Állj be, Berci, katonának!

Életveszély pénzért?

A 18-19. századi Magyarországon a katonai szolgálat legalább tizenkét évig tartott. Egy paraszt éves jövedelme körülbelül ötven–száz forint volt (főleg természetben: élelem, szállás), míg a katona fizetése úgy hatvan–százhúsz forint volt készpénzben (rangtól/időszaktól függően). És mindet félretehette, hiszen élelmet, ruhát, szállást kapott a seregtől. Miért volt mégis szükség toborzódalokra – mai szóval úgy mondanánk: reklámra? Mert katonának állni veszélyes volt: magas halálozási arány (betegség inkább, mint harc), kemény fegyelem, külföldi bevetés, ismeretlen jövő. A veteránok vagyonosak lettek. Akik megrokkantak, később már kaptak kis földbirtokot – vagy nyugdíjat, az első világháború után pedig trafikjogot –, de sokan egész életükben az akkor még fel nem ismert, el sem nevezett mentális és lelki problémával, a poszttraumás stressz szindrómával (PTSD) küzdöttek. Vajon megérte a társadalmi mobilitás ezen az áron? Te mit választottál volna? Ebben a dalban is szerepel a „rózsa” – tudod már, mit jelent?

Tudtad, hogy a 48/49-es szabadságharcban gyerekkatonák is harcoltak? Itt olvashatsz róluk, a huszárokról pedig itt.