Hadd menjek, Istenem, mindig feléd

A vitatott legenda szerint a Titanic zenekara ezt a dalt is játszotta a jégheggyel való ütközés után, a hajó süllyedése közben. Hajléktalanellátásban dolgozó szociális munkások körében terjed az a  történet, mely szerint egyszer egy ügyfél, aki pszichotikus állapotba került, elkezdte azt hajtogatni, hogy ő most a Titanicon van, és rettenetesen fél, mert el fog süllyedni, és ez ellen semmit sem lehet tenni. Miközben a mentőt várták, igyekeztek megnyugtatni; elmagyarázni neki, hogy képtelenség, amit állít, hiszen az épület még a Dunától is messze van, és semmilyen veszély nem fenyegeti a benne levőket. Ő azonban nem tágított az elméletétől, sőt amikor többen nevetni kezdtek, szúrós szemmel rájuk nézett, és prófétai felelősségtudatról tanúbizonyságot téve így figyelmeztette őket: „Süllyed a Titanic, és nevetnek?!? Nincs rá semmi okuk, ugyanis maguk is rajta vannak.” És ezzel olyasmit mondott ki, amit feltehetőleg mindannyiunknak  jó lenne megszívlelnünk. Hiszen, mint mondani szokták, zuhanó repülőgépen – és ehhez nyugodtan hozzátehetjük a süllyedő hajót is – nincsen ateista. 

A keresztény zene egyik mai művelőjével, Czinke Mátéval itt ismerkedhetsz meg.