megfeleltetése a katasztrofális pillanat emlékezés általi végletes lelassításának, mely így az időből kiszakadva önmaga megismételhető mementójává válik.

 

Közreműködők: Hanna Szperalski (mezzoszoprán), Tobias Müller-Kopp (bariton), Franz Bühn (Kinderchor CANZONETTA Berlin), Sean Hunter Williams (szobrász), Volker Schaner - FufooFilm és Saturlight Studio Berlin (hangfelvétel).