De mi is az az ácsolt láda? A Magyar néprajzi lexikon így határozza meg:
„Fejszével hasított deszkából, ácsmunka módjára szerkesztett láda. Felépítésére jellemző, hogy vízszintes deszkáit 4 sarokpillér fogja össze. A vastagabb hosszanti élükön hornyolóval kiárkolt deszkák zsindelyszerűen egymásba kapcsolódnak. A fedél gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. Az ácsolt láda felépítésében és általában díszítésében, elnevezésében is antik mediterrán eredetű, kialakult formájában az i. e. 2. évezredtől ismert. Elsősorban Európában terjedt el, eredetileg mint ruhás láda és koporsó, majd az ezredforduló tájától gabona tárolására is használták. Az ácsolt ládák legáltalánosabb díszítésmódja Európa nyugati felében az ékrovás, Itáliában és attól keletre a vésett díszítés, mértanias díszítés, néha vörös-fekete festés. Az ácsolt ládát a magyarok valószínűleg szláv közvetítéssel ismerték meg a honfoglalás után. Eredeti magyar neve, mely népi használatban máig megmaradt, a szekrény (szökröny, szekriny stb.), a latin scrinium származéka. A rendszerint dísztelen, általában nagyméretű gabona- és liszttartó, ill. a másodlagosan erre alkalmazott ácsolt láda neve Észak- és Kelet-Magyarországon szuszék, a magyarországi műkereskedelemben ez a megnevezés gyökeresedett meg az ácsolt ládára. A magyar parasztságnál az ácsolt láda a 14. századra országosan elterjedt, vásárokon is árusították, s ekkorra már helyi változatok is kialakultak. A 14–16. századból eredeti példányai is maradtak fenn erdélyi falusi templomerődökben (templomi ládák), részben vésett, geometrikus, részben pedig hivatásos festőktől származó figurális és indás ornamentikával… A fontosabb háziipari készítőközpontok stílusa jól elválasztható, s a 18. századtól datált példányok alapján a stílusváltozások főbb tendenciái is megragadhatók (dunántúli bútor, kalotaszegi bútor, székely bútor, gömöri ácsolt láda).”
A Palócföldön, az Alsó-Ipoly menti Bernecebarátiban élő Gyenes Tamást régóta fűti a szenvedély, amely ezekhez a csodálatos, ősi bútorokhoz köti. Mint mondja, sok száz órát töltött már el a régi ácsolt ládák jelképrendszerének és szerkezetének tanulmányozásával. De talán még többet a ládák faragásával és restaurálásával – mintegy kétszáz öreg szuszékot újított már fel a saját gyűjteményében, merthogy gyűjti is ezeket a csodálatos bútordarabokat, melyek nélkül régen elképzelhetetlen volt egy valamirevaló paraszti otthon. Néprajzkutatóként legalább harminc Kárpát-medencei ácsolt láda pontos leírását ismeri. A magyar szuszékok gyökereit kutatva mintegy négyezer év távlatába jutott el.
A 2015-ös Élő Népművészet országos pályázaton három ácsolt ládájával Tamás aranyoklevelet nyert. 2019-ben a magyar miniszterelnök vezette küldöttség látogatott Japánba. Előtte döntés született arról, hogy egy történelmi magyar nyerget (Sáfár Benedek nyeregkészítő mester remekművét) ajándékoznak Naruhito császárnak, ehhez kellett egy méltó befoglaló láda – mely Gyenes Tamás keze munkáját dicséri.
2021-ben elnyerte az amerikai Réka Darida Foundation egyéves ösztöndíját, melynek segítségével két újabb ácsoltláda-típus részletes meghatározását végezhette el. Az alapítvány szervezésében 2023-ban a New York-i Magyar Házban személyesen is bemutathatta az érdeklődőknek az ácsolt ládák világát.
– Az egész szerelem az ácsolt ládákkal akkor kezdődött, amikor megvettük a feleségemmel Bernecebarátiban a házunk, ahol most élünk, és elkezdtük felmérni a környék néprajzi értékeit – idézi fel a kezdeteket. – Egy Ipoly menti beomlott régi házban bukkantunk egy ácsolt ládára, amiben benne volt még a kelengye is. Ez annyira fellelkesített, hogy nekiálltam, kitakarítottam és felújítottam a bútordarabot. Eközben egyre jobban érdekelt, hogyan is készült. A barátomnak volt kézi hornyolója, s a nála lévő tűzifából elkezdtem egy-két deszkát csinálni, és így tovább. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nemcsak csodálója vagyok az ácsolt ládának, hanem a készítője is.
Egy-egy láda elkészítése egyébként egy-másfél hónapig tart, óriási erőfeszítést és rengeteg türelmet igénylő munka. Kevéssé ismert, hogy az ácsolt láda nyers fából készül, amihez bizony az erdőből frissen vágott, hatalmas farönkökkel kell megküzdeni, amelyekből a deszkákat nem fűrészeléssel, hanem hasítással nyerem ki. Éppen ebben rejlik az egyik titkuk az ácsolt ládáknak. Ezek a deszkák a száradás során nem vetemednek, pontosan azért, mert szálirányban, azaz a növekedés irányában hasítjuk őket. Ezzel szemben az asztalosipari munka során a rönköket felfűrészelik, és átvágják azokat a farostgyűrűket, amelyek tulajdonképpen a fa hosszirányú nyúlásáért feleltek addig. Emiatt a fa elkezd vetemedni, görbülni, „kajszulni”, mert „emlékszik” a korábbi életére, a hosszanti növekedés belé van kódolva. Az én munkám ezért nem klasszikus asztalosmunka, sokkal inkább ácsolás, hiszen eljárásaink és a technológia az ácsokéhoz áll közelebb.
Tamás hozzáteszi: sok minden lenyűgöző számára az ácsolt ládában, a felépítése, a rendkívül praktikus szerkezete, az elkészítése, a díszítése, a rajta látható motívumok, a jelentésrendszerük – egyszóval a régi bútordarab egésze, úgy, ahogy van.
– A fiatal lányok régen maguk varrták, szőtték a kelengyéjüket, amit az ácsolt ládában gyűjtöttek – meséli a népi iparművész. – Aztán amikor eljött az esküvő és a költözés ideje, kelengyéstől, ládástól felrakták az egészet a szekérre, és elvitték az immár újdonsült feleség új otthonába. Az általam készített, hetven-hetvenöt centiméter hosszú láda mozgatásához, ha üres, meglepő módon elég két ember. Ha tele van, akkor bizony már három-négy emberes. A régi kelengyésládák inkább kilencven centiméteresek voltak. Az asszony ezt a ládát egész életen át őrizte, ebben volt mindene, s ily módon identitásképző szerepe is volt.
Az autentikus ácsolt láda készítésében nincsen semmilyen gépi munka. Alkotója szeget vagy más idegen anyagból készült alkotórészt sem használ, az egyes elemeket hornyolással vagy fából való szegekkel kapcsolja össze.
– A szalagfűrésszel, gyalugépekkel, felsőmaróval készült láda nem ácsolt láda, csak „láda” vagy gépi láda, műbútorasztalos-láda, asztalosláda és így tovább. Lehet az is tetszetős, kiváló munka, de nem eredeti ácsolt láda – fogalmaz Gyenes Tamás. – Az sohase pontosan derékszögű, rajzolatai pedig sose mérnökien precízek és szabályosak vagy tökéletesen ismétlődők, nem is lehetnek azok, hiszen az eredeti ácsolt ládák egyszerű kéziszerszámokkal készülnek. A pontos kidolgozással és a tükörsima lakkozott felületekkel éppen az ácsolt láda ősi titokzatossága tűnik el. A ládák anyaga általában bükk vagy tölgy, ezeket a fákat használták hozzájuk már a 17. században is – ha eddig jók voltak, miért kellene rajta változtatni?!
Menyasszonyi ládaként való használata nyolcszáz éves múltra tekint vissza, ez a korszaka 1920 után zárult. Néprajzkutatók szerint őse már az ókori közel-keleti civilizációkban kialakult. Mindenesetre a szerkezete, formájának és díszítéseinek jellegzetességei bizonyíthatóan egy-kétezer évesek. Erről igen izgalmas régi ládaábrázolásokat sikerült összegyűjtenem Csilléry Klára néprajzkutató nyomdokain. Vannak egyértelmű analógiák a Szentföldről és egy franciaországi katedrálisból, de hasonló ládaábrázolásokat találtam egy görög művészetről szóló, nemrég kiadott könyvben is. A krétai kultúra hasonló emlékei pedig négyezer évre nyúlnak vissza. Az ázsiai lovas népeknél is ismert volt, és a Selyemút vonaláról szintén találtam már adatokat, így minden bizonnyal ismerték már az Árpád-kori magyarok is. Az azonban biztos, hogy a legnagyobb számban, leggazdagabb díszítéssel a Kárpát-medence népi kultúrájában, azon belül pedig a hagyományaikhoz ragaszkodó palócok körében maradt fenn.
Gyenes Tamás vevői között fiatalok, idősek, falura költözők és városban élők egyaránt vannak. Nem lehet összefüggést felfedezni az ácsolt láda vásárlói és a vidéki életmód között – általában egyszerűen csak megtetszik valakinek. Van, aki a gyerekének veszi, és játékokat tárol benne, de sokan még ma is nászajándékba adják.
Az ácsoltláda-készítő mester nagy örömére öt gyermeke közül az egyik fia néha segédkezik a munkában – talán majd ő továbbviszi apja örökét.
Fotók: Gyenes Tamás
