Zórád Ernő, a magyar művészettörténet egyik legsokoldalúbb alakja azért kapta a precíz-bohém elnevezést, mert bármilyen témán dolgozott, abból alaposan felkészült. A kurátor idézte Zórád egy mondását is:

„A rajz minden művészetek között elsőnek árulja el művelőjének karakterét. A fürgén szállongó, friss bukfencet vető, léhán odapazarolt, vagy éppen omlatag szenvelgéssel kanyarított vonalak éppúgy bizonyítják a tehetséget, mint ahogy elárulják a modorosságot vagy a szolgai utánzást. A vonal olyan, mint egy elszólás.”

Zórád Ernő: Pihenő lovaskatonák

Zórád Ernő 1911-ben született Balassagyarmaton, és 2004-ben halt meg Budapesten. Pályáját alkalmazott grafikusként és illusztrátorként kezdte. A világháború után a hazai diafilm és képregény-rajzolás úttörője lett. Illusztrált történetein és diafilmjein több generáció gyermekei szórakoztak. 1951-től négy évtizedig a Füles újság illusztrátoraként működött. Akvarell-sorozaton örökítette meg a régi Tabán jellegzetes részleteit. Zórád Ernő húsz képregényéből 3800 oldalas kötetet lehetne összeállítani.

A polihisztor művész 1947-től a Magyar Vasárnap, a Pesti Izé, a Szabad Száj és a Magyar Nemzet grafikusa, karikaturistája volt, miközben sajátos műfajjal, az irodalmi pantheonnak nevezett montázsrajzokkal kísérletezett, legjellemzőbb műveikkel együtt megörökítve az irodalom nagyjainak portréit.

Zórád Ernő: Fiatal pár

Harminchat teljes diafilm fűződik a nevéhez, köztük a Gulliver, A Pál utcai fiúk vagy a Huckleberry Finn. Zórád Ernő a legmagasabb nívóra emelte a gyermekújságokban indult képregény műfaját. A következő 30 évben hatalmas mennyiségű, több mint 300 képregény született a keze alatt.

A 93 évet élt Zórád 1991-ben, 80. születésnapján megkapta Balassagyarmat Horváth Endre-díját, 2000-ben pedig a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét. A Tabán-képeknek köszönhetően elismert látképfestővé vált, kiállítása nyílt a Képcsarnokban és a Műcsarnokban.

A Precíz-bohém tárlat 2020. január 31-ig látogatható.