Gábor Áron rézágyúja
Ülj le, egyes!
Nem árt, ha nem csak énekből jó az ember… érdemes figyelni fizikán és kémián is. Lehet-e rézből ágyút csinálni? A válasz: nem. Túl puha. Gábor Áron – a népdal ismeretlen költőjével ellentétben – jól tudta ezt. 1814-ben született Berecken, asztalos volt és feltaláló. Falusi templomok harangjait „hasznosította újra” – Háromszéken csapatával csaknem száz ágyút készített a 48-as csapatok számára – akkor, amikor a harangszónál nagyobb szükség volt az ágyúdörgésre. Bronzból dolgozott. De aki a bronzot keresi a periódusos rendszerben, az is leülhet. Mert nem elem, hanem ötvözet, benne van a réz. Az ón keményíti a rezet – egész pontosan az α és β fázisok kétfázisú mikroszerkezete adja a bronz kedvező mechanikai tulajdonságait. A „rézágyú” (és a harang) anyagösszetétele: 78 százalék réz, 22 százalék ón. A népdal költőjének mentségére szolgál, hogy a dal születése idején a nép egyszerű fiai még nem járhattak iskolába: a kötelező oktatást Klebelsberg Kunó minisztersége idején építették ki Magyarországon.
A fegyvereket illetően meglepően találékony volt az emberiség a történelem során. Ha érdekel a téma, itt olvashatsz róla.
