Huszárgyerek, huszárgyerek

Gyerek? Igen! Huszárnak már tizenhat évesen beállhattak a fiúk. És sokan meg is tették. A Mátyás korában kialakult huszárság elit lovasosztagokból állt. Ők voltak a felderítők, a gerillaosztagok. Jellegzetes zsinóros egyenruhájukkal kitűntek a katonák tömegéből. Huszárnak lenni a szegény parasztlegény szemében maga lehetett a csoda. A gyöngyélet. Ezt a verbunkost katonai toborzásra használták – és nem csak a dallal reklámozták be a tiniknek a huszárságot. A leendő újoncokat huszárruhába öltöztették, borral kínálták és táncra hívták. Könnyű volt így elcsábulni, és belépni az alakulatba. Ma persze egy alkohol hatása alatt tett nyilatkozat jogérvényességéről lehetne vitatkozni – sőt, egy tizenhat éves nem is ihat bort. De régen ezeken a részleteken nem akadt fenn senki. A másnap kijózanodó kamasz már a huszáralakulathoz tartozott – ha tetszett sajgó fejének, ha nem. El tudod képzelni, hogy ilyen nagy döntést hozz egyedül? Buliban? Beöltözve, táncolva – borivás közben? Szerinted ez fair módszer volt huszárfogásra?

Szereti a táncot, az oldalán csörgeti a kardot, peng a sarkantyúja, továbbá Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója – ki az? Hát persze, hogy a huszárgyerek, akinek legfőbb tulajdonságai a dicső tettekre törekvés, a buzgóság, a fegyelem, a gondoskodás és a példaadás. A debreceni Déri Múzeumban kiállítást szenteltek nekik, itt számoltunk be róla.