Százados úr, sej-haj
Bal-jobb!
Menetdal az, amire a katonák vonulnak. Észreveszed a rangbeli különbség hozta komfortfokozati eltérést? A százados úr felül a lovára – de a bakák mögötte gyalog caplatnak. A különbség fontos, motiváló volt a sorkatonák számára, mert a hadseregben bárkiből lehetett százados – még egy szegény sorból érkező parasztlegényből is, ha jól végezte a dolgát. (A franciáknál Napóleonnak tulajdonítják a mondást: minden kiskatona tarisznyájában ott lapul a marsallbot). Ezt ma társadalmi mobilitásnak nevezzük – egy generáción belül a régi korok szigorú hierarchiájában ez ritkán valósulhatott meg. A dal – bár menetdalként használták – nem lelkesítő, hanem végtelenül depresszív és szomorú. Az ok: a régi korok háborúinak kevés túlélője akadt. Csak az első világháborúban a történelmi Magyarország több mint hatszázhatvanezer katonát vesztett el, az Osztrák–Magyar Monarchia katonái közül (Ausztria és Magyarország közös hadseregében) másfél millióan megsebesültek, és csaknem 743 ezren estek hadifogságba. És ezek csak becslések, mert még a nyilvántartások is elpusztultak az 1950-es években.
Szerinted lehet viccelni a lövészárokban? A katonai humorról szóló cikkünket itt találod, illetve ajánljuk a Magyar Kultúra magazin Huszár lapszámát is.
