Aki itt nőtt fel, az mindent kibír

Mi, Magyarok

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye az egyik leggazdagabb természeti és építészeti adottságokban, az ország legmagasabb csúcsaival és legmélyebb barlangjaival, s az egyetlen, mely két UNESCO világörökségi helyszínnel is rendelkezik. Az ország északkeleti része felé vettük az irányt, hogy mindennek utánajárjunk.

Az 1100 éve Európában, 20 éve az Unióban című kulturális programsorozat stábját Bakos Tibor, Borsod-Abaúj-Zemplén szülötte kalauzolta a szívéhez legközelebb álló vármegyében. A gépészmérnökként dolgozó édesapa szabadidejében hagyományőrző íjászként ápolja őseink hagyatékát, mely tudásába nekünk is bepillantást engedett. Elmagyarázta többek között a magyar visszacsapó íj működését és hatékonyságát, melyet a szkíták találtak fel és aminek köszönhetően a világ uraivá váltak.

A vármegye székhelyén, Miskolcon múltidézést tartottunk: elmesélte, hogy amikor középiskolás volt itt, Miskolc igazi fénykorát élte, valódi acélváros volt, de a rendszerváltás nehéz időket hozott a településre. A miskolciak azonban megtanultak túlélni, épp ezért ma is úgy gondolja, hogy „aki itt nőtt fel, az mindent kibír, aki itt megmaradt, családot alapított és megtalálta  helyét, az bárhol a világon megállná a helyét”.

A Bükk hegység két gyöngyszemére, Miskolcra és Lillafüredre is ellátogattunk, sőt, egy rövid túra keretében a fehérkőlápai sziklától is megcsodálhattuk a szemet gyönyörködtető tájat. „Ha ismerőseim meglátogatnak itt Miskolcon, és megmutatom nekik a környéket, ide biztos, hogy feljövünk. Lillafüredtől gyalog egy hegyi út vezet fel Fehérkőig, ahonnan nem messze találjuk a fehérkőlápai turistaházat. Ott meg lehet pihenni és házias ételeket enni, s ha jóllaktunk, akár a libegővel, akár gyalog vissza tudunk menni Lillafüredig.”

Egy számára fontos, szakrális helyre is elvitt bennünket, Karosra, a honfoglalás kori temetőbe, mely a Kárpát-medence egyik leggazdagabb lelőhelyeinek egyike. Elmondta nekünk, hogy mély tisztelettel adózik az őseink felé, s az érzéssel, hogy mi most nem élhetnénk itt, ha ők nem lettek volna. Nem hagytuk ki a túrából a sátoraljaújhelyi Nemzeti összetartozás hídját sem, mely 700 méterével a világ egyik leghosszabb függőhídja. A Szár-hegyet és a Várhegyet összekötő híd közepén van egy rövid szakasz, ahol üvegpadlón sétálhatunk.

„Nagyon szerettem a várost, a Makovecz-épületeivel, a várával, a gimnáziumával, a folyójával és a benne lakó emberekkel, akik borzasztó kedvesek, odaadóak és szeretőek.” Ezt Sárospatakról, diákévei szeretett városáról mondta ottjártunkkor. „A Bodrog a kedvenc folyóm, mely lemegy egészen Tokajig. Aki itt jár, annak Tokajt semmiképp sem szabad kihagynia, hiszen Kölcsey sem hagyta ki a Himnuszból.”