A Cirko-Gejzír a Lőrinc pap téren nyílt meg 1993-ban, és rövid idő alatt vált a főváros egyik legfontosabb mozijává, amely a filmvetítések mellett helyet adott különleges rendezvényeknek, kiállításoknak, könyvbemutatóknak is. Civil alapítóinak célja az volt, hogy minél több fontos szerzői, érzékenyítő, emberi jogi témájú filmet láthasson a budapesti közönség. A Cirkó-Gejzír ma már az 5. kerületi Balassi Bálint utcában van, ahol három teremben játsszák a filmeket, profiljuk töretlenül megőrizte az alapításkor megfogalmazott és célként kitűzött elveket, melyek mentén kiválasztásra kerülnek a vetített művek.

A szeptemberi fesztiválra olyan fontos alkotásokat válogattak össze, amelyeket még nem mutattak be a hazai mozik: látható lesz például az Oscar-díjas Sebastián Lelio Gloriája, Jacques Audiard Rozsda és csont című drámája, A Monty Pythonból ismert Terry Gilliam alkotása, a Don Quijote gyilkosa, Paolo Sorrentinótól A család barátja, emellett négy film is helyet kapott a programban a tavaly cannes-i Arany Pálmát nyert, Oscar-díjra is jelölt japán rendezőtől, Koreeda Hirokazutól. Utóbbi különleges beállításokkal dolgozik, melyektől – amellett, hogy tagadhatatlanul jólesik nézni őket – a filmjei olyan életszeretet árasztanak, amiért mindenképpen ajánlott ellátogatni a moziba.

A fesztiválon is vetített A fiam családja 2013-ban Nagydíjat kapott Cannes-ban. A történet egy jómódú japán család életébe enged betekintést, akik sorsa hatalmas fordulatot vesz, amikor is kiderül, hogy gyermeküket születésekor elcserélték a kórházban. Hirokazu különleges érzékenységgel, sallangok nélkül mutatja be ezt a nem mindennapi élethelyzetet, kiváló dramaturgia és erős karakterek teszik emlékezetessé a filmet.

A fiam családja

Nem érdemes elmenni továbbá a többszörösen díjnyertes kanadai Xavier Dolan egy korábbi filmje, az Anyu mellett sem. A fiatal rendező alkotásai nagyban építenek az anya-gyermek viszonyra, de az Anyu különösen kiforrott: a film nyelvén képes bemutatni, milyen érzelmek dúlhatnak egy érzelmileg instabil, ADHD-vel küzdő gyerekben.

Anyu

Sebastian Lelio Gloriája 2013-ban debütált Berlinben, ahol a címszereplőt alakító Paulina García megnyerte a legjobb női alakításért járó Ezüst Medvét. A történet szerint az 58 éves Gloria egyedül él, két felnőtt gyerek édesanyja. Tíz évvel a válása után réébred, hogy nem kell elfogadnia a társadalmi normák által ráosztott szerepet, így más utat választ: a magányba vonulás és az önsajnálat helyett szórakozni kezd, hogy megélje a szerelmet és az érzékiséget, önfeledten élvezi „visszanyert” szabadságát, az esti kikapcsolódást, ismerkedést, a táncot. Tanulságos és szép történetet ismerhetünk meg arról, hogy „egy bizonyos kor felett” is ér boldognak és szenvedélyesnek lenni.

Gloria

Jorgosz Lantimosz filmje, a Kutyafog a 2011-es Oscar-jelöltek között volt a legjobb idegennyelvű film kategóriájában. Három tinédzsert ismerhetünk meg, akik a világtól elszigetelten élnek családjuk birtokán, melyet egyedül az édesapa hagyhat el. A fiatalok nem távozhatnak, amíg ki nem nő a szemfoguk, addig is pedig sajátos, furcsa szabályok alapján élhetik csak életüket, ám a korlátozás előbb-utóbb mindig lázadáshoz vezet. A kissé bizarr és megosztó alkotás egyszerre sokkolja és gondolkodtatja el nézőjét.

Kutyafog

Andrea Arnold 2016-ban elnyerte a zsűri díját Cannes-ban az Amercian Honey-val. A film egy nehéz körülmények között élő, hányatott sorsú tizenéves lány, Star története, aki egy fiatalokból álló, magazin-előfizetéseket áruló csapathoz csatlakozva kezd destruktív életmódba: a mindennapjai részévé válnak az apróbb törvényszegések, éppúgy, mint a folyamatos ivás és bulizás. Andrea Arnold egyik erénye, hogy nem csak ábrázolja a nehéz helyzetekkel bátran szembenéző fiatal lány karakterét, hanem támogatja is, amely alkotói hozzáállás tagadhatatlanul jótékony hatással van a filmre.

A hivatalos fesztiválszpot ezen a linken érhető el, a vetített filmek teljes listája pedig megtalálható a mozi honlapján.