A fiatal énekesnő a dalszerzéstől a produceri munkálatokon át a vizuális csomagolásig mindent saját kézben tart. A végeredményt átitatja a természetközeliség, az elgondolkodtatásra való törekvés és a művészetek szeretete. Első koncertjét a Fran Palermo telt házas estjén adta tavaly februárban, már első dala is Zságer Balázs friss kiadójánál debütált, villámgyorsan helyet kapott a legexportképesebb hazai előadók listáján, és több külföldi showcase fesztiválon megmutathatta magát. Remélhetőleg idén nyáron már itthon is sok koncerten láthatjuk. 

Két és fél éves korodban megérkezett az életedbe a néptánc, így a Deva-hangzás egyik alapkövének számító népzene is. Van olyan korai zenei élményed, amit különösen nagy becsben tartasz?

Abból a korszakból kevés olyan emlékem maradt meg, amihez kép is társul, viszont a kérdésed nyomán egy érzés jött fel bennem: egyfajta izgulás emléke, ami a falunapi néptánc- vagy hastáncelőadások előtt volt bennem, amelyeknek közreműködője voltam. Nagyon szerettem azt az érzést. Ez mondható meghatározónak, hiszen akkor éltem át az első színpadi fellépéseket.

Az éneklés és a hangszerek mikor fogtak meg maguknak?

Már ovis koromban sokat szerepeltem, énekeltem, de komolyabb „találkozásra” csak elsős koromban került sor, amikor felvettek a zenei osztályba. Akkor merültem mélyebbre a hangok világában. Másodikos koromban kezdtem el szolfézst, majd zongorát tanulni.

Középiskolásként milyen koncertekre, eseményekre jártál a legszívesebben?

A gimnázium alatt sok olyan emberrel találkoztam, akik erősen formálták a zenei világomat. Sokat próbáltunk, és kisebb klubokba jártunk a ROOM11 nevű zenekarunkkal. A The Swamp Creatures nevű, a pszichedelikus rock bugyraiban utazó banda életében is volt szerencsém részt venni. Akkor kezdtem el felfedezni a fesztiválokat is. A Sziget, a Bánkitó, majd a Kolorádó bűvölt el.

2019 végén, érettségi után kezdted el a szólóprojektedet, aminek szinte minden egyes szeletét te magad alkotod meg. Rekordidő alatt figyelt fel rád a világ. Már az iskola alatt is hasonló álmokat szőttél a jövődről vagy volt B terv is?

Gimnázium alatt volt, amikor filmzeneszerzőnek, volt, amikor karvezetőnek készültem, de végül a MOME médiadizájn szakára adtam be a jelentkezésem, amit elutasítottak. Szerencsére így lett egy félig lyukas évem, amikor volt időm kiteljesedni, és zenéket írni a szabadidőmben. Így kezdődött el mindez. Csak tettem, amit jónak éreztem.

A vírushelyzet 2020–21 terveinek egy részét átírta, de azért így is bőven volt részed hazai és külföldi sikerekben. Mik voltak számodra a legkülönlegesebb mérföldkövek?

Minden fellépés és elismerés hihetetlenül különleges volt számomra, ezért a mérföldköveket inkább a belső folyamatokban keresném. Az egyik legnagyobb ellenségem (és segítőm is) a maximalizmusom. Egy év alatt annyit változott a viszonyunk, mint még soha. Kezdünk egyre jobb barátok lenni. Az első koncertek után például többször szorongásba kergettem magam a hibáim miatt, de idővel kezdtem ráeszmélni arra, hogy ez értelmetlen.

A modern zene és a tradicionális magyar népzene közötti hídként lehet jellemezni a munkásságod. A korai, népzenei gyökerek után hogyan kapcsolódott ehhez az elektronika, a produceri ismeretek?

Régóta kísérleteztem az elektronikusabb iránnyal. Az első szintetizátoromat általános iskolás koromban kaptam, majd a produceri ismeretek autodidakta módon, szépen lassan ragadtak rám az évek során. Audacity szerkesztőprogramban kezdtem, majd a Garagebanden át eljutottam a Logicig és az Abletonig. Persze ez még közel sem a vége; semmit sem tudok ahhoz képest, amennyit lehetne.

Mit szeretsz a legjobban a népzenében?

Azt, hogy régi korok lelkeinek érzéseit, gondolatait élhetem újra.

A zenei univerzumod fontos kiegészítője a vizualitás: a lemezborítóidat is te készíted. Úgy tudom, tanultál grafikát. Mesélsz kicsit erről?

Gimnázium után „félig” kihagytam egy évet, mivel a Jaschik Álmos Művészeti Technikumban kezdtem tanulni tervezőgrafikát. Néhány hónap után rájöttem, hogy ez a művészeti ág nem nekem való, és otthagytam az OKJ-s képzést. De már annyi idő alatt is sikerült néhány dolgot megtanulnom, amiket az albumborítók kivitelezésénél hasznosíthatok.

Van egyéb művészeti terület is, ami közel áll a szívedhez?

Inkább az a kérdés, hogy van-e, ami nem? És persze az, hogy mit nevezünk művészetnek.

Az egész Deva-produkciónak az elnevezéstől a dalok háttértörténetén át a megvalósulásig egyfajta misztikus „kisugárzása” van. Ez honnan eredeztethető szerinted? Takács Dorinához tartozik, vagy inkább egy művészi koncepció része?

Imidzzsel kapcsolatban az a koncepció, hogy nincs koncepció. Azt adom ki a kezeim közül, azt a képet mutatom, ami az adott stádiumomban a legerősebben hozzám tartozik. Törekszem arra, hogy minden cselekedetem a jó érdekében történjen. Amik pedig ebből az inspirációs forrásból származnak, azokról nem érdemes beszélni, csak érezni kell őket. Ezért lehet misztikus a kisugárzás.

A misztikumon kívül a másik jelző, ami eszembe jut a dalaidról, az érettség. Úgy maradnak kísérletezők és pozitív lüktetésűek, hogy közben ösztönös bölcsesség csendül fel mögöttük. (Nem szeretnék általánosítani, de szerencsére nem tipikus „TikTok-generációs” dalok.) Szerinted ez honnan ered vagy minek köszönhető?

Egyszerűen kíváncsi vagyok, és keresem az életben rejlő bölcsességet. Talán ez a tudásvágy és az ehhez köthető felfedező tanulási folyamat az, ami a „bölcsességemet” és alapjáraton véve magát a bölcsességet táplálja.

Nemrég jelent meg a negyedik dalod egy szuper klippel. Mik a tervek 2021-re?

Ebben az évben fog megjelenni az első albumom, és újabb klippel is készülünk.

Kerek szólóprojektet hoztál létre, de azért megkérdezem: gondolkozol zenekaros felállásban is?

Gondolkozom, sőt! Nyáron, ha minden úgy adódik, több koncerten és fesztiválon már más zenészekkel kiegészülve fogok színpadra lépni.

A Művészetek Völgye programjai között már láthatjuk a neved. Jártál már ott korábban fellépőként vagy látogatóként?

Még sosem voltam a Művészetek Völgyében, pedig többször terveztem. Nagyon izgatott vagyok, hogy pontosan milyen is. Annyit tudok róla, hogy külön-külön, egymáshoz közeli falvakban vannak elhelyezve a helyszínek. Ez volt az, ami először felkeltette a figyelmemet. Mindig is imádtam felfedezni a fesztiválok körülötti településeket, szóval ez extrán izgalmasan hangzik így.

Szólóban tervezel színpadra állni, vagy érkezik az említett kiegészítés?

A Művészetek Völgyében szólóban fogok fellépni. A bandafelállás hangzása még nem tudom, milyen lesz, mivel csak mostanában fogunk majd elkezdeni próbálni. Én is kíváncsi leszek.

Ha jövő héten a világon bárhol szabadon adhatnál koncertet, hol tennéd meg?

Egy eldugott helyen, ahol eszméletlen sok virág nyílik.

Melyek azok a zenék, amiktől libabőrös leszel?

Alt-J, Nara, Taro: Lovely Day
Mount Kimbie: Break Well
Nils Frahm: All Melody
Paul White: Returning

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu