A szuperhős nyomában

 Mivel foglalkozik mostanában? Új koncepción dolgozik, vagy a legutóbbi kiállítása anyagát folytatja?

Az utóbbi időben felhalmoztam a műtermemben néhány játék- és próbababa-alkatrészt, egészen érdekes darabok vannak köztük. Van a birtokomban életnagyságú játékszív és játéktüdő is, ezeket összeillesztgetem más alkatrészekkel, és amorf modellként állítom be őket. Remek élmény az eredetileg bájosnak szánt játékfigurákat kibillenteni egy ellentétes dimenzióba. De azért festek mást is: tegnap például csináltam egy Batmant, aki Bruce Willis kezével integet.

Újabban leszedtem a színeket a palettámról. Ennek előzménye, hogy a Szöulban eltöltött néhány hónap után - a Koreai Kortárs Múzeum meghívott ösztöndíjasaként éltem ott - erős hatással volt rám a környezetemben megtapasztalt színkavalkád. Elkezdtem én is feltolni a színeket, majd nem sokkal később teljesen szintetikus hatást keltő, UV érzékeny festékeket alkalmazni. Lassanként felépítettem hozzá egy UV lámpa parkot, és csináltam néhány blacklight-kiállítást. Legutóbb most nyáron volt egy ilyen tárlatom a Blitz Galéria meghívására, Burn Barbie, Burn! címmel. Itt az foglalkoztatott, hogy a partikultúra elemeként ismert alacsony rezgésű sugárzás hogyan mixelhető a kortárssal. Miközben ezeken dolgoztam, megjött a kedvem az egészet lebontani és megint elölről kezdeni, ezért elhagytam az alapelemet, ami ebben az esetben az UV élmény és a szín. Szerintem a művészet valamiféle amőbaszerű pulzálás: felépítünk valamit, aztán újrakezdjük.

Milyen szimpatikus törekvéseket lát a kortárs képzőművészetben? Kikkel dolgozna együtt szívesen?

Mindenkit szimpatikusnak tartok, aki szereti Miki egeret. Nemrég kaptam felkérést egy tatabányai underground kiállításra, tavasszal pedig Berlinbe hívtak minket, ahol Boris Duhmmal és Miriam Grüninggel dolgozunk majd. Emellett Lucza Zsigmonddal is felmerült egy közös tárlat gondolata, jövő télre pedig egyéni kiállításra kaptam meghívást. Jelenleg egy szuperhős karakterének megteremtésén dolgozom. Az első kizárólag szuperhősös kiállítást egyébként tavaly csináltam a ByArt Galériában, Szuperheroizmus címmel, amelynek alapjait egy áltudományos, abszurd kiáltványban, a Szuperheroista Manifesztumban fogalmaztam meg.

Mit jelent a Szuperheroizmus?

A Szuperheroizmus tulajdonképpen egy transzcendens univerzum, melyben bárkiből lehet szuperhérosz. Hőstan, amely egyesíti magában a science fiction, a történelem, a futurológia és a hőskultusz elemeit. A szuperheroizmus az euroatlanti civilizáció mitológiájának része. Olyanná változtatjuk önmagunkat, amit ideálisnak tartunk. Ez kis csúsztatással úgy is értelmezhető, hogy a gondolatainkkal formáljuk a külalakunkat. Ez szerintem nagyon érdekes, hiszen ez egy szupermen tulajdonság!

Kik vannak önre legnagyobb hatással a kortárs szcénából?

Nehéz neveket külön említeni, többféle stílust mixelek a képeimben. Az utóbbi időben Ashkan Honarvar és Jesse Draxler kollázsait szeretem, illetve azt a vonalat, amit a Lazarides Gallery néhány művésze csinál ? például Paul Insect vagy Antony Micallef. De újabban szeretem Zhang Daguian festészetét és persze Richard Hambletont is.

Egy ideje sokat utazik...

Tavaly külön azért tanultunk meg motorozni, hogy Indonéziában és Thaiföldön rövidebb idő alatt nagyobb távolságokat bejárhassunk. A turizmus számára kijelölt nyomvonalakról letérve, érdekes ? és néha meredek ? szociális tapasztalatokra lehet szert tenni. Például egészen speciális helyzet volt, amikor Celebes szigetén egy múmiatemetés díszvendégei lettünk, vagy Labuan Bajon egy bérelt hajón viharba keveredtünk. Hazatérve izgalmas újra kívülről látni a magyarokat. Korea után először a Nagykörútra néztünk ki, és emlékszem, mennyire elcsodálkoztunk azon az eleven, az érzelmeket dúsan kifejezésre juttató tempótól, ami különben észrevétlen számunkra. Az Egyiptomban eltöltött hónap után az első utunk a behavazott Normafára vezetett, ahol úgy éreztük, szinte suttogva szánkóznak az emberek. Az a remek az utazásban, hogy toleránsabb leszel tőle.

FGT