Rumini Dunaújvárosba hajózott

Bő egy évtized múltán láthatott újabb élőszereplős Rumini-kalandot a színházszerető közönség, ezúttal Dunaújvárosban, a Bartók Kamaraszínházban.

Amíg a korábbi színdarab, a Pesti Magyar Színház Rumini a Ferrit szigeten című előadása eleve színpadra íródott, addig a Rumini Tükör-szigeten Berg Judit közkedvelt regénysorozatának kilencedik részét vitte színpadra. „Az ötlet az ír punk-folk zenét játszó Firkin zenekartól származik” – mondta el érdeklődésemre a sorozat írója, még hetekkel a színdarab ősbemutatója előtt.

– Konkrétan Péter János, a Firkin zenekar vezetője vetette fel az ötletet, hiszen az ő zenéjük igazi, belevaló matróz muzsika, és az nagyon passzolna a Ruminihoz. Megkereste Őze Áront, a Bartók Kamaraszínház igazgatóját, és ő hívott fel engem, hogy volna itt a Firkinnek ez az ötlete, ami neki nagyon tetszik, akarunk-e ebből valamit. Mondtam, hogy hát jó, jó, de én nem szeretem a musicalt, nem az én műfajom. Ámbár láttam már Broadway-showban nagyon jó musicalt, szóval végül is oké, lehet, de akkor ez a szint. Ez az elvárás. Erre ő azt mondta: rendben, akkor ők megpróbálnák.

A Tükör-sziget a Rumini-regénysorozat kilencedik része – miért erre esett a választás?

– Leginkább azért, mert talán nem annyira hosszú és bonyolult történet, másrészt igazi mélységekkel dolgozik. Több ponton is van benne fejlődési lehetőség, nem statikusak a figurák. Magában hordozza a drámát, több rétegét, filozofikus tartalmát szépen fel lehet tárni. Úgy éreztem, ebből a történetből nem csupán egy egyszerű gyerekdarab lehet, hanem olyan előadás, ami a kísérő felnőtteknek is mond valamit.

Alátámasztotta ezeket a meglátásokat a darab rendezője, Garajszki Margit is, akit először is a színpadra állítás nehézségeiről kérdeztem.

– Első teendőink közé tartozott Laboda Kornéllal, a színpadi szövegkönyv írójával, hogy eldöntsük: mi az, amit megtartunk a történetből, hiszen színpadra kellett alkalmazni. Nem volt egyszerű, mert nagyon gazdag az alaptörténet és annyira, izgalmas kérdéseket feszeget, hogy komoly kihívás volt eldönteni, hogy mi az, ami megmarad és mi az amit amiről le kell mondani. Több szereplő kimaradt sajnos, mert nem lehetett túl hosszúra engedni a darabot. Miután ezzel megvoltunk, ő megírta az egyes jeleneteket, azokat én hozzáigazítottam a valóságos díszletünkhöz, hogy mit lehet megvalósítani az adott körülmények között, tehát több körben is dolgoztunk a szövegkönyvön.

Nagyon gazdag az alapmű és nem volt egyszerű úgy egyensúlyozni, hogy megmaradjon az eredeti íve, de színházi darabként is izgalmas legyen.

Hozzáteszem, hogy nagyon jó volt együtt dolgozni Berg Judittal. Nagy bizalmat adott az egész produkciónak, és végig, amikor egyeztettük a jelenetsort, vagy amikor elolvasta a szövegkönyv első verzióját, jó volt vele együttműködni. Nyitott volt minden megoldásra, amit javasoltunk, másrészt nagyon értő kérdésekkel segített, hogy sikerüljön megalkotni ezt az egész világot és bemutatni a történetet.

Mennyire határozta meg a színpadra állítást, hogy a zenéjét egy „ír punk-folk zenekar kocsma dalai” szolgáltatták?

– Hát az kevésbé.

Inkább ők igazodtak a darabhoz?

– Miután elkészült a szövegkönyv, abban jeleztem, hogy hova, milyen dalt szeretnék, ezután kezdett a zenekar dolgozni az egyes számokon. Nagyon erős a stílusuk, és ezt hozzák is a Rumini Tükör-szigeten zenei világában, de igyekeztek alkalmazkodni és alkalmazott zenészként gondolni erre az egészre.

Végeredményben ez inkább egy zenés darab lett, vagy musical?

– Bár a plakáton családi musical szerepel, én úgy érzem, hogy ez inkább egy zenés darab. Természetesen vannak benne táncok, vannak benne önálló zeneszámok is, de nagyon-nagyon igyekeztünk, hogy a zene, a mozgás és a szöveges megszólalások egyensúlyban maradjanak. Van egy erős nyitányunk, egy Fagyi dalunk, egy szintén erős záródalunk is, amelyek már-már a klasszikus, akár musicalbe illő dalos-táncos koreográfiával jelennek meg, de maga a történet, a jelenetek szöveges tartalma sokkal erősebb annál, hogy musicalnek nevezhetnénk.

Milyen hangulatban zajlottak a próbák?

– Ez mindenki számára egy öröm munka volt, aki részt vett az alkotói folyamatban. Ez a történet egy nagyon feszes, erős alapanyag, sok lehetőséget ad arra, hogy a színészek megtalálják benne magukat.

Ez Berg Judit legfilozofikusabb műve a Rumini-sorozatból. Érdekes kérdéseket feszeget arról, mi az, amit megláthatunk magunkból a másikban, hogy miként tükröződünk egymásban. Hogy mennyire tudjuk megtalálni a helyünket, hogyan tudunk másokat közel engedni magunkhoz.

Már az olvasópróbákon érezni lehetett, hogy nagyon jól sikerült kiosztani a szerepeket. A színészek már akkor úgy olvasták, ahogyan annak a színpadon is meg kellett szólalnia. Persze itt ugye ismert karakterekről van szó, ezért komoly kihívás is volt, hogyan lehet és kell megjeleníteni Ruminit, Balikót, Galléros Fecót, Sajtos Rozit és a többieket, hogy a gyerekek rájuk ismerjenek.

Miközben a színpadon nem egerek játszanak...

– Így van, bár az annyira nem határozza meg a személyiségüket, úgy viselkednek mintha emberek lennének. Néha egy-két jelenetben bukkant fel a probléma, hogy a testméretük miatt másként viselkednének, ha egerek volnának - de ez a színházban nagyon jól kiküszöbölhető. Ezenfelül az volt a célunk, hogy egy szórakoztató, izgalmas előadást hozzunk létre, jó zenével, pörgős jelenetekkel a csodás díszletben. A színpadon megjelenik a Szélkirálynő hajó, a Tükör-hegyet beforgatjuk, bent vagyunk a vulkán mélyén, kint vagyunk a szigeten… Tehát ez egy nagyon dinamikus, nagyon kalandos, nagyon izgalmas előadás.

Ha mernél tippelni rá: melyik lesz a sláger a zenék közül, amit fütyülni fog a közönség a ruhatárban kifelé menet?

Úgy gondolom, hogy a nyitány, azaz a Hajózunk dal, és szerintem a Fagyi dal is nagy eséllyel indul ezen a versenyen.

A bemutatót követően lehetőségem nyílt az eredeti mű szerzőjével, Berg Judittal ismét váltani pár szót az előadásról, és megkérdezni tőle: sikerült-e eloszlatni a zenés darabokkal szembeni aggodalmát.

Nagyon-nagyon tetszett, felülmúlta minden várakozásomat. A szövegkönyv, amit Laboda Kornél írt, és Garajszki Margit rendezése is elképesztően alapos, figyelmes és vicces: tényleg minden részletre kiterjed, nincsenek összecsapott jelenetek. Tök jók a színészek, lehet érezni, hogy szeretik az előadást, a Firkin zenéjétől pedig egyenesen odavagyok, tökéletesen eltalálták, mi illik a Ruminihoz. Ehhez képest tényleg voltak előzetes aggodalmaim, folyamatosan azt kommunikáltam, hogy nagyon, nagyon tartok az egésztől, mert nem szeretem a zenés darabokat, és csak a Firkin iránti tiszteletem mondattja, hogy tegyünk egy próbát. Szóval, bár nagyon szkeptikus voltam, azt kell, hogy mondjam, csodálatos lett az egész.