Mivel hat legmélyebben egy háború, ha nem azzal, hogy a számok és adatok mellett arcot, arcokat kap? Hogy testközelbe kerül, megérint. Az augusztus 14-én a Párbeszéd Házában Aleppo. Háború. Újjászületés – A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szíriában címmel nyílt páros fotókiállítás a szíriai háborúba visz el.
A képeken a szétlőtt és leomlott házak látványa keltette kilátástalanságon túl megjelenik az emberi elesettség és emberi törékenység, az érzés, hogy minél jobban azt gondoljuk, nincs közünk ezekhez az egzisztenciálisan megroppant körülmények közt élő közösségekhez, annál inkább arra jöhetünk rá, hogy tévedünk. Bielik István és Solymári Dániel munkái ezt az elképzelést támasztják alá.
A szenvedés ábrázolása nagyon sok odafigyelést, azt is mondhatnánk, evangéliumi érzékenységet igényel. Tudatában lenni, hogy a történet akkor is folytatódik, amikor egy kényelmesen berendezett, nyugodt kiállítótérben jelenik meg újból az elkészült fotó, a fotós mindenkori felelősségével jár együtt.
Sajgó Szabolcs jezsuita atya, a Párbeszéd Házának vezetője a megnyitón elmondta, hogy nem szabad a békés, kegyelmi időben megfeledkezni azokról, akiknek ez nem adatott meg, és háborúban élnek.
„Története során rengeteg támadás érte Szíriát” – mondta el dr. Tüske László arabista, majd kiemelte, hogy Szíria az emberiség bölcsőjének darabja. „Az elmúlt évek háborús borzalmai mellett észre kell vennünk, hogyan segítették egymást a kisebb csoportok” – hangsúlyozta.
A Hemző Károly-díjas Bielik István megemlítette, hogy bár több évesek a kiállításon látható fotók, a rajtuk látható történetek ma is zajlanak. Solymári Dániel nehéz anyagnak ítélte a tárlatot, ami az ember szívére, lelkére súlyosodik. Ami nekünk a képek láttán egy rémálommal azonos, az ott élő emberek számára az a mindennapi valóság.
Solymári képein már megjelennek a karitatív tevékenységek következtében rendeződni látszó viszonyok, a remény, és a békébe, megújulásba vetett bizalom kap halvány színt.
Ugyanakkor az egykor fejlett és gazdag szíriai város, Aleppo ma mindenki jólismerte szimbólum, a pusztítás és kétségbeesés megtestesítője. Gyerekek néznek ránk a fotókról, romok közt bicikliző kisfiú, két függőleges közt a vízszintes, a biztos pont. Hová tart? Hová ér el? Hogy a képek hová tartanak, tudjuk. Magunkkal kell vinni ezeket a fotókat.
A kiállítás szeptember 8.-ig látható.
Ayhan Gökhan
