„Nem az Amerikai Egyesült Államok és nem is Nyugat-Európa találta fel a toleranciát. Szomorú fintora a sorsnak, hogy Kelet-Európa egykori fejedelemségét, Erdélyt, a soha nem létezett Drakula gróf, nem pedig az 1568-as tordai országgyűlés vallásszabadságot biztosító határozata tette ismertté” – jegyzi meg Diarmaid MacCulloch történész a reformációról írott, 2016-ban Oxfordban megjelent könyvében (All Things Made New: The Reformation and Its Legacy). Erdély történetének egyik kimagasló szellemi vívmánya biztosította a négy bevett vallás (római katolikus, lutheránus, kálvinista, unitárius) szabadságát azáltal, hogy a világon először foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, a gyülekezetek számára pedig a szabad lelkészválasztást. A vallásszabadság törvénybe foglalásának idejét tekintik az unitárius egyház intézményi születésének. Kovács Istvánt, az unitárius egyház püspökét kérdeztük arról, mi volt a történelmi kontextusa ennek a törvénynek.

Körösfői-Kriesch Aladár: Dávid Fe­renc az 1568-as tordai országgyűlésen (1896-1898 körül) – Forrás: unitarius.org
Körösfői-Kriesch Aladár: Dávid Fe­renc az 1568-as tordai országgyűlésen (1896-1898 körül) – Forrás: unitarius.org

Dávid Ferencet – aki katolikus plébánosból lett lutheránus, majd református nézeteket valló protestáns püspök – az unitárius egyház alapítójaként és első püspökeként tisztelik. Bartók Béla, aki felnőttként csatlakozott a Budapesti Unitárius Egyházközséghez, az egyetlen magyar alapítású egyházként említi az unitáriust. Igaza van ebben? Milyen volt az a korszak, amelybe belefért, hogy valaki több felekezet püspöke is lehessen, illetve amelyben megalkothattak egy olyan törvényt, mely a világ többi részéhez viszonyítva közel másfél évszázaddal korábban hozta el a vallási toleranciát Erdélybe?

Amikor valami jelentős dolog jön létre, akkor általában a körülmények szerencsés egybejátszása is kimutatható. A protestantizmus térnyerése, Erdély történelmi és társadalmi sajátosságai, az Erdélyi Fejedelemség megszületése mind meghatározó körülményei a vallásszabadság törvényének, mely megoldást hozott a katolikusok és protestáns felekezetek közötti feszültségekre, biztosította a magyarok, székelyek és szászok békés együttélését. Az unitárius vallás Jézus tanításain alapul, de elutasítja a szentháromsági istenképet. Akik azt hiszik, hogy ez a teológiai gondolat Dávid Ferenc kivételes géniuszából ered, bizonyára tévednek, hiszen az antitrinitárius, azaz szentháromság-tagadó irányzat megszületését egyaránt köti a hagyomány többek között a spanyol Szervét Mihályhoz (Miguel Servet), az itáliai Sozzinikhez (Laelio Sozzini, Fausto Sozzini) és Rotterdami Erasmushoz is. Erdélyben viszont kétségkívül Dávid Ferenc volt a legnagyobb hatású képviselője. Nem húzhatók éles határvonalak a különböző protestáns tanok térnyerésének történetében, ugyanis ezek sokáig párhuzamosan hatottak – a hitviták koráról beszélünk. A szász nemzetiségű, kolozsvári születésű Franz Hertelt, azaz Dávid Ferencet épp az egyházon belüli reformot sürgető katolikus feljebbvalói küldték Wittenbergbe tanulni, onnan a lutheránus tanok ismerőjeként tért haza. 1555-ben a kolozsvári szászok plébánosa lett, majd 1557-ben az erdélyi magyar protestánsok püspökévé (szuperintendenssé) választották – ez a szuperintendencia Kolozsvár központtal magába foglalta a magyarok lakta területeket függetlenül attól, hogy milyen teológiai nézeteket vallottak. Dávid Ferenc két év múlva, amikor a helvét reformáció hatása alá került, lemondott a szuperintendensi tisztségről, de újra püspökké választották. Később pedig János Zsigmond fejedelem olasz udvari orvosa és diplomatája, Blandrata György (Giorgio Biandrata) hatására a Szentháromság-dogma kritikájával kezdett foglalkozni. Dávid Ferenc udvari prédikátor, különleges, karizmatikus egyéniség, nagy hatással volt a fiatal uralkodóra, János Zsigmondra, aki hasonló utat járt be: katolikusként nevelkedett, az 1562-ben áttért előbb az evangélikus, 1564-ben a kálvinista vallásra, majd ő lett a történelem első unitárius uralkodója. Az 1568-as tordai országgyűlésen általa elfogadott törvény komoly viszályt előz meg azzal, hogy leszámol az Európában még általános cuius regio, eius religio (akié a terület, azé a vallás) elvvel, és többé nem engedélyezi, hogy az uralkodók ráerőltessék a vallási nézeteiket a fennhatóságuk alatt élőkre. Erdély ekkor két ellenséges nagyhatalom találkozási területén fekszik, egy belső, felekezetek közötti fegyveres konfliktus végzetes következményekkel járhatott volna. És ezért nagyszerű ez a törvény, mert egy társadalmi, politikai probléma megoldását bibliai szempontokra, a jézusi tanokra alapozza, ugyanakkor azt mondja, a hit nem emberi ambíciók szüleménye, hanem Isten ajándéka.

Kovács István, az unitárius egyház püspöke – Fotó: Magyar Kultúra/Mariș Cristian Daniel
Kovács István, az unitárius egyház püspöke – Fotó: Mariș Cristian Daniel / Magyar Kultúra

Miért van az, hogy János Zsigmondot mégis úgy emlegetik a csíksomlyói búcsú kapcsán, mint azt az uralkodót, akinek serege 1567 pünkösdszombatján fegyverrel és erőszakkal akarta Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát az unitárius hitre téríteni?

Ez egy 18. századi jezsuita propaganda eredménye. 1567-ben az unitárius egyház még nem is létezik, egy év múlva pedig épp János Zsigmond foglalja törvénybe a négy vallás szabadságát és egyenjogúságát. Mára már a történészek igazolták, hogy a rendelkezésre álló forrásokban a csíksomlyói búcsú eredetmítosza először csak a 18. század végén bukkan fel, a „nagyerdei csatának” a korabeli dokumentumokban nincs nyoma, az ismert történet a tudatos mítoszképzés eredménye. Ugyanakkor a történeti hűséghez az is hozzátartozik, hogy 1566 végén katolicizmusellenes országgyűlési határozatok is születtek, amelyek 1567-ben bizonyára vallási feszültségekhez vezettek, épp ezek feloldására született 1568 januárjában a törvény. Azt is fontos megjegyezni, hogy Dávid Ferenc meggyőződése volt, hogy nincs esztelenebb dolog, mint Isten ügyét karddal, tűzzel-vassal terjeszteni. Amikor a fejedelem fellépne az unitáriusokat pocskondiázókkal szemben, ő azt mondja: engedtessék meg ellenfeleinknek, hogy szabadon kárhoztassanak minket, mert csak így jutunk elébb. Az unitárius egyházban mai napig nincs térítés. Örömmel fogadjuk, aki felfedezi magának a vallásunkat, de mi sosem folytattunk ilyen fajta missziót.

Mi volt a nemzetközi, európai visszhangja a vallásszabadság törvényének? Mikor fedezte fel a világ, hogy Erdélyben már 1568-ban érvénybe lépett egy ilyen jelentős határozat?

A katolikus, az evangélikus és református egyházat megtűrték a korabeli kereszténynek mondott Európában, a szentháromság-tagadókat azonban – Lengyelország és Erdély kivételével – mindenütt üldözték. A korszak jelentős gondolkodói, teológusai kapcsolatban állnak Dávid Ferenccel, az erdélyi nyomdában meg is jelenhetnek az unitárius tanokat összefoglaló művek, ezért akkoriban sokan érkeznek ide az üldöztetés elől. Többek között a görög Jacobus Palaeologus és a szombatosság atyja, Matthias Vehe-Glirius is Erdélybe jön. Az évszázadok során azonban mintha kikopna a köztudatból mindennek a jelentősége, ezért a 19. században már egyfajta újrafelfedezés szükséges. A nemzeti öntudatra ébredés a felekezeti öntudat kérdéseit is felszínre hozza, a Kálvin évforduló hatására az unitáriusok is kutatni kezdik a nagy előd, Dávid Ferenc hagyatékát. Jakab Elek történész, levéltáros munkáit fontos megemlíteni. Ahhoz, hogy manapság ez ott legyen a köztudatban, és ne csak az unitáriusok ismerjék, nagy lépést jelentett, hogy 2018-tól január 13-a hivatalosan is a vallásszabadság napja lett, illetve hogy 2021-ben a hungarikumok közzé került a törvény. Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a 18. században az Amerikai Egyesült Államokban is meghonosodott az unitárius vallás, a Függetlenségi nyilatkozatban kimutatható ennek a szellemiségnek az érvényre jutása, több elnökük is unitárius volt, az ottani egyház azonban 1961-ben egyesült az univerzalistákkal, nincs rögzített hitvallásuk, szabadelvű közösséget alkotnak. Az Erdélyben és Magyarországon honos unitarizmus viszont sokkal következetesebben képviseli a keresztény világnézetet, és Jézus tanításai szerint szemléli a világot.


 

A cikk eredeti változata a Magyar Kultúra magazin szabadság témájú lapszámában jelent meg (2023/2).