26 éve a Radnóti Színház tagja, sok szép szerepet játszott el fantasztikus kollégákkal és rendezőkkel. Mi kell ahhoz, hogy vendégként elvállaljon máshol egy feladatot?

A Radnótiban teljesen otthon vagyok, minden szempontból kielégít az ottani tagságom. Imádom az öltözőmet, a kollégáimat, a büfét, az összes zugot. Amióta az építkezés tart, azóta a Teslában és vendégszínházakban játszunk, hiányoznak ezek a kis szentélyek. A 26 év alatt egyszer mentem el vendégként, amikor Karinthy Márton hívott A Nyitott ablak előadásába. Ez a második kirándulásom, boldogan jöttem Földvári Péter hívására a 6SZÍN-be, akit szintén a Karinthy Színházból ismerek. Boldog vagyok, hogy ide sodort a sors.

Járt már itt előtte?

Igen, az új vezetés nyitó előadásán, Thuróczy Szabolccsal láttam a Meg se kínáltakat. Olyan színházi élményben volt részem, amiben már régóta nem. Én már nem nagyon bírok másfél órát egyben végigülni, de ott úgy elrepült az idő, hogy észre se vettem. Remek volt. Mivel a Radnótiban éppen nem próbáltam új darabot, így az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a Szindbádot boldogan el tudtam vállalni.

Milyen volt a próbafolyamat egy új környezetben?

Nehéz volt abból a szempontból, hogy nagyon kevés időnk volt rá, mivel közben a partnerek máshol próbáltak vagy épp forgattak, az újranyitás miatt mindenhol hatalmas munka folyik. Izgulós is vagyok, ráadásul minél régebben vagyok a pályán, annál jobban izgulok a premierek előtt. Hála a Jóistennek, tiszta szívemből mondom, bár senkivel nem dolgoztam korábban együtt, nagyszerű csapat lettünk, egytől egyig remek partnerek a színpadon. Ráadásul remek csapat van a háttérben is.

Lubickolt Majmunka szerepében. Vágyott ilyen feladatra?

Fantasztikus kapcsolat van Majmunka és Szindbád között, félúton a barátság és a szerelem között. Ennek a szerepnek, bár nem egy csábos negyvenes karakter, de nem is egy nagymama, megjelenik és fontos a nőiessége. Nagyon hálás vagyok, hogy ez a szerepkör még megadatott nekem.

Majmunka naplót ír Szindbád minden cselekedetéről, hódításáról. Martin Márta vezet vagy vezetett valaha naplót?

Egyetlenegyszer, mikor egy hátizsákkal és egy metrótérképpel nekiindultam Párizsba a főiskola után.

Úgy tudom, az utazások fontosak önnek.

Igen. Nekem muszáj évente egy hétre egyedül elutaznom, amikor nem kell alkalmazkodnom senkihez. Akkor kelek fel, amikor csak szeretnék, oda megyek és akkor, amikor kedvem tartja, akkor és ott eszem, ahol éppen jólesik. Kell a tenger is. Az pedig nekem Görögország. Már többet tudok görögül, mint bármelyik másik nyelven. Van, amikor görögnek is néznek. Sajnos már két éve nem tudtam eljutni.

Nagy bőrönddel utazik?

Nem. De van egy komplett görög ruhatáram: csak fehér ruhákat viszek magammal.

Melyik a kedvenc része?

Kréta és Rodosz. De imádtam Szantorinit is. Na, nem azt a részét, ahol a celebek a klóros kis medencéknél fotózkodnak, nem a rongyrázós részét, hanem a görög valóságot.

Hogyan élte meg, hogy a pandémia alatt sem a színházzal, sem az utazással nem tudott töltődni?

Több dologban is megváltoztam. Megfontoltabb lettem. Jobban meggondolom, kinek mit mondok vagy azt, hogy éppen mit olvassak. Az ember belső önvizsgálatot tartott, volt időm gondolkodni azon, hogy honnan hová jutottam. Jobban megélem a dolgokat. Nagyon jókat beszélgettem az unokámmal.

A hétköznapjai megváltoztak a lezárások után?

Nem. Aktív életet élek, eljárok a kedvenc kávézóimba, találkozom a barátaimmal. Van bakancslistám: Máltát már kipipáltam, Barcelona, Róma és Brüsszel még rajta van. Egy biztos: nem érdemes rágódni haszontalan dolgokon. Örülni kell minden napnak.

Fotók: Radnóti Színház/Szkárossy Zsuzsa