Ugye gondolsz néha rám?
Kalaptól a headbangig
A mély hangú színésznőkért rajongtak a 20. században. Karády Katalin volt a díva, aki búgó altjával megdobogtatta az itthoni férfiszíveket. Az első film, amellyel befutott, a drámai Halálos tavasz címet viselte. Karády meg benne különös frizurát és csinos kis kalapokat. Elsőként jelenített meg naiv leányka helyett megközelíthetetlen dívát magyar filmben – és hatalmas sikert aratott. Az Ugye gondolsz néha rám? című dallal a második világháború idején, 1943-ban csalt könnyeket a szemekbe. Szerelmes lány levele ez messzi földön harcoló kedvesének – reméli, gondol rá, és ígéri: megvárja. El tudod képzelni, milyen sokat jelenthetett egy ilyen üzenet a harcoló katonának? Mostanra már biztosan kitaláltad: ez is katonadal. Azon belül: búcsúdal. Karády még nem tudta, hogy részben magának is énekli: 1951-re annyira ellehetetlenült az élete itthon, hogy emigrálni kényszerült, igazán messze földre. Persze nem harcolni ment: New Yorkban lett kalapszalon-tulajdonos. De a dal itt maradt.
A Kárpátia pedig zúzós punkot csinált belőle. Szerinted mit szólna Karády? Hagyná összeborzolódni mindig tökéletesre fixált frizuráját az első sorban egy headbang kedvéért?
A szerelem, a hazaszeretet és a megélhetés kényszere nőket is a frontra vitt. Voltak, akik férfinak öltözve harcoltak, mások hírszerzőként működtek, sebesülteket ápoltak, zászlóaljakhoz csatlakozva mostak, főztek a katonákra. S olyan is akadt, aki úgy mentette meg a tábori pénztárat, hogy a hídról a ládával együtt a folyóba ugrott. Itt olvashatsz róluk.
