Egyszerre vagy zenész, zenekari menedzser és a nemrég nyitott Monyo Land marketingszervezője. Mindenekelőtt azt kérdezném: hogyan telnek mostanában a hétköznapjaid?

Elég sűrű a beosztásom. A nagy hibernáció után hirtelen minden egyszerre kezdett alakulni. A kezdeti eufória szerencsére még tart, bár egyáltalán nem volt tervben, hogy én ilyen pozícióhalmozó ember leszek. A monyós srácok pont novemberben kerestek meg, amikor a szervezőmunkám nagyjából annyiban merült ki, hogy dátumokat töröltem, ami akkor nem igényelt sok erőforrást. De ehhez a mostani nagy sodráshoz jó kapaszkodó lett a Monyo. Már az elején tudtam, hogy ez egy nagyon szerethető projekt lesz.

Mostanában egyre többször tűnnek fel zenészek produceri vagy menedzseri szerepkörben, esetleg épp szervezőként, valamilyen koncerthely oldalán. Úgy tűnik, mintha elkerülhetetlen lenne ez a pozícióhalmozás. Nálad hogyan alakult ki ez?

Én kezdettől fogva zenész szerettem volna lenni, csak az elején nem volt olyan szerencsém, hogy ebből meg tudtam volna élni. Ideális esetben huszonéves korára az ember ismert zenésszé lesz, de ez nekem tíz évvel megcsúszott. Én pont abban az életkorban kezdtem, amikor mások már szögre akasztják a gitárt. Viszont amíg a zenekari élet váratott magára, az vezérelt, hogy imádtam mindent, ami a zenéhez kötődik, ezt az egész közeget. Így először programszervezőként, később marketingvonalon kezdtem dolgozni a zeneiparban, és aztán szépen lassan érett meg bennem az, hogy hogyan is lehetne olyan produkciót összerakni, ami érdekes és izgalmas kihívás számomra. Ez lett aztán a Konyha.

Ezek a szerepköreid olyanok, amelyek nagyon ki voltak szolgáltatva az elmúlt másfél év viszontagságainak. Mi a legnagyobb tanulság, amit levontál ebből az időszakból?

Az, hogy minden helyzetet túl lehet élni, és hogy sokszor nagyon sok türelem kell hozzá. Szimbolikus módon pont a zenészségem húzott ki a gödörből, függetlenül attól, hogy a jogdíjakat nagyon megnyirbálta a bezárás. És persze voltak nehéz pillanatok. De végül megerősített ez az időszak abban, hogy annyit zenéljek, amennyit csak lehet, mert ezt szeretem a legjobban csinálni.

Így, hogy belelátsz a Monyo Land szervezésébe, mit mondasz, hogyan áll most a koncertszezon nálatok?

Én azt látom, hogy nagyon jól fogadták a menedzsmentek, hogy lett ez a hely. Nem tudhattuk előre, hogy mennyire fog ez betalálni, bár például arculatban és szervezésben volt egy elég erős elképzelésünk. Az volt a koncepciónk, hogy a belvárosi, nagy koncerthelyek mellett tudjunk minőségi alternatívát nyújtani a külső kerületekben élők számára. Az volt a nagy kérdésünk, hogy a belváros „Bermuda-háromszögét” hogyan lehetne négyszögesíteni. Szerencsére már most azt látjuk, hogy abszolút van létjogosultsága ennek. Én abban reménykedek, hogy a nagyobb zenekarok bevonzzák majd a rajongói bázisukat, amely bárhová követi őket, és bízunk benne, hogy az egyedi hangulattal sikerül kicsábítanunk Kőbányára sok szórakozni vágyót. Igazán versenyképessé a lokációnkban rejlő lehetőség teszi a Monyo Landet, az, hogy a külső kerületek lakóinak nyújtunk minőségi szórakozási lehetőséget.

A jelenleg meghirdetett koncerteket elnézve igen széles skálán mozognak a zenei stílusok nálatok. Ez az eklektikusság egy állandó vonal lesz majd a Monyo Land esetében, vagy egyelőre kísérleteztek még, hogy mely közegnek lesz testhezálló a környezet?

Is-is. Én nagyon bízom benne, hogy ez hosszú távon is fenntartható, mert úgy gondolom, a kultúra akkor valódi, ha minél színesebb. De közben az is fontos, hogy igyekszünk lépést tartani, figyelni az izgalmas vonulatokat, és hogy mely produkciókkal milyen korosztályt, szubkultúrát sikerül elérnünk. Ezt nem lehet előre megtervezni. Reméljük, sikerült egy olyan sajátos arculatot létrehoznunk, ami szerethetővé teszi a Monyo Landet a trap rajongóitól kezdve a metálosokon át az alterarcokig mindenkinek.

Terveztek nyitni a külföldi zenekarok felé is?

Igen, de a nemzetközi turnézás egyelőre romokban van. A tengeren túli produkcióknak nagy anyagi kockázat eljönni, mert még mindig nagy a bizonytalanság. Közben pedig ott van a brexit, amely különösen nehéz helyzetbe hozta a brit zenekarokat, sokkal költségesebb lesz számukra az európai turnézás. Az viszont igen jó jel, hogy már jelentkezett nálunk külföldi zenekarokat Magyarországon felléptető promoter, mert a hely mérete és kialakítása megfelel akár felső-középmezőnybeli zenekarok turnéállomásának.

Miközben a Monyo Land szervezésével, előkészületeivel foglalkoztál, még egy új Konyha-albumra is maradt energiád. Nem is akármilyen lemezről van szó, még a tőletek megszokott sokszínűséget is túl tudtátok szárnyalni. Honnan jött ez a sok inspiráció a bezártság szürke hétköznapjaiban?

Nagyon szerencsések voltunk. A dalok megírása, a lemezkészítés hatalmas kapaszkodót adtak a megpróbáltatásokhoz, és közben egymást inspiráltuk. Eddig kicsit old school zenekar voltunk a lemezekben: mindig próbatermi körülmények között születtek az ötletek. Most ettől elszakadtunk, ezzel együtt pedig attól is, hogy gitártéma alapú albumot készítsünk. A Konyha másik két alaptagja, Badics Márk és Haller Dani is igen jól bánnak a billentyűs hangszerekkel, így egy új logika mentén fogtunk neki a dalok megírásának, és ők hozták a legtöbb alapötletet is. Korábban főleg én voltam az, aki a dalkezdeményeket hozta, de egyáltalán nem bánom, hogy ez változott.

A Konyha idén lett tízéves, mivel készültök a kerek évfordulóra?

Szerintem mire rendesen meg tudjuk majd ünnepelni a jubileumot, addigra tizenegy évesek leszünk. Nagyon szeretnénk ezt a lemezt egyben eljátszani, az összes közreműködő zenésszel, aki az albumon hallható rajtunk kívül. Összesen tizenketten játszottunk a dalok felvételekor, így nagy feladat összehozni mindenkit legalább egy alkalomra. De nem merek nagyon tervezgetni, annak örülök, hogy végre tudunk játszani. Ekkora kihagyás után kicsit olyan, mintha újra tanulnánk járni. Szóval a nagyon extravagáns évfordulós megoldások helyett most inkább arra koncentrálunk, hogy megéljük annak a varázsát, hogy végre találkozhatunk a közönségünkkel. Újra meg kell szoknunk, hogy a legegyszerűbb pillanatok is nagyon különlegesek, és várom, hogy ezeket az egyszerű pillanatokat újra és újra átéljük, amíg csak lehet.

Drávucz Zsolt

A cikk elkészülte után Kőbánya Önkormányzata egy tizenhét helyi lakosból álló csoport fellebbezésére hivatkozva felfüggesztette a Monyo Land működési engedélyét. A Monyo Land hivatalos közleménye itt olvasható.

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu