Utolsó jelentés Annáról

 

Kéthly Anna egyike a magyar történelem azon alakjainak, akik jelentőségük ellenére a kollektív emlékezetnek csupán a perifériáján mozognak. Az 1889 és 1976 között élt Kéthly a magyar országgyűlés második női képviselőjeként elsők közt szólalt fel a zsidótörvények ellen, emellett szenvedélyesen védte a kisemberek érdekeit. Ahogy az a Terror Háza hétfő délutáni vetítésén kiderült, az Utolsó jelentés Annáról című film több jelenete is jól példázza azt a szenvedélyt, amellyel a politikus szónokolt. A főszereplőt alakító Eszenyi Enikő a Terror Házában megrendezett beszélgetésen elmondta: a parlamentben felvett részek rögzítése közben olyannyira magával ragadta a hév, hogy a magyar filmesek és színházak érdekében ő is felvezette a maga kis beszédét, csapkodta az asztalt (hiszen máskor ezt sajnálatos módon nem teheti meg) - ami persze nem került bele a filmbe.

 

Eszenyi Enikő és Cserhalmi György

 

A film nagyobbik részében az idős Kéthly Anna jelenik meg a vásznon, akit élete szerelmének, Faragó László politikus-publicistának (Cserhalmi György) az unokaöccse, Péter (Fekete Ernő) próbál meg a brüsszeli emigrációból hazacsábítani. Bár a film már a legelején leszögezi, hogy az elmesélt történet a képzelet szüleménye - így is történhetett volna -, egy Kéthly-kutató hölgy meglehetősen minősíthetetlen módon szólal fel a beszélgetésen: Faragó és Kéthly nem voltak szeretők, és senki nem merje azt állítani, hogy Kéthly Annát elfelejtettük, hiszen rengeteg történész foglalkozott vele. A hangsúly azonban M. Kiss Sándor történész és Mészáros Márta rendező szerint is emlékének a köztudatban való elhalványodásán van.

 

Fekete Ernő és Eszenyi Enikő

A rendező épp olyan méltatlankodva konstatálta a karizmatikus politikus elfeledését, mint azt, hogy a szociáldemokrácia megszűnt létezni Magyarországon. A filmben a simulékony, megalkuvó Péter besúgóvá válásának folyamatán keresztül pillanthatunk be a hetvenes évek Magyarországának kulisszái mögé (helyenként archív felvételek árnyalják a képet és teremtik meg a dokumentumfilm-hangulatot), és figyelhetjük meg a Kéthly Anna múltjából felsejlő emlékeket. Mészáros Márta nem először nyúlt egy erős, a politika színpadán helyt álló női sorshoz, így biztos kézzel szövi azokat a szálakat, amelyek a főszereplő cselekvéseit, érzéseit indokolják. "Szeretek néha nevetni a férfiakon, mert olyan nevetségesek - különösen a politikában" - mondta nevetve a rendező a film egyik jelenete kapcsán.