Országúton hosszú a jegenyesor

Az „Országúton hosszú a jegenyesor” kezdetű mulatós műdal (magyarnóta) töretlen, generációkon átívelő népszerűségét mutatja, hogy az elmúlt évtizedekben számos előadó, többek között Pataky Attila (Edda) és a Kredenc együttes is műsorra tűzte. Szövege a hazatérés vágyáról, a fáradtságról és a szerelemről szól. Benne egy vándor a hosszú országúton, jegenyefák között halad, egészen hazáig. Fáradt lába szinte elkopik az úton, mert nincs pénze, és senki sem segít neki hazajutni. Otthonában, a kiskertben virágzik a bazsarózsa. S bár belátja, hogy hiába ment el, mert nem találja a nyugalmát, abban reménykedik, hogy fáradt lába estére hazaér. Hisz Kolozsvár közel van.

Sajátos, hogy a magyar dalokban – és ez a népdalainkra megy vissza – mennyi-mennyi fájdalommal, küszködéssel kötődik össze a szülőföld iránti vágy. Vélhetően történelmi tapasztalatok sűrűsödnek össze bennük. Ez esetben Budapest és Kolozsvár a két város, amely között a dal magányos hőse vándorol, és az is kiderül, hogy amikor korábban Kolozsvárra ment, attól remélt megoldást, míg most épp ellenkezőleg a visszatéréstől. Megható a hite, hogy ez a helyváltoztatás most már végre otthonra találás is lesz majd, de a szöveg a sorok között azt is sejteti, hogy ez talán illúzió, és mintha mi, magyarok azzal lennénk megverve, hogy mindig oda vágyunk, ahol éppen nem vagyunk.

Szerelem, csalódás, lázadás, vágyakozás... Ezekről szól a legtöbb népdalunk. Paár Julcsi erről is mesélt ebben az interjúban.