Ha valakinek, akkor neked igazán tartalmasan alakult az elmúlt másfél éved, a KMI 12 programban közösen végzett munkán belül és kívül is. Pedig mindjárt a teljes életünket megakasztó koronavírus érkezésével indult az együttműködés.

De szerencsére nem érzem úgy, hogy a pandémia miatt megakadtam volna, mert messze nem változott olyan nagyot az életem, ami már traumát okozna. Persze 2020 márciusa és áprilisa szokatlan és olykor félelmetes időszak volt, de alapvetően akkor is azt csináltam, amit előtte − a rendezvények kivételével. Az első és a második hullám között viszont, 2020 nyarán és őszén, amikor szünetelt a járvány, már azokból is kijutott bőven, főként a KMI 12 program révén: sokfelé jártam könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon.

Három új könyved is megjelent a szűk év alatt, ami szintén arra utal, hogy az alkotásban senki és semmi nem akaszthat meg.

Különös érzés, és már-már a „gyanús” termékenység látszatát kelti, hogy mióta a KMI 12 egyike lehetek, amely időszak szinte egybeesik a világjárvány idejével, három könyvem is megjelent, holott inkább arról van szó, hogy „összeszaladtak” ezek a kötetek. 2020 kora őszén megjelent, Isten, ítélet című regényemet például, még ha persze nem is folyamatosan, de közel másfél évtizedig írtam. A Sarki fény című kisregényt vagy talán inkább hosszú elbeszélést pedig 2017-ben, de csak az idei magyar széppróza napjára öltött könyvformát. A tavasz végére megjelent Mandola történetének egy része viszont valóban a járvány ideje alatt készült, míg az oroszlánrésze 2017 és 2020 között. Az Irodalmi Jelen Online heti folytatásokban közölte is 2020 tavasza és ősze között.

Az idei éved már nemcsak könyvekben volt gazdag, és nem is csupán az irodalmat érintően.

A legnagyobb változás az életemben kétségkívül az irodalmon kívül történt, ugyanis az idén tavasszal elköltöztünk: Szeged-Alsóvárosról Szeged-Alsóvárosra ugyan, de lakásból házba. Ez egy életre szóló projekt: innentől kezdve mindig akad majd tennivaló a ház körül. Viszont idén nyáron már saját termelésű paprikát és paradicsomot ettem. Már ezért megérte.

Persze irodalmi szempontból is történtek örömteli események, nem is kevés, hiszen idén én kaptam a a Tokaji Írótábor nagydíját és az Irodalmi Jelen prózadíját is. Nyáron, az újbóli nyitás után még több eseményen vehettem részt, és szinte mindegyiknek volt köze a KMI 12 programhoz. Kiemelném közülük a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten való részvételt és a Művészetek Völgyét − aligha jutottam volna el bármelyik rendezvény színpadára a KMI nélkül. S emellett elkészültek a közös munkáink, a szép antológia, a hangoskönyvek és a portréfilm is. Óriási élmény volt az írásaimat olyan kitűnő színészek tolmácsolásában hallani, mint Hegyi Barbara, Bezerédi Zoltán, Fesztbaum Béla vagy Reviczky Gábor. Ténylegesen meg is hatódtam…

A film kevesebb meglepetést okozott, de nem kellett csalódnom. Völgyi Tóth Zsuzsival régóta ismerjük egymást, többször is dolgoztunk együtt; számomra ő garanciát jelentett. Egyedül az okozott különös érzést, hogy a filmet még a régi lakásunkban vettük föl. De ez is kellemes emlékeket idézett fel bennem, mert nagyon szerettünk ott lakni.

Megjelenéseidből láthatóan jelenleg is alkotsz: sokfelé találkozni az írásaiddal, s lehetett már hallani a készülő új könyvedről is. Mit lehet tudni róla, mi az, ami publikus belőle?

Igen, a folyóiratokban novellákkal, tárcákkal folyamatosan jelen vagyok továbbra is, az új regényről pedig azt tudom elmondani, hogy a Magyar Művészeti Akadémia 2019-ben elnyert, hároméves ösztöndíjának ideje alatt kell megírnom, és az Igazak munkacímet viseli. A mű egyfelől család-, másfelől történelmi és egyúttal városregény is lesz. Szándékom szerint továbbá a bűnügyi, a társadalmi vagy éppen a fejlődésregény eszközei, stílusjegyei is fölbukkannak benne. Cselekménye három idősíkon bonyolódik: a 19., a 20. és a 21. században, jobbára azok első negyedében. A helyszín pedig Szeged és környéke.

Bene Zoltán író (1973, Kecskemét)
Gyermekkora óta Szegeden él, 2001 óta publikál. Iskoláit Tiszakécskén és Szegeden végezte. A Szegedi Tudományegyetemen művelődésszervező, könyvtáros és andragógus diplomát szerzett, majd elvégezte a Málnási Bartók György Filozófia Doktori Iskolát. Jelenleg doktorjelölt.
A Szeged kulturális folyóirat főszerkesztője, a Pannon Tükör és az Irodalmi Jelen prózarovat-vezetője, a Károli Gáspár Református Egyetem kreatívírás-kurzusán óraadó tanár, valamint a TiszapART Televízió szerkesztője.
A Magyar Írószövetség Csongrád-Csanád megyei Írócsoportja és a Madách Irodalmi Társaság elnöke, valamint a Szegedi Akadémiai Bizottság Művészeti Szakbizottsága Szépírói Munkacsoportjának titkára.
A Magyar Művészeti Akadémia művészetiösztöndíj-programjának ösztöndíjasa (2019–2022).
Kötetei: Fekete föld (regény, 2001), Változatok, lehetőségek (novellák, 2002), Út (kisregény, 2004), Ásatás (kurtanovellák, tárcák, karcolatok, 2006), Év-könyv (novellafüzér, 2007), Üledék – NEMzedékregény (2008), Hollók gyomra (regény, 2010), Keserédes (regénymorzsák, 2010), Továbbmondott történetek (novellák, 2011), A méltányolás ideje (tanulmányok, kritikák, recenziók, 2012), Farkascseresznye (regény, 2013), Kurta élet (novellák, 2014), Az Isten háta (novellák, 2015), Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai (betyárpikareszk, 2016), Áramszünet (regény, 2018), Isten, ítélet (regény, 2020), Sarki fény (kisregény, 2021), Mandola története (kisregény, 2021).
Fontosabb díjai: Fehér Klára-díj (2006), a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium irodalmi pályázatának Nívódíja (2010), Teleki Pál-érdemérem (2013), Kölcsey-érem (2014).

#a hét szerzője