Osztrák kutatók új módszert fejlesztettek ki a malátaalapú élelmiszerek, így a sör maradványainak felismerésére, melynek segítségével azonosították a kora kőkorszaki sörkészítés közép-európai jelenlétére utaló legrégebbi ismert nyomokat.

A sör története a kora kőkorszaki mezőgazdálkodás kialakulásának idejéig nyúlik vissza és számos kultúrában régóta fontos szerepet játszik, ez a régészeti leletekben azonban nehezen kimutatható.

Andreas G. Heiss, az Osztrák Tudományos Akadémia régészeti intézetének (ÖAI) kutatója és munkatársai egy olyan diagnosztikai módszert dolgoztak ki, amellyel a malátaalapú élelmiszer az elporladt vagy szétzúzódott és végül elszenesedett anyagban is kimutatható.

A régészeti növényi leletek nagy része is ilyen elszenesedett állapotban őrződött meg, mivel az évszázadokra konzerválja a növényi és élelemmaradványokat.

Sört viszonylag könnyű előállítani, a folyamat a keményítő alkohollá alakításán alapul. A sörfőzés döntő lépése az erjedés előtt a malátázás: a gabonát csíráztatják, majd szárítják. Csírázás során a keményítő és a cellulóz lebomlik és cukorrá alakul, hogy a csírák a növekedésükhöz szükséges energiához jussanak.

Heiss és munkatársai eltérő ideig csíráztatott árpamalátát szenesítettek el mesterségesen és összehasonlították őket régészeti lelőhelyekről származó, elszenesedett gabonamaradványokkal. Ezek alapján biztos, hogy a Zürichi-tó közelében egykor talált maradványok és a Boden-tónál fekvő Hornstaad-Hörnlénél feltárt, eddig „kenyérszerű tárgynak” nevezett leletek malátát tartalmaztak. Utóbbi leletek esetében az apróra zúzott árpamalátát folyadékká önthették fel, amely egy tűz során besűrűsödött és elszenesedett. Azt sajnos már nem lehet egyértelműen megmondani, hogy alkoholmentes malátaitalt készítettek-e elő vagy kőkorszaki sört akartak erjeszteni.