Az 1100 éve Európában, 20 éve az Unióban című kulturális programsorozat stábját Bakos Tibor, Borsod-Abaúj-Zemplén szülötte kalauzolta a szívéhez legközelebb álló vármegyében. A gépészmérnökként dolgozó édesapa szabadidejében hagyományőrző íjászként ápolja őseink hagyatékát, mely tudásába nekünk is bepillantást engedett. Elmagyarázta többek között a magyar visszacsapó íj működését és hatékonyságát, melyet a szkíták találtak fel és aminek köszönhetően a világ uraivá váltak.
A vármegye székhelyén, Miskolcon múltidézést tartottunk: elmesélte, hogy amikor középiskolás volt itt, Miskolc igazi fénykorát élte, valódi acélváros volt, de a rendszerváltás nehéz időket hozott a településre. A miskolciak azonban megtanultak túlélni, épp ezért ma is úgy gondolja, hogy „aki itt nőtt fel, az mindent kibír, aki itt megmaradt, családot alapított és megtalálta helyét, az bárhol a világon megállná a helyét”.
A Bükk hegység két gyöngyszemére, Miskolcra és Lillafüredre is ellátogattunk, sőt, egy rövid túra keretében a fehérkőlápai sziklától is megcsodálhattuk a szemet gyönyörködtető tájat. „Ha ismerőseim meglátogatnak itt Miskolcon, és megmutatom nekik a környéket, ide biztos, hogy feljövünk. Lillafüredtől gyalog egy hegyi út vezet fel Fehérkőig, ahonnan nem messze találjuk a fehérkőlápai turistaházat. Ott meg lehet pihenni és házias ételeket enni, s ha jóllaktunk, akár a libegővel, akár gyalog vissza tudunk menni Lillafüredig.”
Egy számára fontos, szakrális helyre is elvitt bennünket, Karosra, a honfoglalás kori temetőbe, mely a Kárpát-medence egyik leggazdagabb lelőhelyeinek egyike. Elmondta nekünk, hogy mély tisztelettel adózik az őseink felé, s az érzéssel, hogy mi most nem élhetnénk itt, ha ők nem lettek volna. Nem hagytuk ki a túrából a sátoraljaújhelyi Nemzeti összetartozás hídját sem, mely 700 méterével a világ egyik leghosszabb függőhídja. A Szár-hegyet és a Várhegyet összekötő híd közepén van egy rövid szakasz, ahol üvegpadlón sétálhatunk.
„Nagyon szerettem a várost, a Makovecz-épületeivel, a várával, a gimnáziumával, a folyójával és a benne lakó emberekkel, akik borzasztó kedvesek, odaadóak és szeretőek.” Ezt Sárospatakról, diákévei szeretett városáról mondta ottjártunkkor. „A Bodrog a kedvenc folyóm, mely lemegy egészen Tokajig. Aki itt jár, annak Tokajt semmiképp sem szabad kihagynia, hiszen Kölcsey sem hagyta ki a Himnuszból.”