Nyugdíjasklub

Anzix, 2008.
Forever Young in Angel Land, 2014.

2008-ban készítettem egy sorozatot a MOME-n, amihez egy alternatív valóságot találtam ki, ahol mindenki fura és senki sem törődik mások véleményével. Akkoriban a nagymamám egy nyugdíjasklubba járt, ahol minden farsangkor beöltöztek, és felléptek az angyalföldi kultúrházban. Többször is elmentem velük, és lefotóztam őket. Minden csoport előadott egy számot, és versenyeztek egymással. Volt Hungária-szám, öltöztek popcornnak, minden előfordult. Egyszerűen imádom. Számomra mindig inspiráló, amikor idősek megőrzik a humorukat és nyitottak a vidámságra. Azt hiszem, ez a sorozat meghatározza a világnézetemet.

Jolika és családja

Egy kispesti Ki mit tud?-on fotóztam, amikor megismertem Jolikát, aki azonnal szimpatizált velem, és szerette volna elkérni a képeket. Miután odaadtam neki őket, meghívott, hogy töltsem a családjával a húsvétot, és fotózzam le őket. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, mentem hozzájuk több húsvétra és esküvőkre is. Megismertem az egész családot, és szemtanúja voltam, ahogy a gyerekekből felnőttek lesznek. Van képem Armandóról kiskorában és az esküvője napján is.

Boldogság-projekt

Zsófi a Boldogság-könyv nyitóképén, egy nappal azelőtt, hogy levették a fogszabályzóját.

A Pécsi ösztöndíj keretében készítettem el a Boldogság-könyvet, amivel az általános panaszkodós magyar közhangulatra szerettem volna reagálni. Ez a fotókönyv egy félig ironikus, félig valós önsegítő könyv, ami tippeket és trükköket ad a boldogsághoz. Van benne egy dollár, amit elkölthetsz magadra, kvíz, amit Vida Verával közösen készítettünk és feladatok is. Olyan, mint egy tankönyv, hiszen ahogy a matekot, úgy a boldogságot is meg lehet tanulni. A könyv nagy része különböző szűrőkkel készült, például csillagszűrővel, nem utólagos manipulációval.

Practitioners // Zolika

Practitioners című sorozatomhoz hétköznapi embereket kerestem, hogy megmutassam, ők mit tesznek meg a boldogságukért. Mindennapi pillanatokat gyűjtöttem hozzá, amik a jelen élvezéséről szólnak. Így került be egy nagyon jó barátom, Balla Zoli is, aki DJ-zik Galactic Jackson néven, és felszolgál egy hotelben. Hatalmas zenerajongó, szintiket és lemezeket gyűjt, ezen a képen pedig a hálószobája látható, a háttérben Újpest panelrengetegével. Érdemes megnézni a pulcsiját, azon is az egyik szintije van. És emellett rajong a NASA-ért és az űrért, úgyhogy a szintik mellett asztronauták és űrfelvételek is díszítik a lakását.

Practitioners // Dávid

2015-ben Hévízen nyaraltunk Sármán Nóri barátnőmnél, aki elvitt bennünket a tó mellé, egy kevésbé ismert kifolyóhoz. A képen látható felfújható krokodil már lyukas volt ekkor, elég nehezen viselte a megpróbáltatásokat. Egy komplett sorozat készült arról, ahogy Dávid szenved vele, mi meg azt játszottuk közben, hogy természetfilmet forgatunk. Ez egy fontos pillanat arról, hogyan élvezzük a jelent. Egyébként Dávid aztán a férjem lett, de ezt akkor még nem sejtettük.

Practitioners // Mária

A sorozat egyik legkedvesebb fotóján Mária látható, aki szintén sajátos módon küzdött meg a stresszel. Mária rákos volt, és mivel imádja a békákat, minden ismerősétől békákat kapott ajándékba, hogy jobb kedvre derüljön. Azt mondta, neki ezek az állatok és a rajtuk keresztül átélt szeretet segített a felépülésben. Rengeteg békája van otthon, igazik és plüssök egyaránt, és hihetetlenül imádni való, életvidám nőci.

ACB Galéria // Ladik Kati

Az ACB Galéria felkért 2019-ben, hogy fotózzam le a művészeiket. Az első Tót Endre képzőművész-performer volt, és mivel olyan jól sikerült az a fotózás, megkértek, hogy Ladik Katit és Bak Imrét is fényképezzem le. Ladik Katival egy megnyitón beszéltük meg a részleteket, és annyira megtetszett neki a kabátom, hogy azt szerette volna viselni a képeken. Fantasztikus élmény volt a fotózás, Kati minden őrültségben benne volt. Szívesen pózolt vasalóval, ha rakunk rá fogakat, beragasztottuk az ujjait Keserű Barbi sminkes barátnőmmel, mindent élvezett. Nagyon menő, és már hetven felett jár. Egy csoda volt.

Palya Bea

Ez a fotózás Palya Bea Hazatalálok című lemezéhez készült. Gryllus Ábris kért fel – ő volt az art director –, és egy csomót ötleteltünk, hogy mi passzolna a számokhoz. Ez az album Bea válásáról szól, így szóba jött a tisztítótűz motívuma, a megújulás, a nehézségek leküzdése. Kitaláltuk, hogy tüzet rakunk Ábrisék udvarában. Miközben Bea a tűz körül táncolt anyaszült meztelenül, egyszer csak megjelent Gryllus Dorka és a férje, Simon Kornél, akik nagyon természetesen és humorral kezelték az egész helyzetet. Beának rengeteg energiája van, öröm volt vele dolgozni. Ezek a fotók inspirálták Bea új dalait is, amik nemsokára fognak megjelenni.

A fotózásról Bea is írt pár sort:

„Ezeket a dalokat Szombat Éva 2018-ban készült fotóira írtam, amely a Hazatalálok albumhoz készült. Gryllus Ábrissal, a vizuális vezetőnkkel a tűz elemet választottuk annak a szimbólumául, hogy a válás utáni átalakulást és tulajdonképpen bármilyen más, mélyen történő átalakulást itt megjelenítsünk. Raktuk a tüzet a kertben, locsoltuk olajjal, én táncoltam, éltem és égtem (nem fizikailag persze), Vica pedig hasalt a tűz körül, és lecsapott a legszebb pillanatokra. Végig nagyon szabad és felemelő volt az egész, biztonságban éreztem magam. A bőrömön éreztem szinte, hogy Vica és a teljes csapat tolja az energiát, megkérdőjelezhetetlen lett mindannyiunkban, hogy mindebből csak szép születhet. (…) A fotózás után fél évvel Ázsiába utaztam, és míg odaértem, a repülőn a fotókat ismét magamba szívva megszületett egy verssorozat, amelyet a Tüzet viszek kezdetű gyerekdal inspirált. Mindegyik verset egy adott képre írtam. A képeket sorozatba rendeztem, amelyek kiadták egy ember metamorfózisát.”

Gloria

Dányi Krisztina énekes-dalszerző pár évvel ezelőtt új projektbe kezdett, és egy közös barátunk hozott össze minket, hogy segítsek a vizuális koncepcióban. Krisztivel olyan volt az első találkozás, mintha már ezer éve ismerném, nagyon egymásra hangolódtunk. Több hónapos ötletelés után együtt találtuk ki az új alteregója, Gloria karakterét. Kriszti egyébként lovagolt korábban, és eredetileg egy lóval fotóztam volna le, de pont a fotózás előtt leesett és megsérült, így gerincvédőt kellett viselnie. Ez annyira megtetszett, hogy ezt is belekomponáltam a képekbe. Azóta megjelent első klipje is, aminek a végén megszületik a fotózásunkon megálmodott karakter is.

Ha még Jézus is mosolyog a kereszten

2019-ben Virágvölgyi István keresett meg, hogy a Pannonhalmi Apátság kiállítótermébe tervez egy fotókiállítást, és szeretné, ha én is részt vennék benne. Egy teljesen új sorozatot készítettem különböző fiatalok valláshoz fűződő viszonyáról. Érdekelt, hogy az otthonaikban fellelhető kegytárgyak vagy a nyakukban hordott kereszt, Dávid-csillag mennyi többletjelentéssel bír számukra. Fotóztam olyat, aki már kiábrándult a vallásból, olyat is, aki aktívan gyakorolja vagy éppen nincs megkeresztelve, de mégis hisz valami felsőbb erőben, és a kegytárgyai megnyugtatják. 2020 márciusában a megnyitót sajnos elvitte a koronavírus, de később korlátozott keretek között meg lehetett nézni. Azóta pedig nem hagyott nyugodni ez a sorozat, idén elkezdtem folytatni.

Beyond The Curve

2017-ben töltöttem be a harmincat, és abban az évben házasodtam. Ebben az időszakban azt éreztem, hogy az addigi életem lezárult, valami új következik. Életmód- és szemléletmód-váltásba kezdtem. A húszas éveim bizonytalanságát felváltotta egyfajta megbékélés magammal. Elfogadtam a testem, megszerettem a vonalaim, és megtanultam, hogy csak saját magamhoz viszonyítsam magam.

I Want Orgasms, Not Roses

Az eredeti terv viszonylag egyszerű volt: lefotózok lányokat a szexjátékaikkal. Aztán sokkal több lett belőle, ugyanis a lányok nagyon megnyíltak a közös munka során, és nagyon mély beszélgetéseket folytattunk. Meséltek arról, milyen abúzus érte őket, hogyan dolgozták fel, hogy találtak rá a szexualitásukra, hogy barátkoztak meg a saját testükkel. A szexualitás, a meztelenség, a női test és az örömszerzés a mai napig tabu a társadalomban, holott a világ egyik legtermészetesebb dolgáról van szó. Fontos, hogy merjünk beszélni a traumáinkról, merjük szeretni a testünket. Ez a sorozat nem a pornóról szól, hanem a test, a szexualitás szépségéről.

Afterlife

Tavaly találkoztam először testközelből a halállal, amikor édesapám májusban hirtelen elhunyt. Az a fájdalom és a bizonytalanság, amit utána átéltem, semmihez sem fogható, elveszettnek éreztem magam. Két hónappal később meglátogattuk a férjem szüleit Dunaújvárosban, akik megmutatták, milyen gyönyörű szarvasbogarat találtak. Készítettek neki virágokból egy szentélyt a kertben, teljesen megbabonázott a látványa. Apu is imádta a természetet. Elkezdtem fotózni, és annyira elmerültem benne, hogy végre, hónapok elteltével visszatért belém az élet. Aztán egy ponton beszállt a fotózásba Dávid anyukája is, akinek a hajába tűztem a bogarat, virágokat és csatokat is.

Nézd meg Éva többi képét is a weboldalán és az Instagramján.

#személyesen