Tudni lehet rólad, hogy sokáig rocksztár szerettél volna lenni. Játszottál zenekarban is, mégsem ebbe az irányba indultál el. Miért?
A rocksztári pályám kettétört, amikor egy szép napon a zenekar töredelmesen bevallotta: tekintettel arra, hogy a hangom mutál, a továbbiakban másik énekessel folytatnák a rocksztári pályát. Sokkolt a döntés, mert arra gondoltam, ha nem rocksztár leszek, akkor nem tudom, hogy mi ? ezért el kellett telnie egy kis időnek, mire újra felfedeztem magam.
Gondolom, ekkor fogalmazódott meg benned, hogy színész leszel. Mi vitt erre a pályára?
Ebben az időben az iskolában volt egy amatőr színjátszó csoport, amely felkért, hogy hangosítsak az előadásain ? a próbák alatt észrevettem, hogy azt gondolom magamról: ezt én is tudnám csinálni. Szép lassan beolvadtam a társaságba, ekkor alakultam át ?rocksztárból? színésszé. Az első jelek azonban, amelyek arra utaltak, hogy van valamilyen előadói készségem, már korábban is megmutatkoztak. Ifjú rocksztárként ugyanis kisebb jelenetekkel szórakoztattam a közönséget koncert közben, például bejöttem egy sárga Pegas biciklivel egy keréken, amit aztán lefullasztottam ? mindezt persze a gitáros kísérte. Ezekkel a kellemes, vidám pillanatokkal próbáltam tarkítani a koncertet.
Ha ilyen ? mondhatom talán így ? magabiztos voltál, akkor miért érezted úgy, hogy jelentkezned kell az egyetemre? Miért nem csatlakoztál azonnal egy társulathoz?
Mert a Figura Stúdió Színház akkori társulatában, amelynek tagjai épp abban az időben szerződtek le Sepsiszentgyörgyre, még senki sem végzett főiskolát. Tőlük vettük a példát, úgy gondoltuk, hogy ez valószínűleg nekünk is működni fog: lenyomunk pár évet a színpadon, és úgyis színészekké válunk. Aztán ez két év alatt köddé vált, és jobbnak láttam főiskolára menni. Az akkori csapatból két év alatt körülbelül 10-en jutottunk be a marosvásárhelyi és a kolozsvári egyetemre.
Mi volt az oka annak, hogy a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemet választottad?
Az, hogy az volt a klasszikus színművészeti egyetem, a kolozsvári pár éve indult, így a marosvásárhelyit én biztosabbnak láttam, és a város is jobban vonzott.
Nem gondoltál arra, hogy a marosvásárhelyi társulathoz szegődj?
Dehogynem. Amikor a mi osztályunk végzett, azt lebegtették, hogy öt embert felvesznek a társulathoz. Én nagyon szerettem volna ott maradni, ám hamar kiderült, hogy az öt helyett csak két embert tudnak szerződtetni, azok közé pedig nem kerültem volna be. Így hát az előzőleg már visszamondott sepsiszentgyörgyi felkérését újítottam fel, és mondtam, hogy mégiscsak jönnék. Nagy örömömre felvettek, és ezt soha nem bántam meg.
Váltani sem akartál soha?
Nem, közben sem volt olyan érzésem, hogy nekem el kellene mennem onnan, és a mai napig azt gondolom, jó helyen vagyok ott, sok lehetőséget kaptam, és remélem, még fogok is. Az első nyolc szerepemet például egy darabon belül kaptam, mert az első előadás, amelyben játszottam, Az ember tragédiája volt. Többek között a Halál nemtőjeként és a Csontvázként mutattam meg benne magam ? ez azért nagy kihívás volt. Ám nem panaszkodom, hál? Istennek nem kellett sokáig várnom a nagy szerepekre.
Van olyan szerep, amelyet nagyon szívesen eljátszanál?
Nem, sosem voltak szerepálmaim, és más szerepére sem vágytam soha. Talán egyszer fordult elő, hogy nagyon szerettem volna egy készülő darabban eljátszani egy adott szerepet, aztán végül nem így lett. Nem bántam meg, mindig elégedett voltam azzal, amit rám osztott a mennyei rendező. Úgy gondolom, azt kell megoldanom, amit kapok, nem pedig mindig másra vágyni.
Melyik a kedvenc karaktered, olyan, amely nagyon a szívedhez nőtt?
A csodában Kömény Móka szerepe. Érdekes történet, mert ezt a darabot több mint 115-ször játszottuk, mégis úgy érzem, hogy az évek alatt mindig újra tudtam szülni a karaktert. Legalább ilyen emlékezetes a Rómeó és Júliából Rómeó vagy az Ilja Próféta című darab, amely egy szórakoztató, ugyanakkor mély gondolatokat ébresztő előadás. Ezt most felújítjuk, jelenleg ezen dolgozom.
A Rómeó és Júlia például olyan mű, amelyet már számtalanszor feldolgoztak, sokan előadtak. Mennyire tudsz újat belevinni, különleges Rómeó lenni?
A saját testembe vagyok bezárva, nem tudok más lenni fizikailag, mint amilyen vagyok. Ha a rendező azt gondolja, hogy az ő verziójában Rómeó egy ilyen legény, akkor én a belső tartalmakat próbálom mindig keresni, nem fizikailag megváltozni ? igyekeztem az én testemmel és hangommal hitelesíteni a szerepet.
Annak apropóján beszélgetünk most, hogy egy nagy színészegyéniségről, Kaszás Attiláról elnevezett díjra jelöltek. Ismerted őt?
Személyesen sajnos nem, mégis olyan érzésem van, hogy ismerős nekem ez az ember. A lényéből mély emberség sugárzott, így gondolom, a díj jelmondata sem véletlen (Embernek lenni nem szerepe ? a szerk.). Számomra ez valami olyasmiről szól, hogy miután a színész leveti a szerepet, és a maszkok lehullnak, ott marad ? jó esetben ? az ember. Az a jó, amikor nem kell játszani, senkinek sem kell megfelelni, amikor az ember önmaga lehet, és így tud hiteles lenni.
Mégis mindig más és más bőrébe bújsz.
Mert jó kaland. Attól különbözik egyik szerep a másiktól, hogy a figura gondolkodásmódja teljesen más ? ennek mentén lehet felépíteni a szerepet. Van egy pont, miután a színész külsőleg már nem tud megváltozni, csupán a másfajta gondolatok belső hitelesítése viheti át olyan mezsgyére, ahol egyik szerep különbözni tud a másiktól. Ahogy az ember, a színész sem tud százféle lenni, jó volna ez a fajta kaméleonság, de mindenkinek megvannak a maga korlátai egy bizonyos idő után. A bőrünkből nem tudunk kibújni.
A színészet mellett azért a zene továbbra is ott van az életedben ? Tesztoszteron Zenei Alakulat formájában. Hogyan született meg az együttes?
Néhányan a társulatból már korábban is zenélgettünk, majd készítettünk egy előadást Tesztoszteron címmel. Zakariás Zalán rendező találta ki azt, hogy a darab végén legyen egy minikoncert. A közönség nagy döbbenetére ? mert nem hitték el, hogy mi játszunk, élőben ? tehát adtunk egy három számból álló koncertet, melynek hatalmas sikere volt. Ezen felbuzdulva elhatároztuk, hogy ha már ennyi energiát belefektettünk a zenekarba ? és egyébként is nagyon régóta szerettünk volna zenélni ?, kibővítjük a repertoárt. A tavalyi színházi világnapra jó három hónapot próbáltunk, és összehoztunk egy kétórás műsort Tesztoszteron Zenei Alakulat néven ? itt a színház 15 tagja énekelt egy-egy számot. A folytatás a tavalyi sepsiszentgyörgyi napokon volt, ahol a kolozsvári színészzenekarral, a Loose Neckties Societyvel közösen adtunk különleges koncertet. Ez két színpadon zajlott, középen volt a közönség, körülbelül nyolcszázan, és felváltva játszottunk ? az egész olyan volt, mint egy párbaj. Habár nem lépünk fel rendszeresen, tervezzük a folytatást.
Azt nyilatkoztad, hogy a zenekarban csak amatőr zenészek játszhatnak. Miért ez a kikötés?
Fontosnak tartom, hogy mi, színészek zenéljünk, az viszont teljesen más volna, ha profik is belekeverednének a zenekarba. A kolozsváriaknál például ez a helyzet, ott profi zenészek is vannak, ezért nagyban különbözik az ő produkciójuk a miénktől: ők jobban szólnak, mi viszont a hangulatra fektetünk nagy hangsúlyt. Ők jól zenélnek szerényen, mi meg rosszul, de nagy arccal (nevet).
Egy másik szenvedélyed a főzés?
A gasztronómia iránti érdeklődésem pár éve kíséri az életemet, sokat foglalkoztam a témával, csupán azért, mert érdekelt. Ahogy mondani szoktam: kákabélű ínyenc vagyok. Azt tudom, hogy szakács nem bírnék lenni, mert annak nagyon sokat kell dolgoznia (nevet).
Úgy kezdődött a főzés iránti szereteted, hogy egy szép napon leültél vacsorázni, és eszedbe jutott: ?hmm, ezt én is tudnám??
Pontosan nem tudom, miként kezdődött, azt viszont igen, hogy amikor megkóstoltam egy ételt, és ízlett, azon kezdtem el gondolkodni, vajon hogyan készül. Olyan is volt, hogy kijelentettem egy ételről, nem szeretem, ám amikor ettem, akkor meg ízlett. Érdekelt, hogyan lehet ezeket az ízeket ilyen jól kombinálni. Mondok egy érdekes adatot: lehet úgy főzni két vagy három évig, hogy egyik nap sem ismétlődik ugyanaz az étel. Rengeteg lehetőség van, ha azonban a hétköznapi étrendünket megnézzük, akkor azt látjuk, hogy mindössze tíz-húsz étel szerepel rajta ? folyamatosan ugyanazokat a köröket futjuk.
Milyen ételeket szeretsz?
A leveseket nagyon meg az olasz tésztaételeket és a sülteket. Most legújabban a vietnámi pho levesekért rajongok.
(Fotók: Csákvári Zsigmond)
