Izsó Zita

Izsó Zita vagyok, költő, drámaíró, műfordító, az 1749.hu világirodalmi magazin szerkesztője. Már gyerekkoromban fontos volt számomra a nyelvtanulás, így hamar elkezdtem érdeklődni a világirodalom iránt. Gimnazistaként elsősorban Julio Cortázar művei és Ted Hughes versei inspiráltak. Jelenleg angol, német, francia, spanyol és cseh nyelvből fordítok.

Négy verseskötetet szerzője vagyok (az ötödik idén ősszel fog megjelenni), több közülük külföldön is megjelent, és az írásaimat eddig több, mint tíz nyelvre fordították le. Az elmúlt években több elismerést is kaptam, és mindegyikért nagyon hálás vagyok. A legbüszkébb a Gérecz Attila-díj mellett talán a Václav Burian-díjra vagyok, mert erre az elismerésre öt országból jelöltek egészen kiváló költőket, így különösen megtisztelő, hogy végül engem választott az adott országok neves kritikusaiból és szerzőiből álló zsűri.

Ha tanácsolnom kellene valamit egy pályakezdőnek, akkor Rilkét idézném: „Ez a legfontosabb: éjszakája legcsöndesebb órájában kérdezze meg: kell, hogy írjak? Ásson le szívébe mélyről jövő feleletért. S ha ez igenlőleg hangoznék, ha úgy találkozhatna szembe ezzel a komoly kérdéssel, hogy erős és egyszerű »írnom kell« lenne a válasz, akkor alakítsa életét e szükségszerűség szerint; életének még legközömbösebb, legjelentéktelenebb órája is e kényszer jele és bizonysága legyen. Akkor azután közeledjék a Természethez.

Akkor kísérelje meg úgy mondani el, amit lát, átél, szeret és elveszít, mintha Ön lenne a legelső ember.”
(Levelek egy fiatal költőhöz, első levél, Szabó Ede fordítása)