A magyar koncerteken Sinco Jim ugyanúgy a színpadkép szerves része, mint mondjuk Kiss Tibi vagy Beck Zoli, csak épp ő nem hangszert, hanem fényképezőgépet szorongat a kezében. Elmondása szerint kicsit nehéz helyzetbe hoztam, mikor arra kértem, hogy meséljen a kedvenc képeiről, hiszen a felvételek elkészítésekor pont az a célja, hogy azok magyarázat nélkül, önmagukban is elmondják a történetüket. Úgy gondolom, ez hibátlanul sikerül – a fotói láttán szinte érzem azt az euforikus, emelkedett hangulatot, amit az ember csak az első sorban, a kordonba kapaszkodva, a kedvenc dalszövegeit ordítva élhet át.

30Y a Kobuciban

Koncertkezdés. Az első dal az Azt Hittem Érdemes (ami szerintem a zenekar egyik legütősebb száma), a folytatás azonban kevésbé volt erős, ugyanis megérkezett a vihar és le kellett állni, mielőtt eláznak a hangszerek vagy valakit agyoncsap az áram a színpadon.

Közel 40 percnyi bizonytalankodás következett, hogy folytassák-e vagy elnapolják a koncertet. A közönség jelentős része kitartott, és aki ott maradt, biztosan nem bánta meg, mert a dühtől vezérelt zenekar 11-re tekerve folytatta a koncertet. Számomra mindenképp ez a legemlékezetesebb és legszebb 30Y-koncert ezidáig.

Beckzoli a Müpában
Beck Zoli & Beck Zaza

Szeretem a Beck tesókat fotózni. Főleg, ha egy légtérben vannak, ami szerencsére gyakran előfordul. Az egyik pillanatban még csendben ásítoznak, a következőben pedig ordítva pattognak faltól falig.

30Y a Belfeszten
Beck Zoli & Papp Szabi
Ehhez igazából nehéz akármit hozzáfűzni.
Schoblocher Barbara − Blahalouisiana

Számomra a legjobb koncertképek egy előadóról nem feltétlenül a tényleges éneklés vagy zenélés közben készülnek. Akkor is érdemes odafigyelni, amikor nincs érdemi történés.

Schoblocher Barbara − Blahalouisiana

Minden év elején kiadok egy válogatás-fotóalbumot az előző naptári évben készült munkáimból sincology néven. Az utóbbi időben azt figyeltem meg, hogy egyre több a színpadon kívül készült életkép. Valahogy tudat alatt keresem a pillanatokat, ahol a zenészeket nem feltétlenül bálványként tudom ábrázolni, hanem megmutathatom, hogy ők is emberek.

Bohemian Betyars a Garay téren
A hírhedt betyártanya búcsúbulija.
Elefánt
Ez a montázs a számomra egyik legkedvesebb bandafotó, amit eddig készítettem.
Horváth Kristóf − Esti Kornél a Fishing on Orfű fesztiválon

Az Esti Kornél Itt Maradtam az Éjszakában előadásához Beckzolival kollaborálva készítettük el a kísérő videóanyagot és úgy adódott, hogy néhány koncertjükön már én vizuáloztam.
Ez a szerepkör is szimpatikus, bár közben nem tudom fotózni a srácokat sajnos. Valahogy ki kell találnom, hogyan tudok osztódni.

Quimby − Family Tugedör Békéscsabán

Ezen a képen a Halleluja című Quimby dal látható, melynek vége felé Livius fel szokott ugrani a levegőbe, majd a dal végén térdre roskad és előre vagy hátradől.
Sajnos elkövettem azt a kezdő hibát, hogy gyorsan megnéztem a kamerámon, hogy sikerült-e elkapnom az ugrást, majd mire újra a színpadra néztem, Livius már előttem térdelt fél méterre. Gyorsan a szemem elé kaptam a kamerámat, ő pedig ezzel egy időben elkezdett rám dőlni (amit előzetesen természetesen nem egyeztettünk), és a vállával az arcomba nyomta a kamerámat.
Livius-t sikerült megtartanom, az eldőlős fotót viszont nem, az orrnyergem pedig vérzett picit.

Florance Welch − Florance + the Machine a Sziget Fesztiválon

Szabadúszóként főleg zenekarok (esetenként fesztiválok) felkérésére dolgozom, ennek megfelelően elsődlegesen magyar előadókat szoktam fotózni. Jött azonban egy lehetőség, hogy lőhetnék Florence-ről néhány képet a fotós árokból az első két dal alatt, amit butaság lett volna visszautasítanom. Meglőttem az első két dalt, majd leadtam a kamerámat az értékmegőrzőbe, de annyira bevonzott a performansz, hogy muszáj volt újra kézbe vennem és lőni még néhány képet a közönség soraiból.

Kiss Tibi − Quimby a Fishing on Orfű fesztiválon
Tibi, az Ördög magyar hangja.
Balanyi Szilárd − Quimby a Barba Negra Music Clubban

Mindig törekszem arra, hogy képeim hitelesen visszaadják a színpadról áradó érzéseket, megragadják a hangulatot, és bemutassák a jelenlévők közötti interakciókat. Emellett különösképp keresem azokat a lehetőségeket is, ahol már-már beállítottnak tűnhetnek a spontán elkapott pillanatok.

Bátori Gábor ‘Jim’ szabadúszó zenei fotós. Kezdetben grafikusként dolgozott, a fotózást autodidakta módon tanulta és hobbiként tekintett rá. 2014-ben kezdett koncerteken fotózni, mára olyan zenekarokkal dolgozik rendszeresen együtt, mint a 30Y, az Aurevoir, a Blahalouisiana, a Bohemian Betyars, a Dope Calypso, az Elefánt, az Esti Kornél, a Mörk, a Quimby, a Supernem, de fotózik többek közt a Budapest Parknak, a Campus Fesztiválnak és a Fishing on Orfűnek is.

Ha még több képét szeretnéd látni, kövesd Instagramon!

Kiemelt fotó: Papp Szabi/Supernem a Pécsi Egyetemi Napokon

#személyesen