A konyha olyan hely, ahol a nyersanyagok étellé válnak, olyan tér, amely összeköti a magánéletet a külvilággal. A magyar népi építészetben a konyha mint önálló helyiség térben és időben is nagy változatosságot mutat. A különbségeket leginkább a tüzelőberendezés típusai, valamint a házfejlődési tradíciók határozták meg. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban ennek a konyhafejlődésnek számos eleme megtalálható, enteriőrös bemutatásban.
A nyugat-dunántúli füstösházak egyik utolsó hírmondója a Skanzenben látható. A három oldalról kerített boronaház igen tágas, legfontosabb része az agyagföldből épített kemence, amely miatt a füst a konyhában terjengett, majd a nyitott ajtón keresztül távozott.
A Felső-Tisza-vidék tájegység kisméretű lakóházaiban a középső helyiség a konyha bejárati része, innen nyílt a szoba, amelyet kandallóval fűtöttek. Füstjét a konyhába, azon keresztül a padlásra vezették, hiszen télen nemcsak fűtöttek vele, de a főzés is itt zajlott. Ekkor a pitvar, azaz a konyha csak tároló funkcióval bírt.
A füsttelenített konyha kényelmes, szinte otthonos helyiséggé vált, ezt mutatja be a múzeum bagladi konyhája. A helyiségben felépített modern tűzhelykombinát megkönnyítette a háziasszonyok napi munkáját. A díszes lakatosmunkával és rézveretekkel gazdagított, összetett tüzelőberendezésben egyszerre több munkafolyamatot lehetett elvégezni. A sparherden főztek, a mellette lévő rédliben vizet és ételt melegítettek, a vele összeépült kemencében kenyeret sütöttek. Külön részt alkotott a vízmelegítő katlan és a mászókémény.
A mádi kereskedőház kisméretű, de modernizált, sparherdes konyhája a zsidó táplálkozási kultúra múzeumi lenyomata, ahol a kóser étkezési és főzési szabályok alakították a rendet. Színek alapján is megkülönböztetett tejes és húsos edények és eszközök sorakoznak egymás mellett.
Ezek az önálló enteriőrök azonban, bármennyire is teljesek, gyakran nem mondanak el semmit arról az életformáról, amelynek lenyomatai. Ezért a szabadtéri múzeumok különböző interpretációs módszerekkel segítik a tájékozódást. A kiállításőr mesél az épület- és családtörténetről. Az aktív helyszíneken a látogatók bekapcsolódhatnak a különböző tevékenységekbe.
A bagladi lakóházban fut a Dédanyáink konyhatitkai című program, amelyen a helyben termesztett növényekből készülnek a lekvárok, savanyúságok, szörpök és befőttek. Bemutatják a mézeskalács-készítést, az erdőhorváti perec sütését vagy éppen a gyógynövények felhasználását.
Ez a fajta múzeumi szerepjáték lehetővé teszi a látogatók számára, hogy bepillantást nyerhessenek a hétköznapi emberek egykori életébe.
Az elmúlt évtizedben megjelentek a termes múzeumok kiállítási megoldásai is a Skanzenben, például a novaji lakodalmi kalács bemutatása állandó kamarakiállításban látható az észak-magyarországi falu tájegységben vagy a mádi borozóban van egy kocsmatörténeti kiállítás is.
A konyha világa a Skanzen múzeumpedagógiai foglalkozásaiban is megjelenik: a Mindennapi kenyerünk című foglalkozáson nemcsak kenyeret sütnek a gyerekek, de megismerkednek az egészséges táplálkozás alapjaival is.
Az elmúlt évek egyik legkomplexebb skanzenes programja a CANEPAL: Kultúra és természet - Az európai juhtartás és pásztorélet öröksége című nemzetközi projekt volt, amely az európai juhtenyésztés és pásztorkodás hagyományának megismerését és megőrzését igyekezett segíteni.
A projektben több digitális és multimédiás tartalmat hoztak létre, kiegészítve ismeretátadási és kiállítási feladatokkal. Talán a legteljesebben a konyha és a gasztronómia bemutatása került a fókuszba. Időszaki kiállításban és kapcsolódó katalógusban mutatták be a bárány szerepét az európai gasztronómia történetében. A kiállításhoz kapcsolódott egy múzeumi szakácskönyv is, a benne lévő receptek alapján készített kisfilmsorozat pedig a programban részt vevő országok egy-egy jellegzetes bárányételét mutatta be.
A múzeumi konyhareprezentáció fontos elemei a múzeumi éttermek, vendéglátóhelyek: kocsmák, borozók, pékségek vagy fogadók, melyek nemcsak a látogatók étkezési igényeit szolgálják ki, de gyakran kötődnek a múzeumok üzenetéhez is.
A cikk forrása: MúzeumCafé, 71. szám
