Albert Einstein Németországban, Ulmban született. Édesapja eleinte kereskedéssel foglalkozott, majd nyitott egy elektrokémiai műhelyt. Ötéves korában megismertette fiát az iránytű működésével, aki ezt később élete egyik fontos momentumának tekintette, mert ekkor értette meg, hogy valami az üres térben is hat a tűre. Érdekes, hogy gyerekkorában meglehetősen lassú felfogásúnak tartották, amiben dyslexiája, félénksége és az átlagtól eltérő agyfelépítése is szerepet játszott. Később úgy nyilatkozott, hogy a relativitáselméletet ennek a lassúságnak köszönheti, mert többet töprengett a tér és idő problémáján, mint a legtöbb gyerek.
Matematikát 12 éves kora körül kezdett tanulni, szellemi fejlődésére pedig ekkoriban két nagybátyja volt hatással, akik tudományos témájú könyvekkel ismertették meg a kamaszt. A középiskola befejezése után egy fizikaprofesszor ajánlására fölvették a zürichi főiskolára. 1900-ban tanári diplomát szerzett, és rövidesen megkapta állampolgárságát is a svájci kormánytól. Ekkor már olyan körökben mozgott, ahol megvitathatta tudományos problémáit. Ebbe a körbe tartozott a matematikus, Mileva Maric is, akivel egymásba szerettek, és gyerekük is született. Nehéz anyagi körülményeik miatt a nő hazautazott, hogy ott szülje meg a gyermeket. Egyesek szerint a baba korán meghalt, más teóriák szerint nevelőszülőkhöz adták.
Einstein eleinte nem talált tanári állást, ezért szabadalomvizsgálóként kezdett dolgozni. Azokat a szabadalmakat bírálta, melyek megértéséhez fizikára volt szükség. Közben feleségül vette Milevát, akitől két gyermeke született: Hans és Eduard. Utóbbi elmegyógyintézetben meghalt, előbbi pedig hidraulikai mérnök lett. Ami a házasságot illeti, végeredményben nem volt sikeres, először éveken keresztül különéltek, majd el is váltak. Einstein másodszorra is megnősült, ápolónőjét, Elsa Löwenthalt vette feleségül. A nőnek már volt két lánya előző házasságából, közös gyermekük viszont nem született.
Az 1900-as évek elején a karrierje is beindult. Megkapta a doktori címet a ?A molekuladimenziók újfajta meghatározásáról? című szakdolgozatára, majd megírt négy cikket, melyekkel megalapozta a modern fizikát. A legtöbb fizikus egyetért abban, hogy a négy közül három - a Brown-mozgásról, a fényelektromos jelenségről és a speciális relativitáselméletről szóló - olyan, melyért egyenként is megérdemelte volna a Nobel-díjat. A Nobel-díjat a fényelektromos jelenségért kapta, holott Einstein a relativitáselmélettel kapcsolatban sokkal ismertebb.
Egyetemi professzorként, majd 1914-től 1933-ig a Vilmos Császár Fizikai Intézet igazgatójaként dolgozott. Ez alatt az idő alatt tette legtöbb fontos felfedezését, és kapta meg a Nobel-díjat is.
A harmincas években úgy döntött, hogy Amerikába költözik. A család Princetonban vett magának házat, a tudós pedig később megkapta az amerikai állampolgárságot is.
Einstein életének utolsó negyven évét azzal töltötte, hogy a gravitációt és az elektromágnesességet egyesítse, új értelmet adva a kvantummechanikának.
Álmában halt meg egy princetoni kórházban 1955. április 18-án, megoldatlanul hagyva az általános gravitációelméletet. Csak egy ápolónő volt jelen a halálos ágyánál, aki elmondta, hogy a beteg német szavakat mormolt, amelyeket ő nem értett. Még aznap elhamvasztották, mindenféle ceremónia nélkül a New Jersey-beli Trentonban, ahogy ő szerette volna.
Forrás: wiki
