Háyt adott életmű mögött rejtőző szerző személye érdekelte: melyek voltak a motivációi, a magával hurcolt sebei, amelyek az irodalmi műveiben is tetten érhetőek. A kötet szerzője úgy gondolja, hogy a valaha élt író vagy költő lelkiállapota, élete, sorsa nem vonható ki az írói életmű alól, ezt a két tényezőt együtt kell értelmezni. "Minden író egyfajta sérüléssel indul a világba, cipel magával valamit, amit az írással kíván helyrebillenteni" - magyarázta Háy, majd hozzátette, hogy az írói szándék mindig az, hogy helyrehozzák a világ rendetlenségét.
A kötet véletlen ötletből született. Háyt többször felkérték különböző folyóiratoktól, hogy írjon bizonyos alkotókról életútfeltárást és életútelemzést rövid terjedelemben. Elkészült két-három ilyen munka, majd a szerzőt elkezdte foglalkoztatni a téma, és rájött, hogy bizonyos életművekben nagyon otthonosan tudja érezni magát. Kíváncsi volt arra, hogy lehet-e szekunder irodalmat írni (tehát irodalomtörténetet, értelmezést, forrásanyagot) nem tankönyvi vagy irodalomtudományi eszközökkel, hanem úgy, hogy az primer legyen, vagyis, hogy a végeredmény prózaként is értelmezhető legyen.
És Háynak ez sikerült: a Kik vagytok ti? példátlan írói vállalkozás, egy hatalmas mű, óriási, sokéves munka. Egy olyan könyv, ami Szerb Antal óta először mer újszerűen és jól olvasható stílusban írni a magyar irodalom alkotóiról.
A szerző ugyan a kánonba már bekerült alkotókról írt, azonban az életműveket sikerült függetlenítenie a kultusztól. "Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem." Háy célja az volt, hogy írásainak alanyai embernek látszódjanak minden nagyszerűségükkel és esendőségükkel együtt, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és akiket lehet szeretni.
Ez a kötet tehát újra élővé, elevenné teszi a néha már porlepte életműveket, hogy azok a mai olvasókhoz is szóljanak. "Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen." Emiatt is választott Háy egy közvetlen, olykor élőbeszédhez hasonló stílust, és él sokszor a kiszólás eszközével is, hogy ezáltal folyamatosan kommunikáljon is olvasójával. A kötetbemutatón elmondta, hogy a közvetlen hang egyrészt az ő saját írói stílusával egyezik, másrészt azért is volt rá szükség, hogy bizonyos kötetek iránt felébressze az olvasó kíváncsiságát, és rávegye arra, hogy előszedje és elolvassa a szóban forgó írást, regényt vagy verset. "Emiatt fontos volt, hogy ezek piszok jó szövegek legyenek. E kötet kudarcot vallana, ha nem inspirálna arra, hogy levegyük a polcról az említett könyveket".
A Kik vagytok ti? magáról Háy Jánosról is szól, hiszen egy-egy életmű kapcsán az általa érdekesnek vagy fontosnak tartott esztétikai és lélektani problémákról is ír. A szerző korábban szeretett volna esztétikát is írni, azonban azt tapasztalta, hogy ő csak műveken és alkotókon keresztül tud elméletről beszélni, az alkatához nem passzol a szakirodalmi szöveg írása.
A könyvben Háy kísérletet tesz az írói szerepek felfejtésére is. Az írói mimikri mindig teremtett, az alkotók jellemzően valamilyennek állítják be magukat, azonban nagyon fontos, hogy ne csak megalkossák az adott szerepet, hanem benne is maradjanak, végig is vigyék, mert csak így lehetnek hitelesek. Háy szerint az egyik legnagyobb szerepjátékos Petőfi, aki először duhaj bonvivánként, majd hősszerelmesként, végül hazafiként láttatta magát. Ez utóbbi szerep végül a vesztét okozta, hiszen ki kellett mennie a harcmezőre, hogy szerepében hiteles maradjon. Ady gigantikus egóban gondolkodott, azt sugallva, hogy vele kezdődik az irodalom, azonban Petőfit nem tudta kiiktatni, így végül Petőfiből vezette le a saját költészetét. Móricz paraszt-imázst vett fel, ám ez csak szerep: valójában nem paraszt, hanem értelmiségi volt.
A Kik vagytok ti? nemcsak ezeket a szerepeket, hanem a korabeli irodalmi élet hatalmi viszonyait is felfedi, így kiderül például, hogy Kölcsey tulajdonképpen Kazinczy verőlegénye volt, és felveti azt a kérdést is, hogy Arany és Petőfi tiszta és őszinte barátsága vajon élethosszig tartott-e volna, ha Petőfi nem hal meg 26 évesen.
A kötet humorral és izgalmas megközelítésekkel találja az életműveket, könnyedén lép át más korok világába, olyan természetesen beszél a valahai alkotókról, hogy észre se vesszük, hány év választ el tőlük, és lelkesen vetjük bele magunkat ebbe a világba, amelynek hősei a tankönyvekből jól ismert, sokszor unalmasnak, érdektelennek tűnő alakok.
Fotó: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu
