A Déri Múzeum egyszerre őrzi Debrecen, Hajdú-Bihar vármegye és az egyetemes művelődéstörténet kulturális emlékeit. Az intézmény egyrészt Löfkovics Artúr ékszerész-műgyűjtő 1902-es adományából, valamint a múzeum névadója, Déri Frigyes bécsi selyemgyáros és műgyűjtő 1920-as adományából alakult meg. A gyűjtemény évszázados fennállása alatt aztán folyamatosan gyarapodott, így mára az ország egyik legösszetettebbje, mely történetileg és földrajzilag a Föld legtávolabbi pontjait is összeköti. Nem volt könnyű dolgunk, de kiemeltünk hat izgalmas és figyelemre méltó műtárgyat a múzeum rendkívül gazdag kínálatából.
„Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni” – A Munkácsy-trilógia
Munkácsy Mihály alkotásai fontos részét képezik a magyar festészet történetének. Romantikus hangvételű realista, már-már naturalista szemléletű művei jelentős hatást gyakoroltak az őt követő magyar festőnemzedékekre. Az Ásító inas (1869), a Siralomház (1869), a Rőzsehordó nő (1873), a Köpülő asszony (1871–1872), A baba látogatói (1879) generációk kedvelt művei voltak. Ehhez az impozáns csoporthoz csatlakoznak a különösen közkedvelt Krisztus-képek, melyeket 1995. augusztus 25-én első alkalommal a Déri Múzeumban láthatott együtt a közönség. E három alkotás Debrecen legjelentősebb művészeti értékei közé tartozik, és szerves része a kollektív nemzeti kulturális emlékezetnek.
A Krisztus Pilátus előtt című festmény 2010–2015-között a kanadai Hamilton Galéria tulajdonában volt. Hosszú tárgyalások és egy rendkívül nagyvonalú, a trilógia páratlan jelentőségét figyelembe vevő ajánlattétel után vásárolta meg a Magyar Nemzeti Bank az Értéktár Program keretében 5,7 millió dollárért (körülbelül 1,6 milliárd forintért). A Golgota tulajdonjogáról a magyar államnak 2019-ben sikerült megállapodnia Pákh Imre műgyűjtővel. A festmény végül hárommilliárd forint ellenében lett a magyar államé. A sorozat utolsó darabja, az Ecce Homo, 1922-ben került a debreceni Déri Múzeum tulajdonába Déri Frigyes hagyatékaként.
A monumentális alkotások a keletkezés sorrendjét tekintve nem követik a bibliai eseményeket. Elsőként a Krisztus Pilátus előtt (1881), majd a Golgota (1884) született meg. Ezután a keresztlevétel, sírba tétel, feltámadás és mennybemenetel eseményeinek feldolgozása következhetett volna, de a festő aktuális mondandójának az Ecce Homo (Íme az ember) (1896) témája felelt meg, így művében ismét visszatért Krisztus és Pilátus utolsó találkozásának megörökítéséhez.
Ritka kincsek – szarkofágok és múmiák
A Déri-gyűjteménnyel a városba érkezett két értékes szarkofág az egyiptomi kiállítás, de talán a múzeum egészének is egyik legfőbb vonzerejét jelenti. Érthető ez, hiszen a Déri Múzeum 404 darabos egyiptomi gyűjteményének „ékkövei” éppúgy az ókori világörökség részei, s éppoly hitelesek, mint akár a Metropolitan Múzeumban látható emlékek.
A múmiák dokumentálható modern kori története a 19. század végén, Ferenc Ferdinánd főherceg tengeri utazásakor kezdődött. Keszthelyi Ágnes írásából megtudható, hogy a későbbi trónörökös 1892–1893 között az S.M.S. Kaiserin Elisabeth hadihajó fedélzetén tanulmányutat tett a föld körül, amelynek során Egyiptomban is járt. Itt jutott hozzá – valószínűleg diplomáciai ajándékként – a két múmiához. Hazatérés után az expedíción gyűjtött jelentős számú tárgyi emléket – a szarkofágokban elhelyezett múmiákkal együtt – a Belvederében állították ki. A két múmia évekkel később a Dorotheum aukciósházba került, ahol 1918. október 10-én Déri Frigyes megvásárolta őket összesen 2770 koronáért. A műgyűjtő szándéka szerint halála után a műtárgyak Debrecenbe kerültek, ahol a Déri Múzeum 1930-as megnyitása után állandó kiállítási tárgyként szerepelnek a tárlatokon. A két szarkofág és a bennük elhelyezett múmiák a magyar múzeumi gyűjtemények különlegességei közé tartoznak. Nem csak a már említett varázsuk miatt, hanem mert Magyarországon ritka kincsnek számítanak az ilyen jó állapotban fennmaradt óegyiptomi koporsók és emberi maradványok.
Pénz, tűzvész, Debrecen – I. Rákóczi György aranydukátja
„Non est currentis, neque volentis, sed miserentis Dei”, vagyis: A kegyelem nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut utána, hanem a könyörülő Istené. Ez volt I. Rákóczi György jelmondata, mely olvasható a debreceni gyülekezetnek adományozott harangján. A hagyomány szerint az eredeti harangot I. Rákóczi György erdélyi fejedelem öntette az ellenségtől zsákmányolt ágyúkból. A harang újjáöntésére 1873-ban került sor, ezt Hiltzer Ignácz bécsújhelyi öntő és Pozdech József pesti lakatos végezte. A mai az eredeti Rákóczi-harang pontos, kicsinyített mása. A Nagytemplom nyugati tornyában függ Magyarország legnagyobb református harangja, amely mérete szerint az ötödik hazánkban, tömege 3800 kg, alsó átmérője 198 cm.
A jelmondat és a fejedelem arcképe a többszörös súlyban vert aranypénzein is feltűnt, köztük a Kolozsváron vert 1631-es tízszeres aranydukátján is, amelyet a gyűjteményben őriznek. Az érme látható a 2023-ban megjelent Erdélyi pénzek a Déri Múzeumban című nagyszabású katalógusban. Emellett a „Cívisek világa” állandó kiállításon meg is lehet tekinteni, hiszen helyet kapott a Megmaradás városa címet viselő egység kronológiai áttekintőjében, ahol a Debrecent pusztító tűzvészekről látványos fényfestés is látható.
Európa egyik legelső bronzkardja
A Déri Múzeum számos olyan lelettel bír, amelyeket a nemzetközi régészeti kutatás is nagyra értékel. Ezek közül talán a középső bronzkori hajdúsámsoni kincset lehet kiemelni, amely világszerte ismert.
A „kincs” szó hallatán az emberek többsége magától értetődően aranyra, ezüstre, drágakövekre, illetve abból készített vagy azzal ékesített pénzre, ékszerekre, pompás műalkotásokra gondol, azonban az emberi történelem leghosszabb időszakát kitevő őskor legnagyobb részében egyáltalán nem vagy nem kizárólag ezek az anyagok jelezték tulajdonosuk gazdagságát, hatalmát. Ennek megfelelően kiemelkedő értéket hordoztak a kora és a középső bronzkor folyamán egy különleges anyagból (a réz és ón ötvözetéből) készített míves bronztárgyak, ékszerek vagy fegyverek is. Így, bár számos fontos leletanyag, köztük arany is előkerült már Hajdúsámson határából az elmúlt száz év folyamán, mégsem ezekről ismert a település, hanem a határában talált bronzkori fegyverleletnek köszönhetően. Ez pedig méltán világhírű, hiszen túlzás nélkül állítható, hogy korát, összetételét és jelentőségét tekintve a középső bronzkor időszakának eddig talán legfontosabb, legszebb és legértékesebb fegyveregyüttese. A kincset 1907-ben találták földművesek Hajdúsámson északi határában. A lelet egy stilizált természeti és geometrikus motívumokkal gazdagon díszített, különleges bronzkardot és 12 db, három különböző típusba sorolható bronz nyéllyukas baltát tartalmazott. A kard egy kiemelkedően gazdag főnök hatalmi jelvényeként készülhetett a Kr. e. 17. század közepe táján. A vele együtt eltemetett balták a főnök köré gyűlt, hatalmát támogató katonai elit tagjait szimbolizálhatják. A fegyveregyüttes elrejtésére pedig egy ma már csak sejthető vallásos rituálé keretein belül kerülhetett sor.
A lelet gyorsan világhírűvé vált. A kor egyik legnagyobb európai régésze, V. Gordon Childe Zoltai Lajossal, a Déri Múzeum egykori kurátorával közösen írt róla 1926-ban, a Man című régészeti-antropológiai folyóirat hasábjain, így a nemzetközi kutatás számára is hozzáférhetővé tették a tárgyakat. A First Kings of Europe című nagy nemzetközi kiállításon elsőként New Yorkban, majd 2023-ban a chicagói Field Múzeumban, jelenleg pedig a kanadai Canadian Museum of Historyban a tengerentúlon is bemutatják a sámsoni kincseket más fantasztikus, délkelet-európai őskori leletegyüttesekkel együtt.
Kölcsey-relikviák
Debrecen városának sikerült megvásárolnia nemzeti imádságunk költőjének két felbecsülhetetlen értékű tárgyát. A szekreter és a tolltartó – amelyet Kölcsey a Himnusz megírásakor csekei dolgozószobájában használt – Debrecen városa, a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége támogatásával kerülhetett a Déri Múzeumba.
Rendkívül kevés tárgy maradt fenn a reformkor egyik legjelentősebb költőjétől, Himnuszunk írójától. Szinte a csodával határos, hogy ma e tárgyak még megvannak, s esély nyílt arra, hogy közgyűjteménybe, a Déri Múzeum Irodalmi tárába kerülhessenek. A szekreter biedermeier stílusban készült asztalosmunka. Az 1840-es évekből több hasonló bútor maradt fenn, így e darab jelentőségét a tulajdonos kiléte adja. A tolltartó valóban egyedi készítésű munka. Kölcseynek minden bizonnyal egy tolltartója lehetett, amelyben az íráshoz használt lúdtollakat tárolta, így bizonyára ebben őrizte azt is, amellyel a Himnuszt papírra vetette.
Az Arany Egyszarvú patika festett ajtó- és ablaktáblái
Dr. Rothschnek Emil gyógyszerész ajándékozta a Városi Múzeumnak az Arany Egyszarvú patika régi felszereléseit. Az adomány laboratóriumi felszereléseket, orvosságostégelyeket, könyveket, kovácsoltvas címert, festett szekrény- és ajtótáblákat tartalmazott. A patika berendezése az egyik legszebb és legértékesebb hazai gyógyszertári gyűjtemény. Fatégelyei esztergáltak, hengeres, talpas formájúak. A fajansz edények közt körte alakúakat is találhatunk. A régi üvegedények még hólyagpapírral vannak lekötve, egyik-másikban még mindig megtalálhatók a régi gyógyszerek maradványai. A berendezés már a Városi Múzeumban is szerepelt és a Déri Múzeum megnyitása óta az állandó kiállítás szerves része. Jelenleg a Cívisek világa megújult állandó helytörténeti tárlatban láthatják az érdeklődő látogatók. Az ajtó- és szekrénytáblák az 1807-ben felvett jegyzékben, amikor Zeininger Antaltól Kaffka József átvette az Arany Egyszarvút, még nem szerepeltek. Jókai Mór az Egetvívó asszonyszív című regényében Mányoki Ádám műveinek tartott a táblák közül néhányat. A legenda szerint Mányoki egy drezdai véres párbaja után Debrecenben bujdosott mint patikussegéd. Sajnos, ez csak Jókai csodálatos történetszövésének példája, valóságalapja nincs. Menyhárt József festőművész és restaurátor kiváló tanulmányban értékelte a 18. században keletkezett festményeket. Ahogy írja: „Egy lelkes, művészetet szerető gyógyszerész vette magát körül ezekkel, hogy örömöt szerezzen magának és másoknak.” A festők ismeretlenek, a művészi kialakítások négy különböző alkotóra utalnak, akik közül kettő tehetséges művész lehetett. A táblákon a fiatalság, a férfiasság, a munka szimbolikus megjelenése mellett az akkor ismert négy világrészt: Európát, Amerikát, Ázsiát, Afrikát láthatjuk. Emellett az arisztotelészi négy elemet: a tüzet, a vizet, a levegőt, a földet, valamint a négy évszakot is felfedezhetjük.
