A Kelet-angliai Egyetem kutatója a londoni Lambeth Palace könyvtárban talált rá az ismeretlen 42 oldalas kéziratra. Megállapította, hogy a kézirat szerzője olyan papírt használt, amelyet különösen kedveltek a Tudor-udvarban I. Erzsébet uralkodásának (1558-1603) idején. Ugyanakkor csak egy fordító volt a Tudor-udvarban, akinek a Tacitus-fordítást lehet tulajdonítani, és aki ugyanazt a papírt használta fordításaihoz és magánlevelezéséhez: ez maga a királynő. A papíron három jellegzetes vízjelet is azonosított: egy ágaskodó oroszlánt, a G. B. kezdőbetűket és egy számszeríjat. Ezek szerepeltek a királynő magánlevelezésének papírján is. A fordítást egyik titkára másolta le, de javítások és kiegészítések szerepelnek benne, amelyek a tudós szerint egyértelműen I. Erzsébet kézírásával születtek.