A Sopron városhoz kapcsolódó Sanctum a színházra, a színpadra, az átváltozásra helyezi a fókuszt: a meghívott vendégek pedig a Soproni Petőfi Színház társulatának tagjai.
A soproni színjátszás kezdeteiről, a húsvéti passiókról már 1412-ből találhatók adatok, a XVII. század elejétől pedig rendszeressé és megszokottá válnak a színielőadások. Az 1792-es esztendő mérföldkő a helyi színházhistóriában: magyar nyelvű darab kerül színre, az evangélikus líceum diákjai előadják Lakos János Hunyadi László című drámáját. Ezzel Sopron is fejezetet nyit a magyar nyelvű színjátszás krónikájában. A Sanctum beszélgetés a színház idei évadának mottójához kapcsolódik: Mélységek és magasságok. Az évad darabjai mind arról szólnak vagy olyan üzeneteket hordoznak, hogy sötét mélységeket legyőzve, nagy mélységekből felemelkedve lehet eljutni a fényes magasságokba, nehéz lélekutakat, történeteket bejárva. Ehhez fűzve irodalmi művek, a vendégek életútjában visszatükröződő fogalmak, meghatározó pillanatok mutatkoznak be. Szalai Katalin és Haumann Máté A pacsirta (Jeanne d’Arc) darabban játszanak közösen, míg Vontszemű Miklós a Hamupipőke zenés mesejátékban működik közre.
Műsorvezető: Tallér Edina író
Résztvevők: Haumann Máté színművész, Labánné Szalai Katalin színművész, Vontszemű Miklós zenész
A Sanctum segíti az elmélyülést, a megérkezést a felismerésbe, hogy mi vagyunk saját kortársaink.
A program a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, az 1100 éve Európában, 20 éve az Unióban programsorozat keretében jött létre.
