A Katona József Színház fiatal színésznője veszélyhelyzet kihirdetését megelőzően épp az évad számára legfontosabb előadására próbált. Nehezen törődött bele, hogy abba kell hagynia.
Hogyan változtatta meg a napjaidat a karantén?
Most már kezdek „felébredni”. Volt egy tagadás fázisom, azt sem hittem el, hogy mindjárt jön egy e-mail, hogy le kell állnunk. Aztán úgy voltam vele, hogy jó, akkor talán ez csak egy hét lesz. Makacsul tiltakoztam, felfogni se akartam a történéseket. Végül egy pillanat alatt elfogadtam a kialakult helyzetet. Nagyon pörgős időszakot kellett félbehagynom: az Átjáróház című filmet forgattuk Madarász Istivel, amiből már nem volt sok hátra: 19 nap. Ez az első nagyobb volumenű feladatom mozivásznon. Most következett volna Dömötör Andrissal a Káli holtak a Kamrában, ezt vártam a legjobban az évadban. Nehéz volt lenyelni, hogy mindez most félbeszakad, nem szabad dolgozni. De aztán eltelt 1-2 nap, megnyugodtam és elkezdtem örülni annak, hogy van időm takarítani, olvasni, telefonon beszélgetni az ismerőseimmel, segíteni a körülöttem élőknek.
Felolvasok a MOTTO sulinak, rendet rakok a szekrényekben, kertészkedem. Hazajöttem Mosonmagyaróvárra a szüleim házába a kedvesemmel. Egy udvarral, friss levegőn könnyebb elviselni a bezártságot. Van egy kis félretett pénzem, de egyszer ez is el fog fogyni, próbálok ezen nem aggódni. Persze ha több hónapig tart a karantén, nyilván eljön majd az idő, amikor nehéz lesz befizetni az albérletet, ételt venni, megélni. Minden nap optimistán ébredek, hogy hamarosan vége lesz a járványnak, és ha döcögősen is, de mehet az élet tovább.
Mi volt az utolsó kulturális élményed?
Pont az utolsó este ültünk be egy mozifilmre. Másnap lépett érvénybe a 100 fő fölötti rendezvényeket tiltó intézkedés. A Jojo Nyuszi című filmet láttuk, nagyon tetszett, sírtam-nevettem rajta, sokat adott. Nagyra értékelem ezt az élményt, nem is sejtettem, hogy jó ideig ez lesz az utolsó közösségi és kulturális élményem.
Milyen műveket ajánlasz otthonra?
Nagyon szeretem a maffiás sorozatokat. Amit most nézek, egy bankrablásról szól, aki szereti az ilyet, annak szívesen ajánlom: La casa de papel a címe. Olvasnivalónak A Noszty fiú esete Tóth Marival című Mikszáth-regényt mondanám. A zenei ízlésem nagyon vegyes, Mozarttól a rap számokig bármi jöhet.
Az interjúsorozat többi része itt olvasható.
Kiemelt kép: Trokán Nóra fotója
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
