Kultúra a fotelből − Pálmai Anna ajánlja

Hogyan éled meg a bezártságot?

Egyelőre jól. Behozom az alváslemaradásomat, olvasok, tornázok, minden olyasmit csinálok, amire egyébként alig van időm. Durva tempóban éltem a mindennapjaim, ijesztő volt, amikor belelapoztam a naptárba, és augusztusig nem láttam benne szabadnapot. Nem akarok túlzottan ezoterikus vonalra terelődni, de éreztem, hogy ez nem fog így megvalósulni. Attól féltem, valami baj történik velem, és nem tudok majd a feladataimnak eleget tenni. Erre jött ez. Arra mondjuk nem számítottam, hogy egy világjárvány söpör el minket és küld haza hónapokra, de volt bennem egy furcsa érzés, hogy kénytelen leszek lelassulni. Nyilván rengetegen élünk túlhajszoltan, nem is akarok panaszkodni, mert közben nagyon hálás vagyok az életemért. Hangosan meg szoktam köszönni az égieknek, hogy egészséges vagyok, hogy szeretem a munkámat, hogy szerelemben élek.

Miként viseled most a pörgés ellenkezőjét?

Jól. Alázattal. Nagyon szeretek itthon lenni, takarítani, pakolgatni. Soha nem unatkozom, mindig van mit csinálnom. Szortírozok, kifestem a falon hibákat, pihenek. Viszont ahogy kinyitom a Facebookot, bekapcsolom a tévét vagy leugrom a boltba, rám szakad a külvilág és szorongani kezdek. Szorongok amiatt, hogy Amerikában elkezdtek feloldani bizonyos környezetvédelmi szigorításokat, amelyek a káros anyag kibocsájtásokat szabályozták. Szorongok amiatt, hogy továbbra is irtják az Amazonas őserdőt. Szóval ezektől a hírektől világvége hangulatom lesz, mert baj van és lehet, hogy ez még csak a vészterhes idők legeleje. Most kéne észbe kapni, mielőtt visszafordíthatatlan lesz a tragédia.  A helyzet elkeserítő, de remélem, hogy meg fogunk tudni változni. A magam részéről arra jutottam, hogy most elsősorban a saját életemre tudok befolyással lenni, ezért minden másnap futok, sétálok a szerelmemmel az erdőben, de nagyon szigorúan betartom az óvintézkedéseket.

Szeretsz olvasni?

Nagyon, és most jól esik lelassulni. Edith Eva Eger: A döntés című könyvét olvasom, de stócokban áll egy halom olvasnivaló, ami mind rám vár. Feldmár András is sok erőt ad. Embert próbáló időszak, mert sokat vagyunk a gondolatainkkal, amelyek be tudnak csavarni. Gyakran én is mélyre tudom magamat rántani, de igyekszem derűvel és bizakodóan gondolni a jövőre. Nem baj, hogy szünet van, az a rossz, hogy nem tudom, meddig. Két hét lazításnak még örülök is, mert alaphelyzetben alig tudok a szerelmemmel lenni a sok munka miatt. A bizonytalanság az, ami most nehéz.

Milyen műveket ajánlanál az otthonülőknek?

Márquezt, mert lédús, burjánzó, ahogyan ír, messze repít. Kubában olvastam először a Szerelem a kolera idején című könyvét. Ugyanezen a vonalon haladva Buena Vista Social Clubot hallgatok. Kolonits Klári és Dinnyés Dani posztjait minden este megnézem, operarajongóknak kifejezetten csemege. Ami a filmeket illeti, szeretem a nyomozós sorozatokat, a könnyed filmek nem igen kötnek le. Nagy kedvencem a Bron, az eredeti, skandináv változata, illetve a Hatalmas kis hazugságok.

Mi volt a legutóbbi kulturális élményed?

Fullajtár Andrea önálló estje, Az átnevelhetetlen, ami Anna Politkovszkaja újságírónő életéről szól. Nagyon megrázó írás és fontos előadás. Ahogyan Andi játssza, egészen mélyen felkavart. Fontos látni egy ennyire bátor, emberi nagyságot, egy olyan minőségű nőt, amilyen Ő.

Kiemelt fotó: Földi Ádám

Az interjúsorozat többi része itt olvasható.