Uhrin Ancsa vagyok. Mesemondó. Olyan családban nőttem fel, ahol szerettek mesélni, régi történeteket felidézni. Korán kinyílt a fülem a hallgatásra. Ma is emlékszem a hangulatra, amikor Nagyapám mesélt nekünk, unokáknak. Azt hiszem, akkor léptem be a mesék varázslatába. Hiszem, hogy erre a varázslatra ma is szüksége van gyermeknek, felnőttnek, ezért azon igyekszem magam is, hogy ahol csak lehet, elhintsem ennek magvait. A régi idők mesemondását, az élőszavas mesemondást a Hagyományok Házában tanultam. Szép elhívásnak érzem, hogy magam is továbbadója lehetek ennek a gazdagságnak, szépségnek, amit a népmeséink hordoznak. A mesék bölcsességéből emberséget tanulni, a táltos paripával legyőzni a sárkányt, aranyos ruhába öltöztetni a királykisasszonyt, visszaszerezni a Napot, a Holdat meg a csillagokat, vagy egyszerűen csak jót nevetni egy-egy történeten... Ilyen és hasonló kalandokra hív a népmese. Aki hallja és a képzeletében látja a szavakkal festett történeteket, egyszer csak maga is ott találhatja magát az Óperenciás-tenger partján. Aki nem hiszi, járjon utána.
A program a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, az 1100 éve Európában, 20 éve az Unióban programsorozat keretében jött létre.
