Az otthonos ízek és a kertművelés egyik legkedveltebb hazai apostola azt mondja szalafői otthonáról, hogy az számára a nyugalom szigete, amelyre 22 éve talált rá. Gasztroműsoraiban gyakran fel is bukkan a házat körülvevő kert, amely csak úgy ontja magából a gyümölcsöket, zöldségeket, és olyan módon teszi vonzóvá az amúgy nem könnyű kerti munkát, ahogy utoljára Huckleberry Finn-nek sikerült Mark Twain regényében a kerítésfestést. Amikor felvetem, hogy legalább olyan lelkesedéssel mesél a komposztálásról, mint a lekvárfőzésről vagy egy finom étel elkészítéséről, nem tiltakozik, sőt hozzáteszi: „Igen, már-már betegesen komposzt- és talajőrült vagyok.” Majd ezzel a lendülettel fel is sorolja, mi minden történt az elmúlt időszakban a kertjében: augusztusban lett túl a harmadvetésen, új cukkinit és patisszont ültetett, továbbá salátákat és ceruzababot. Fölszedte a burgonyát, majd ismét földbe dugott néhányat, hogy ősszel is legyen újkrumplijuk.
Nem túlzás tehát, hogy szinte folyamatosan dolgozik és kísérletezik konyhakertjében, amely csak pár száz négyzetméter, mégis minden megterem benne, amire egy háziasszonynak szüksége lehet. Van mellé három hektár földjük is, ami főként legelő, de azért ültettek rá százhúsz gyümölcsfát.
Nem birtokolni, vigyázni rá
Rengeteg minden terem, de nincs felesleg, mert tavasz végétől késő őszig abból főznek, ami a kertjükben terem.
„Nem köretként, hanem főételként esszük a zöldségeket. Azokból készítek ilyenkor mindent, és sokat be is főzök, elteszek télire, így semmi nem megy kárba. A patisszonpástétomtól kezdve a paradicsomléig mindent felkerül a kamra polcaira. A gyümölcs is megy a mélyhűtőbe, vagy lekvár és befőtt lesz belőle, tehát mindent elteszek fagyasztva vagy üvegben.”
A boltban a húsféléken és fűszereken kívül legföljebb vajat, sajtot, olajat és szalonnát vásárol, az utóbbit főleg azért, hogy bizonyos ételeket pirított szalonnapörccel koronázhasson meg. Lehetőleg ezeket is helyi termelőktől szerzi be.
Az Őrség számára nemcsak tájat, otthont, hanem kedves embereket is jelent. Amikor róluk esik szó, elsőként egy veszteségről számol be. Idén temették el a varázslatos ételreceptek tudóját, a mindig vidám Hancsik Editet, akivel a munkakapcsolaton túl őszinte barátság is összekötötte. „Szóval igen, ő csak volt... De itt van Vilma néni, itt vannak Ildikóék és rengeteg számomra kedves környékbeli termelő, hiszen errefelé minden is megtalálható. Tényleg csodálatos környék.”
Szerelmek és otthonok
Borbás Marcsi több mint két évtizede jutott el először abba a faluba, amelyet ma otthonának nevez. Akkoriban a Főtér című televíziós műsorral járta az országot, és amikor először meglátta az Őrséget, azonnal beleszeretett. Évekkel később ismerte meg akkori párját, aki korábban nem Magyarországon élt, és fejébe vette, hogy bemutatja neki az országot. A csillagtúra második úti célja az Őrség volt, ahol akkor zajlott az első Pajtafesztivál Szarvas Józsefnél Viszákon. Elmentek, körül is néztek egy kicsit, és valami miatt nem tudtak elszakadni egy omladozó háztól. Megvették, és nekiláttak a munkának, ami sem gyorsnak, sem könnyűnek nem nevezhető, hiszen a távolság és az anyagi lehetőségeik miatt csaknem tizenhárom évbe telt, míg először ott tudtak aludni.
Az egykori gasztroangyal szerint az utóbbi évtizedek alatt alapvetően előnyére változott a környék. Időközben rengeteg régi épületet vettek meg, és gyönyörűen fel is újították őket. Szerencsére errefelé nem veszett el túl sok régi ház, bár itt is előfordult, hogy befektetésnek vették meg őket, és hozzájuk se nyúltak, míg arra vártak, hogy felmenjen az áruk, így menthetetlenül tönkrementek az évszázados porták. Az ilyesmi nagyon fájdalmas számára, de egyre kevesebb rossz példát lát a környékükön.
Az ország többi részéhez hasonlítva úgy látja, hogy az Őrség szépen megújul, „de nem újul túl”. Ez annak is köszönhető, hogy a terület nagy része Natura 2000-es nemzeti park minősítésű, ahol nem lehet akárhogy és akárhova építkezni. Örül annak, hogy: „Itt nem adnak új építési telkeket, tehát annyi van, amennyi. Nagyon szigorú a tájvédelmi, természetvédelmi szabályozás, tehát nem sokat változott az egységes kép.”
Az otthonává vált falu, Szalafő is az Őrségi Nemzeti Park része, tehát saját birtokukon is be kell tartaniuk a szigorú szabályokat, így az csak gyümölcsösként vagy legelőként művelhető. „Itt nincs jogod, csak kötelességed a természettel, ami nem baj. Illetve szerintem is így a legjobb” – teszi hozzá.
Figyelni egymásra
A természeti környezet szépségén túl az ott élő embereket is különlegesnek tartja. „Van valami az őrségi emberekben, az ottani közösségekben, az ottani mentalitásban, amit másutt nem tapasztalni. Kezdjük azzal, hogy – mint az a nevében máig megmaradt – ez a környék mindig is őrvidék volt. Ha bejön egy idegen az Őrségbe, arról szerintem fél órán belül mindenki tud. Amikor hazajövünk, arról a szomszédban lakó Vilma néni már a megérkezésünk előtt értesül. Az itt élők mindenre figyelnek, mindent megjegyeznek, és mindent tudnak. Ez benne van a genetikájukban. Emellett rettenetesen dolgos és nagyon nyitott, széles látókörű emberek. Sokszor mondják, hogy csak legenda, miszerint ezer évvel ezelőtt székelyeket telepítettek ide határvédőnek, de szerintem mégis lehet benne igazság, hiszen a helybéliek hasonlítanak a székelyekre.”
Amikor arról kérdezem, hogy több mint húsz év után sikerült-e beilleszkednie a helyi közösségbe, azt válaszolja, hogy az elfogadást ki kell érdemelni.
„A mellettünk élő néni mondta nekem egyszer, miután látta, hogy állandóan a kertben dolgozom, hogy „mégiscsak rendes szomszédasszonyom lett”. A másik hasonló elismerés pedig úgy szólt, hogy „Marcsikám, te többet dolgozol, mint egy igazi paraszt”. Nem akartam mondani, hogy én tényleg igazi parasztlánynak születtem, számomra a kerti munka nem akkora újság. Szóval, amikor látták, hogy mennyit dolgozom, és rendben tartom a portámat, befogadtak maguk közé. Emellett az is fontos szempont errefelé, hogy lehetőleg ne foglalkozzunk a más dolgával.”
A világ közepe
A saját portáján túl is rengeteg kedvenc helye van az Őrségben. Férjével rengeteget túráznak gyalog és kerékpáron is. „Nekem az is elég, hogyha eltekerünk a helyi őserdőbe, amit azért hívhatnak így, mert az ottani természethez legalább 150 éve nem nyúlt emberi kéz. Amikor a háborítatlan erdő hatalmas fái között bóklászhatok, az számomra maga a boldogság, ha közben még gombászhatok is, annál tényleg nem kívánok többet.”
Tovább sorolja kedves helyeit, mint például a falujuktól 15 kilométerre található Hársas-tavat, ahová nyaranta gyakran lebringáznak, úsznak egyet, majd hazatekernek. A Szentgotthárd mellett található tavacskát olyannak látja, mintha egy csipetnyi Svájc lenne, de az épített természetet is nagyra tartja arrafelé. Szereti a veleméri és az őriszentpéteri templomot is, de a szentgyörgyvölgyi református templomot se hagyná ki a felsorolásból.
Az Őrség óriási előnyének látja azt is, hogy ideális kiindulópontja a nagyobb kirándulásoknak. „Szeretem megnézni a közeli Ausztriában a történelmi kastélyokat, várakat, átugrani Horvátországba a hegyek közé, de a patinás Abbázia és az adriai tengerpart is csak három óra autóutat jelent.”
Zágrábba egy óra alatt eljutnak, de a reggeli ljubljanai piacra se nehéz odaérni a házuktól, ahol egy számára kedves, igen kreatív gasztrokultúra van jelen, így aztán nem csoda, hogy számára az Őrség a világ közepe.
„Sokan kérdezik, hogy minek költöztünk olyan messzire. De mihez képest vagyunk itt messze? Persze nem ez volt a döntés oka, amikor megvettük a házat, csak később fedeztük fel, micsoda lehetőség az, hogy itt akár egy nap alatt is ennyiféle élmény érheti az embert. Amikor nincs időnk hetekre elutazni, az is igen jól kikapcsol, ha innen vágunk neki egy rövidebb túrának.”
Tehát rengeteg izgalmat és változatos szépséget találnak szinte karnyújtásnyira, de, mint mondja, kalandokra a közvetlen közelben is bőven akad lehetőség.
„Elég alaposan már az Őrséget se tudod körbejárni, hiszen még mindig van egy csomó hely, ahova húsz év után is el kéne még mennünk, ahol még nem voltunk. És akkor nem beszéltem egy Dráva-túráról kenuval vagy kajakon, láthatsz itt bölényeket és vadlovakat, vagy ott a láp a Fekete-tónál, ahonnan a Zala folyó ered. Ezek gyönyörű és végtelenül izgalmas helyek, és rengeteg van belőlük errefelé. Pár óra alatt elérsz mindent a tengertől a hegyekig, mindent megtalálsz a történelmi kastélyoktól, városoktól az érintetlen természetig. Ez a vidék tényleg kimeríthetetlen.”
Fotó: Kurucz Árpád / Magyar Kultúra
