Az 1566. évi török hadjárat csak a kármentést célozta, és bármilyen furcsán hangzik, Szigetvár elfoglalása lényegében egy nagy ívű terv bukásával volt egyenlő. ?Az Oszmán Birodalom nagyratörő elképzeléseiben ugyanis nemcsak Szigetvár vagy éppen Magyarország szerepelt, hanem a Német-római Birodalom feltámasztásának víziójával Bécset is el akarta foglalni Szulejmán szultán. Miután elődei Konstantinápoly 1453. évi elfoglalásával az egykori Keletrómai Birodalom örökösei lettek, Szulejmán az egész Nyugatot is magáénak akarta tudni, hiszen az akkori török felfogás szerint a birodalom székhelyének birtoklása feljogosította őt az egész római birodalom feletti uralomra. Szulejmán ráadásul azt hitte, a kor Európája nem tud megfelelő katonai erőt kiállítani vele szemben? ? mondta el Fodor Pál. Hozzátette: Szulejmán apja, Szelim szultán a megelőző évtizedben legyőzte az iráni sah seregét és elfoglalta a Közel-Keletet, tehát lényegében már nem volt hová terjeszkednie keleti irányban.
A nagyhatalmi érdekek és tervek mögött ráadásul hatalmas anyagi erőforrások álltak. A birodalom csak Egyiptom elfoglalásával akkora évi jövedelemre tett szert, mint Magyarország teljes évi bevétele a 16. század második felében. Politikai, ideológiai megfontolásokból és e hatalmas anyagi erőforrásokra támaszkodva vágott neki a szultán a ?római kalandnak?. 1521-ben hozzáfogott Magyarország meghódításához. Első hadjáratával elfoglalta Nándorfehérvárt, a másodikkal pedig 1526-ban Mohácsnál győzedelmeskedett. A nagy diadal hatására úgy döntött, megpróbálkozik Bécs elfoglalásával, így 1529-ben a város alá vezette seregeit, de kudarcot vallott. Ezért 1532-ben újra kísérletet tett a Habsburg-székhely megszerzésére, de ezúttal el sem jutott odáig, hanem Kőszeg alatt ?pepecselt?, mivel nem merte vállalni az ütközetet a rá várakozó hatalmas keresztény sereggel. Itt derült ki, hogy ha akar, Európa mégis képes megfelelő ellenerőt kiállítani. ?Szulejmán tehát nem tudta átlépni Magyarország nyugati határait, sőt hazánk egészét sem tudta elfoglalni. A Habsburgok és az oszmánok közötti patthelyzetnek volt köszönhető, hogy a két világhatalom határán, vagyis Magyarország kellős közepén alakult ki két ellenséges határvédelmi rendszer? ? fogalmazott Fodor Pál. Szulejmán aztán 1540 végén úgy döntött, hogy megszállja Magyarországnak azt a részét, amely a saját vazallusának tekintett Szapolyai János uralma alatt állt. Így került sor Magyarország fővárosa, Buda elfoglalására 1541-ben, és ?így kezdődtek meg azok a kisebb-nagyobb mezei csatákkal fűszerezett várháborúk, amelyek a magyarországi oszmán fennhatóság (a ?hódoltság?) létrehozását és megszilárdítását célozták. Szulejmán az ország keleti részét, Erdélyt eleinte szintén a birodalmához akarta csatolni, de aztán a rövid életű Habsburg hatalomátvételi kísérlet (1551?1556) hatására lemondott a terület megszállásáról, és arra törekedett, hogy vazallus fejedelemségként a Szapolyai-ház örököse, János Zsigmond kezébe adja.?
A Tiszántúl és az északkeleti felföld mellett a másik fő magyarországi hadszíntér a Dél-Dunántúl és Szlavónia lett. Itt a helyi oszmán erők 1544-től egymás után foglalták el a magyar várakat, és két éven belül szinte egész Baranya és Tolna megyét uralmuk alá hajtották. 1552-ben megszerezték Szlavónia fő erősségeit, és ezzel Körös megye nagy része is betagozódott az Oszmán Birodalomba. Ebben a két évtizedben (főleg Pécs eleste után) vált a Dél-Dunántúlon kiépülő magyar védelmi rendszer központjává Szigetvár, amely korábban még Somogy megyén belül is jelentéktelen mezővárosnak számított. 1546-ban viszont Niklas Graf zu Salm királyi főhadparancsnok már úgy nyilatkozott róla, hogy ?Szigetvár az ország legfontosabb vára?. Ezt elsősorban katonai szerepére értette, de fokozatosan nőtt Szigetvár jelentősége igazgatási, kereskedelmi és egyházi központként is. Az 1540-es évek második felétől épült ki Szigetvár mögött az a védelmi övezet, amelyre támaszkodva a vár védelmezte a Dél-Dunántúlt az oszmán terjeszkedéssel szemben. A várat jelentékenyen megerősítették, és az 1556. évi török ostrom elhárítása ? és Zrínyi Miklós 1561. októberi kapitányi kinevezése ? után Szigetvár a korábbiaknál is merészebben zaklatta és adóztatta az oszmán területeket, így kiiktatása hovatovább az egyik legfontosabb feltétele lett a magyarországi oszmán uralom stabilizálásának.
Nem csak a nagyratörő víziók mozgatták azonban a szultánt: minden arra mutat, hogy mivel 1565-ben már 10 éve nem járt hadban, komoly legitimációs válsággal kellett szembenéznie, bizonyítania kellett alkalmasságát, és helyre kellett állítania megtépázott tekintélyét. Szigetvár a lehetőségekhez képest jól megerősítve és felszerelve várta a támadást. ?A vár élén 1561-től Zrínyi Miklós állott (1562-től viselte a dunántúli főkapitányi tisztet is), aki maga kérte, hogy nevezzék ki Szigetvár parancsnokának, miután 1556-ban lemondott horvát-szlavón-dalmát báni címéről. Az öngyilkos jelleggel bíró kérést a kortársak sem nagyon értették; valószínű magyarázata az lehet, hogy Zrínyit egyrészt vonzotta a szigetvári kapitánysággal járó vitézi próba, másrészt azt gondolta, hogy innen tudja leghatékonyabban védelmezni családja ekkoriban formálódó Vas megyei birtokkomplexumát? ? fogalmazott a kutató.
A szultáni had végül 1566. augusztus 5-re zárta körül a várat, 9-én pedig a szultán is megérkezett, akinek sátrát a vártól keletre található zsibóti (ma turbéki) szőlőhegyen verték fel, ahonnan jó rálátás nyílt a várra. Az oszmánok lépésről lépésre foglalták el a vár különböző részeit, és már csak a belső vár volt hátra, amikor drámai események következtek be mindkét oldalon. A szeptember 6-ról 7-re virradó éjszaka, éjjel egy és két óra között (tehát már szeptember 7-én) a zsibóti dombon álló sátrában meghalt a szultán. A hírt azonnal megvitték a nagyvezírnek, aki az udvartartás tagjainak kemény büntetések kilátásba helyezésével szigorúan megparancsolta, hogy az uralkodó halálát titokban kell tartani. Egyúttal parancsot íratott és adatott ki a szultán nevében, amelyben az a katonákhoz szólva nyugtalanságát fejezi ki amiatt, hogy már ilyen hosszú ideje bajlódnak a vár elfoglalásával, és kijelenti: ?nemes parancsa az, hogy még ma mindenképpen el kell foglalni ezt a várat?. A nagyvezír az általa hamisított parancsot ?megkapva? azonnal továbbította a sereghez, mire a szultán intelmeitől fellelkesült katonák kora reggel döntő rohamra indultak. A janicsárok égő nyilaikkal felgyújtották a belső vár épületeit, víz pedig nem volt, hogy a tüzet eloltsák. Dél körül Zrínyi belátta, hogy nincs tovább; ha nem akarnak megsülni, csak egyet tehetnek: esküjükhöz híven vállalják a nyílt ütközetet és ezzel a biztos halált. Díszruhát öltött, zsebeit megrakta arannyal, és rövid, drámai beszédben tárta megmaradt katonái elé döntését. Azok lelkesen és éljenezve csatlakoztak hozzá. Kinyitották a vár kapuját, elsütötték a kapualjba állított és kartáccsal megtöltött ágyút, és Zrínyi, ahogy ígérte, a hídon keresztülfutva elsőként rontott az ellenségre. Alig kezdett harcolni, amikor golyó találta el a mellén; térdre rogyva küzdött tovább, amikor újabb golyó találta el a homlokát.
Elfogták, s talán még élt, amikor egy ágyúra fektetve lefejezték. Fejét Müezzinzáde Ali janicsár aga a nagyvezírhez vitte, aki póznára tűzve egy napig közszemlére tetette. Ezután piros zacskóban elküldte Szokollu Musztafa budai pasának, hogy juttassa el a komáromi táborban időző császári fővezérhez. Zrínyi testét ugyanez a pasa temettette el, mondván, nem volna helyénvaló, ha egy vitéz ellenfél testét a madarak ennék meg.
Fodor Pál a szigetvári ütközet 450. évfordulója alkalmából Zrínyi Miklós és kora címmel rendezett nemzetközi tudományos konferencián tartotta meg előadását, amit a magyar nagykövetség és a Zágrábi Magyar Intézet szervezett. A május 5-ei nemzetközi konferencia a Budapesten 2014. február elején rendezett nagyszabású történészkonferencián elhangzott előadásokból összeállított, ?A horvát-magyar együttélés fordulópontjai? című kötet bemutatójával kezdődött, amelyet a Horvát Történeti Intézetben tartottak. Az érdeklődők tíz ? horvátországi, magyarországi és szlovéniai ? szakértő előadását hallgathatták meg horvát és magyar nyelven.
A szigetvári ostrom 450. évfordulója alkalmából a horvát parlament és a magyar kormány is Zrínyi Miklós-emlékévvé nyilvánította 2016-ot. Ennek keretében a mostani konferenciát az év során számos további követi: Isztambulban június elején ülnek össze a kutatók, szeptember 6-tól 9-ig pedig a Fodor Pál által vezetett intézet a Pécsi Tudományegyetemmel közösen szervez nemzetközi konferenciát. A pécsi eseményen a magyar, a török és az osztrák történelem legkiválóbb kutatói ülnek össze az Egyesült Államokból, Angliából, Franciaországból, Ausztriából, Horvátországból, Törökországból és hazánkból.
Takács Erzsébet
