Városliget a város határán
Pál Dániel Levente, a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja, az est házigazdája felütésként elmondta: Jókai Mór állítólag rajongott a cirkuszért, s rendszeresen megfordult a Városliget cirkuszaiban, majd beleírta regényeibe, cikkeibe a látottakat.
Perczel Olivér, A Liget egykor című mű társszerzője képekkel gazdagon illusztrált előadásban mutatta be a 19-20. századforduló Városligetét, amely egy 1827-es térképszelvény tanúsága szerint Pest határán fekvő külterületnek számított, s mindössze egyetlen úton lehetett megközelíteni. Kicsiny, parkosított területén, a Rondón működtek a vendéglők, kocsmák.
„A vendéglősök engedélyt kaptak körhinták üzemeltetésére. 1851-ben több lett a körhinta, a tavon még két sziget volt, nyáron lehetett csónakázni, télen korcsolyázni” – mesélte a főlevéltáros, hozzáfűzve:
1866-ban nyitott az állatkert, ahol mutatványosok és etnográfiai bemutatók várták a közönséget.
„Jókai, mint jómódú íróember eljárt az állatkertbe, ott lehetett az ötven-hatvanezer ember között egy-egy világjáró etnográfiai bemutatón” – magyarázta Perczel Olivér, majd kifejtette: akkoriban így láthattak színes bőrűeket, beduinokat, amazonokat Magyarországon.
A vurstli a Tűzijáték téren 1872 és 85 között állt fenn, a Hermina út mentén.
„Itt a körhinták mellett céllövöldék, bábosok vártak mindenkit, valamint itt jelent meg az első cirkuszos, Barokaldi, 1876-ban” – fogalmazott a kutató, a folytatásban kifejtve: 1885-ben jelentősen átépítették a Ligetet, a vurstli a mai Széchenyi fürdő helyére költözött.
Különösen fontos az 1896-os év a Városliget fejlődéstörténetében, hiszen ekkor zajlottak a millenniumi események, az Ezeréves Magyarország kiállítás.
Hajnalig nyitva tartó szórakoztatónegyedként működött az Ős-Budavára 1907-ig, amelyet estéről estére húszezren kerestek fel
– árulta el Perczel Olivér. – 1889-ben épült fel az első állandó cirkuszépület, ahol Jókai halálakor, 1904-ben a Beketow Cirkusz működött.”
A Barnum-stikli
Szonday Szandra író-költő, cirkusztörténész, a cinkotai Cirkusztörténeti Múzeum vezetője bemutatta a gyűjtemény egyik legrégibb műtárgyát, az 1855-ből való plakátot, majd szólt a társulatról, amelynek előadását hirdette.
„A Beleznay-kertben, a Rákóczi út és a Puskin utca sarkán léptek fel, ami közkedvelt helyszínnek számított a cirkuszok körében. Valószínűleg Jókai is látogathatta az előadásokat” – fogalmazott, megjegyezve: akkoriban a műsorok gerincét a lovas produkciók adták, kevés volt az akrobata- vagy a vadállatszám.
Megismerkedhettünk egy etnográfiai bemutatót megörökítő képeslappal is.
Ekkoriban indultak Amerikában a szörnyshow-k, amelyeken fogyatékkal élő vagy tetovált embereket, egzotikus népeket mutattak be. Ez ihlette Jókai A Kráó című 1895-ös művét
– magyarázta a cirkusztörténész. – A regényben szerepel a Barnum-stikli kifejezés, utalva Phineas Taylor Barnum cirkuszigazgató-mutatványosra, aki számos csalást követett el, ahogy Jókai Mór regényében Kráót a majom és az ember közös ősének titulálják. A stikli azért volt lehetséges, mivel a korban a cirkusz a tudományos bemutatók helyéül is szolgált.”
A szegény rokon
Almássy Balázs irodalmár véleménye szerint Jókai művein keresztül biztosan hozzájárult a cirkuszművészet népszerűsítéséhez. Az irodalomtörténész Bálint Lajos írót, a Thália Társaság egyik alapítóját idézte, aki vizsgálta a színész-táncos-akrobata előadó-művészet közös eredetét: „Az eleven emberi test matériájában dolgozó három művészet (…) a különválás útját folytatva, elszakad egymástól (…) az artista a szegény rokon.”
Mint az irodalmár elmondta: hogy ebből kitörjön a cirkusz, partnereket keresett a társművészetek közt. Ezért fontos, ha például egy író kiáll a cirkuszművészet értékei mellett.
„Jókai a cirkuszhoz hasonlóan könnyen értelmezhető kódokat használt. Ismeretterjesztő leírásai rokoníthatók a cirkusz századfordulós ismeretterjesztésével. A Kráó, az Unica, Három pár novellák, Magnéta kisregény pedig a vándorcirkuszosok, mutatványosok világát örökítik meg – fogalmazott Almássy Balázs. – A Melyiket a kilenc közül? novellája alapján készült összművészeti produkció egy majd’ évszázados művészetközi gondolkodást elevenített fel 2022-ben a Fővárosi Nagycirkuszban.”
Drámaközi mutatványok
Balogh Tibor színházi szakíró, kritikus felidézte a nyolcvanas évek legelejét, amikor a kecskeméti színházban dramaturgoskodott. Az akkor érkező Jancsó Miklós és csapata első bemutatójára, Arisztophanész Lüszisztraté című vígjátékára készült. A próbaidőszak felénél belső pályázatot írtak ki, tudniillik teljesen eltávolodtak az eredeti műtől, ami már csak nyomokban tartalmazta az ógörög darabot. A „Jöjj délre, cimborám” lett a nyertes ötlet.
„Az ókorban egyszerre három drámát és egy vígjátékot mutattak be, és mindössze egyetlen alkalommal kerültek színre” – elevenítette fel a színikritikus, majd rámutatott: krimik voltak, szövegük nem jelent meg, titokban tartották a történetet, a közönség számára újdonságként hatott a cselekmény. Várták a végkifejletet.
Cselekmény szöveg nélkül
Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója és a Melyiket a 9 közül? rendezője kifejtette: a televízió, az internet átvette a cirkusz egykori felvilágosító szerepét, ezért a műfajnak meg kell újulnia, amit számos módon valósítanak meg világszerte.
Mi a történetmesélést emeltük be a klasszikus cirkuszművészetbe, megtartva az emberi teljesítmény csodáját. Ezeket az artistaszámokat igyekeztünk felfűzni egy ívre. Ehhez kerestük a történetet. Így jutottunk az irodalomhoz, először a Ludas Matyihoz, majd Jókaihoz.
Mivel a cirkusz épületének akusztikája nem kedvez a verbalitásnak, ki kellett találni, mi módon pótolható a szöveg. A társművészeteket hívtuk segítségül, a dalt, a zenét – mesélte a főigazgató. – Meghagytuk a számokat, a kilenc gyerek kilenc mutatványaként, amelyek egy-egy emberi tulajdonságot szimbolizáltak. Mindezt úgy, hogy a cirkusz szellemének megfelelve, kilenctől a kilencvenkilenc évesig mindenki, a tanulatlan és az egyetemi professzor egyaránt megértse, élvezze az előadást.”
Fekete Péter úgy vélte: egy útkeresés sikeres állomása volt a produkció, mivel Jókai Mór nevében új nézőket tudtak behozni.
Az estébe nyúló pódiumbeszélgetést énekes és cirkuszi műsorszámok színesítették, Szomor György és Misurák Tünde, valamint a Cirkuszherceg című műsor artistáinak előadásában.
Fotó: Urbán Ádám
