Az év utolsó negyede a Föld északi féltekéjének legsötétebb időszaka. Ide esik a téli napforduló ideje, december 21-e, a csillagászati tél kezdete. A fénynek ebben az időszakban kitüntetett szerepe van minden kultúrában, az ókori római Mithrász ünnepben csakúgy, mint a zsidó hanuka ünnepben vagy a keresztények karácsonyában. Fontos szerepet kapnak ezekben a szokásokban a jövő esztendő termékenységének biztosítását, a baj, betegség elhárítását szolgáló rítusok sora is.
Advent
Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnaptól karácsony vigíliájáig tartó időszak. Elnevezése /adventus Domini/ a Megváltó eljövetelét hirdető szent időre, az Úr eljövetelére utal. Böjt időszak révén, régebben adventben elcsendesedtek az emberek, nem tartottak hangos mulatságokat, lakodalmakat. Napjainkban leginkább az adventi koszorú gyertyáinak vasárnaponkénti meggyújtása idézi fel bennünk az elcsendesedést és a várakozást.
Az adventi koszorú a 19. század elejétől, német protestáns területről jutott el hozzánk. Magyarországon az adventi koszorú készítésének szokása az 1980-as évektől terjedt el, főként a városokban.
A katolikus egyházban az adventi koszorú gyertyáinak színe a három lila és rózsaszín, ahol a lila szín a bűnbánatot, szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. A 3. vasárnap gyertyája rózsaszín, amely az Úr eljövetele közeledtének örömét hirdeti.
Újabb keletű szokás az adventi naptár készítése vagy vásárlása, amelynek 24 zsebecskéje minden napra tartogat valami meglepetést a gyerekek számára.
Régebben az advent böjti időszak volt, nem tartottak hangos mulatságokat, esküvőket. A lelki felkészülés bensőséges pillanatai ebben az időszakban a roráték, a hajnali misék, amikor a hívek a hajnali sötétségben indulnak a templomba. A fiatalok azért a jövőjükre is gondoltak, hiszen ha a rorátéra harangoztak, az Alföldön a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy édes legyen a nyelvük, és ezzel minél előbb férjet édesgessenek magukhoz.
András napja: november 30.
A legjelentősebb házasságjósló és varázsló nap. Leginkább az eladó lányok szerelmi praktikáihoz, varázslásaihoz alkalmas idő. Baján például az volt szokásban, hogy ha a lány András napján böjtöl, és este férfiruhadarabot tesz a párnája alá, megálmodja, ki lesz a férje.
Országosan ismert szokás volt az András napi gombócfőzés. A lányok a gombócokba férfineveket rejtő cetliket tettek, úgy tartották, hogy amelyik férfinevet tartalmazó gombóc először jött fel a víz tetejére, olyan nevű férje lesz a lánynak.
András napjától kezdődtek disznóvágások is. A disznótor jó alkalom volt a köszöntésre és az adományok gyűjtésére is.
A disznóölést követő vacsorához kapcsolódva többféle népszokás élt az országban. A bekormozott arcú kántálókat Turán cigánykáknak nevezték. Itt lányok jártak, másutt inkább fiúk. Topolyán mindenféle maskarába öltözve járták a disznótoros vacsorák házait.
Ismert szokás volt a Zselicségben a nyársdugás. A legények az ablakba olyan nyársat dugtak, amelyre valamilyen tréfás szövegű papírlap volt feltűzve. A gazda cserébe hurkát, kolbászt akasztott a nyársra.
Szent Miklós napja: december 6.
Szent Miklós alakja különösen a gyermekek körében népszerű. Szent Miklós a gyerekek és a diákok védőszentje. Alakjára a középkorban a kolostori diákok szerepjátékkal emlékeztek.
Régebbi szokásaink között ismert volt a Láncos Miklósnak nevezett alakoskodás is. Ez a szokás a Dunántúlon az 1950-es évekig maradt fenn. A Láncos Miklósnak nevezett alakoskodók (jelmezbe öltözött legények) ijesztgették, imádkoztatták a gyerekeket. Derekukon láncot csörgettek. Volt olyan vidék, ahol fejükre harisnyát húztak és kenderből szakállt, bajuszt ragasztottak.
Népszokásaink másik alakja a Szent Miklós püspököt megszemélyesítő figura volt, amely vizsgáztatta, megimádkoztatta, büntette és jutalmazta a gyerekeket. A Télapó elnevezés az 1950-es évektől terjed el, a kommunista politika vallásellenes ideológiája nyomán. Az elnevezés az oroszok ?Gyed Mroz? Fagy Apó nevének tükörfordításaként.
Az ajándékozás ma ismert formája az 1920-as évektől terjedt el. A Mikulás szó, a Miklós név szlovák megfelelője, csak a 19. század végén került a köznyelvbe.
Luca napja: december 13.
A Gergely naptár (1582) bevezetése előtt az év legrövidebb nappala és leghosszabb éjszakája e napra esett. Szent Lucia ünnepét az egyház nem véletlenül helyezte december 13-ra, hiszen nevében a lux (fény) szó rejtőzik. Luca napja alkalmas volt a jövő esztendőre vonatkozó jóslások elvégzésére.
Szent Lucia tisztelete az 5. századtól ismert. Legendája szerint Luciát pogány vőlegénye bíróság elé hurcolta, mert nem akart férjhez menni hozzá, mivel megfogadta, hogy életét Jézus szolgálatának szenteli. A legenda szerint gyönyörű szemeit kivájta és elküldte vőlegényének, de a Szűzanyától még szebb szemeket kapott ajándékba. Ezért lett ő a szembetegek gyógyító szentje.
Csallóközből ismert olyan népszokás, amikor a legények, esetleg leányok fehér lepelbe öltöztek, és így ijesztgették a gyerekeket. Másutt Lucatököt készítettek. A tök belsejét kivájták, szemeket, nagy fogakat vágtak rajta, és gyertyát gyújtottak benne. Az év legsötétebb napja gonoszjáró nap is volt, amikor védekezni kellett az ártó hatalmak ellen. Az ólak ajtajaira fokhagymával keresztet rajzoltak, hogy az ártó hatalmak elkerüljék a jószágot, s ne tudják megrontani az állatokat.
A Luca napon ültetett búza a karácsonyi asztalra került. Ha karácsonyra szépek kizöldült, a következő évben jó búzatermés várható. A lucaszék készítését ugyancsak ezen a napon kezdték el a legények. Kilencféle fából készült, vasnak nem volt szabad benne lenni. Ha az éjféli misén ráálltak, akkor meglátták a boszorkányt. Ha a boszorkány észrevette a szemlélődőt, az jól tette, ha futásnak eredt, mert ha elkapták, alaposan meggyötörték őt a boszorkányok. Amint hazaért a legény, fokhagymát dugott a kulcslyukba, és azonnal elégette a széket.
Forrás és fotók: neprajz.hu
