Szereti a táncot, az oldalán csörgeti a kardot, peng a sarkantyúja, továbbá Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója – ki az? Hát persze, hogy a huszárgyerek, akinek legfőbb tulajdonságai a dicső tettekre törekvés, a buzgóság, a fegyelem, a gondoskodás és a példaadás.

175 év - 175 tárgy 1849 - Huszárok, a szabadság katonái című kiállításon Déri Múzeumban MTI.jpg
175 év – 175 tárgy. 1849 – Huszárok, a szabadság katonái című időszaki kiállítás a debreceni Déri Múzeumban. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

A Habsburg-ház trónfosztása, a Függetlenségi Nyilatkozat végleges megszövegezése és kihirdetése, valamint Kossuth Lajos kormányzóelnökké választása is 1849-ben történt, s mindegyik Debrecenben. Nem véletlen, hogy ezekről a 175 évvel ezelőtt zajlott helytörténeti vonatkozású, de a magyar történelem szempontjából is komoly jelentőséggel bíró eseményekről szól a Déri Múzeum június 30-ig látogatható kiállítása, amely a legendás magyar fegyvernem, a huszárság történetéből is részleteket villant fel. Bemutatja, mennyit változtak maguk a fegyverek a tárcsapajzstól a karabélyig, illetve azt is, milyen helyzetekben használták a huszárság katonai erejét a felderítéstől a csapatmozgások biztosításán át a nyílt csatákig.

Rövid huszárológia

A huszárság történetét általában Mátyás királyhoz kötik egy 1481-es levél miatt, amelyben így írt a fekete seregben jelen levő fegyvernemről: „könnyű fegyverzetű lovasok, akiket huszároknak nevezünk”, pedig a könnyűlovasság első képviselőit már a honfoglalók közt megtaláljuk. Ezt követően a huszárok korábbi délszláv eredetű, török módon harcoló könnyűlovasokat jelentették – a szó eredete is szerb vagy horvát, jelentése rabló, támadó –, de a 16. század közepétől már magyar fegyvernemként azonosították, sőt magyar közvetítéssel terjedt el Európában és a tengerentúlon is. Mint azt Tóth Ferenc történész írja: „A feljegyzések szerint a birodalmi seregekben szolgáló magyar könnyűlovas egységeket az 1634. évtől kezdve alkalmazták a Rajnán túli területeken is.

A török háborúkban edződött magyar huszárok kiválóan megállták a helyüket a nyugat-európai hadszíntéren is. A Rajnán túli területeken először éppen 1635-ben jelentek meg az első magyar huszáregységek, ez valóságos szenzációnak számított a korabeli közvéleményben,

amint erről a több korabeli forrás is beszámol.”

A Rákóczi-szabadságharc bukása és az azt követő török háború befejezése utáni időszakban a harcedzett katonákat igen magasan jegyezték a nyugat-európai zsoldospiacokon. Az egységek egyik legjelesebbike az az 1720-ban alapított és a mai napig aktív franciaországi huszárezred, amely az alapító ezredtulajdonos, Bercsényi László nevét és címerét viseli, igaz, ma már ejtőernyős huszárezredként (bár az ejtőernyővel leugró ló és lovasának képe meglehetősen komikusan képzelhető el). Tegyük gyorsan hozzá, a Magyar Honvédségben is megemlékeznek a székesi grófról: róla nevezték el a Szolnokon állomásozó 34. különleges műveleti (korábban felderítő) zászlóaljat. Poroszországban, Oroszországban, Svédországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Bajorországban szintén voltak huszáralakulatok, a karcagi születésű Kováts Mihály huszárezredes pedig az amerikai függetlenségi háborúban harcolt.

175 év - 175 tárgy 1849 - Huszárok, a szabadság katonái című kiállítás Déri Múzeum 01.jpg
Fotó: Lukács Tihamér / Déri Múzeum

Az I. világháborúban jelentek meg a fronton az oximoronnak hangzó gyalogos huszárok. Az utolsó magyar huszárroham 1941. augusztus 16-án Nyikolajevkánál zajlott, a 4. huszárezred Mikecz Kálmán őrnagy vezetésével indult csatába.

A huszárság katonai egységként 1954-ben szűnt meg Magyarországon, de napjainkban úgynevezett díszelgő alakulatként ismét tagjai a Magyar Honvédségnek.

Miről ismerszik meg a huszár?

Évszázadokig elképzelhetetlen volt a huszár a mozgékony, könnyű csontozatú arabs vagy magyar ló nélkül. Ahogy a kiállítás fekete-fehér és színezett litográfiáiról is látható, ugratták, galoppírozták, rohamra indultak vele, sőt lóhátról hajtották végre az olyan hőstetteket is, mint az a gyermekmentés, amelyet Dávid János 1845-ben vitt véghez.

175 év - 175 tárgy 1849 - Huszárok, a szabadság katonái című kiállítás Déri Múzeum 02.jpg
Fotó: Lukács Tihamér / Déri Múzeum

Első hallásra nem biztos, hogy a 16. századi buzogány, karvas, nyakvért, sisak vagy sodronying azonnal a huszárokra asszociáltatja a látogatót, de ahogy már korábban kiderült, a könnyűlovassági múlt évezredekre visszanyúlik, az elődök pedig egészen másképp öltözködtek. A litográfiákon azonban a (sztereo)tipikus teljes szettben láthatók a katonák, amelynek része volt a díszített zsinóros mente, a szűk lovaglónadrág, a csákó és a jellegzetes formájú, egyedi módon rögzített, hosszú zsinórra vagy bőrszíjra engedett, gazdagon hímzett, gyakran az uralkodó vagy az ezredtulajdonos névbetűivel, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt pedig a magyar koronás címerrel díszesen hímzett huszártarsoly. A huszártarsolyt mint olyat először 1607-ben említik meg Tatay István hagyatékában. Ennyire korai nem, de a 19. század első harmadából és a század végéről származó, Debrecen címerével ékített, sőt angol, porosz és svéd tarsoly is látható a kiállításon.

Egy igazi kuriózum is van a tárlókban: az egyik aradi vértanú, Lázár Vilmos ezredes díszszablyája. Ebből az időszakból ugyanis rendkívül ritka az olyan fegyver, amelyhez tulajdonost is lehetséges kapcsolni.

Híres huszárok

A névtelen vitézek mellett jó néhány korabeli celeb inkább lovas, mint ló nélküli portréja is megtalálható a kiállításon, köztük van Bem József, Esterházy Kázmér, Lenkey János, Perczel Mór, Batthyány Lajos és Klapka György is.

175 év - 175 tárgy 1849 - Huszárok, a szabadság katonái című kiállításon Déri Múzeumban MTI 02.jpg
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

A Nemes Magyar Gárda Gálába című 1802-es litográfia fess fiatalembereket mutat. 1760. szeptember 11-én Mária Terézia parancsára állították fel a magyar királyi nemes testőrséget. Az 1764-es rendi gyűlés a 100 fiatal nemesből álló alakulatra évenként százezer forintot ajánlott fel, és szabályozta, hogy a jelölteket maguk a vármegyék ajánlják, Erdély pedig külön húszezer forintot adott húsz testőr ellátására. A 120 fős gárda mindenkori kapitánya a hadsereg tábornoki karának tagja volt, és az 1765. évi VI. törvénycikk alapján felvették Magyarország zászlósurai közé. A testőrség szerepe II. József uralkodása alatt csökkent, de 1848-ig nagy dicsőségnek számított az elit alakulat tagjának lenni. Itt szolgált a későbbiekben testőrírók gyűjtőnéven irodalomtörténeti hírességgé vált Bessenyei György, Orczy Lőrinc, Gvadányi József, Dugonics András és Pálóczi Horváth Ádám.

Amikor Skultéty Lászlót 1825-ben, 87 éves korában lerajzolták, már 75 éve huszárkodott. Apja, aki maga is huszár volt, 1750-ben adta fiát a Ghillányi-huszárokhoz ezredfiúnak. 18 évesen esett át a tűzkeresztségen, amikor Hadik András huszárjaival megsarcolta Berlint, majd végigharcolta az összes háborút, amelyben a Habsburgok érintettek voltak. 22 hadjáratban vett részt, többször megsebesült. 1790-ben strázsamesterré léptették elő, és kinevezték az ezred zászlótartójává. I. Ferenc császár 1812-ben látogatta meg az ezredet. A szemlén feltűnt neki Skultéty. Felajánlotta neki, hogy előlépteti tisztté és minden munka alól mentesíti, de a kora ellenére is önérzetes huszár azt válaszolta, inkább megmaradna kornétásnak, mert a zászlót nem lehet elhagyni. Skultéty László 1831-ben, 93 évesen, szolgálatának 81. évében hunyt el. Állítólag őróla mintázta Garay János Háry Jánost, Az obsitos nagyotmondó főszereplőjét.

Huszáros munka

Egyetlen terem a kiállítás. Amellett, hogy a történelem iránt átlagos mértékben érdeklődőknek sok újdonságot ad, pont befogadható hetedikeseknek és tizenegyedikeseknek. Röviden és tömören összefoglalja az 1849. tavaszi eseményeket a hadjárattól a debreceni eseményekig, de vannak itt mulatságos dolgok is, például egy lovas Zrínyi Miklós-litográfia, amely a méretaránytalansága miatt vicces, az elefánttal díszített huszártarsoly meg szimplán mókás. Az pedig egészen tiszteletet parancsoló, hogy a tárlat anyaga nagyrészt Mádai Norbert kecskeméti magángyűjtőtől érkezett, aki mintegy hatvan tárgyat ajánlott fel a múzeumnak a kiállításhoz.