Noha az élete sikerekben szegény.
Boldog így bizony aligha tudna lenni;
Elindult ezért hát kihívást keresni.
Jancsi már hetedhét országon túl jára,
Nem is igen gondolt messzi otthonára;
Egyszerre valami csillámlott előtte,
Hát sugarát a nap fegyverekre lőtte.
Katonák jövének, gyönyörű huszárok,
A nap fénye ezek fegyverén csillámlott;
Alattok a lovak tomboltak, prüsszögtek,
Kényesen rázták szép sörényes fejöket.
Mikor őket Jancsi közeledni látta,
Alig fért meg szíve a bal oldalába?
Mert így gondolkodott: ?Ha befogadnának,
Be örömest mennék én is katonának!?
Jancsi tehát szólott fohászkodva nagyot:
?Én a kerek világ bujdosója vagyok;
Ha kegyelmetekkel egy sorba lehetnék,
A ragyogó nappal farkasszemet néznék.?
Szólt erre a vezér: ?Jól meggondold, földi!
Nem mulatni megyünk, megyünk öldökölni.
Rárontott az űrlény a jenkik népére;
A jenkiknek megyünk mi segedelmére.?
Jancsi nagy örömmel állt be a seregbe,
Mert igen várta, hogy a Földet megmentse.
Azonkívül eddig ufót sose látott,
Hiába járta be széles e világot.
Ölt már boszorkányt, óriást, tucat zsiványt,
Kapott már koronát: a fényes franciát.
Na de az űrhajó ? az ám a valami!
Ilyen hőstettről nem mindennap hallani.
Felkerekedtek a huszárok, s útközben
A kompániához csatlakoztak többen:
Híres színészek s az énekes Rihanna,
Mert kell valami, hogy a sztorit eladja.
Ekképen jutottak át Lengyelországba,
Lengyelek földéről pedig Indiába;
India s a nagy Amerika határos,
De köztök az út nem nagyon mulatságos.
Amidőn megérkeztek, nem tétováztak,
Csatahajóra ültek és nekivágtak
A sok veszélyt rejtő Csendes-óceánnak,
És nem készültek fel, hogy majd ott mit látnak.
A világ sötétbe öltözködött vala,
Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila;
Végtére megnyílt a felhők csatornája,
S a tó vize sűrű buborékot hánya.
És a habok közül, jaj, bizony mi kélt ki!
Jancsi nem tud rájönni, akárhogy nézi.
Oly rettentő rosszul esett a látása,
Mintha bíz a pokol hullt volna alája.
Zokogott a tenger hánykodó hulláma
Egy roppant vasmonstrum korbácsolására.
Baljós fegyverei mind ismeretlenek:
Bizony az űrből jött, nincs helye kételynek.
No, hamar mindenki lövöldözni kezdett,
Nincs más megoldása egy ilyen helyzetnek.
Hulltak a lövegek, s utánuk a könnyek,
Jancsi hős szívét sok új bánat edzé meg.
De a gyász fontos a jellemfejlődéshez,
Az pedig nagyon kell az űrlény-öléshez.
Napkeltéig kell kiirtani az ellent,
Ehhez pedig nem egy ravasz ötlet kellhet.
Szerencsére működik a papírforma,
Nagy baj is lenne, ha ez most nem így volna.
A csata látványos és kiszámítható,
Csakis a Jancsié lesz a nyertes hajó.
A tévelygő fiúból igazi hős lesz,
Csak az ilyesmi nyűgözi le a nőket.
Jancsi is visszatér hát Iluskájához,
A vízparton aggódó cicababához.
Hőstettek tucatja, boldogság és béke;
Ez pedig itt nem más, mint a mese vége.
Csalódni nem kellett, tán le se nyűgözött,
Hamar elvész majd a sok hasonló között.
(Petőfi Sándor szavai egytől egyig Petőfi Sándortól származnak.)
