A falak főként felnőttek lábszár- és combcsontjaiból készültek, a köztük lévő teret koponyákkal töltötték ki, amelyek közül többet darabokra törtek. A falak fölötti szinten teljes emberi csontvázakra bukkantak. Ez azt jelenti, hogy a területet temetőként használták még az után is, hogy a falakat felhúzták.

A régészek a genti székegyház új látogatóközpontjának építése előtti feltáráson bukkantak rá a ritka leletre. A csontok korát a 15. század második felére datálták. A szakemberek szerint valószínűleg akkor húzhatták fel őket, amikor a temető egy részét megtisztították, azaz a sírokból kiemelték a csontokat, hogy új sírhelyeket létesítsenek. Egy templom udvarának megtisztításakor a csontvázakat nem lehet csak úgy kidobni. Feltételezve, hogy a hívők a test feltámadásában hittek, akkor a csont nagyon fontos volt. Ezért épültek egykoron csontházak a városi temetők falainál.