A Halasi Múzeum 1874-ben jött létre a helyi református gimnázium gyűjteményéből és Révész György lakatosmester hagyatékából. 1950-ben került állami tulajdonba, ekkor vette fel a városban született festőművész, Thorma János (1872–1937) nevét. Többszöri átépítése és bővítése során kapott helyet a népi bútorok és népi kerámiák látványraktára, majd 2017-ben az akkor elkészült új épületszárnyban a két új képzőművészeti állandó tárlat: a Bay Gyűjteményé, amely a nagybányai művésztelepen alkotók munkásságát bemutató legnagyobb kiállítás az országban, valamint a Thorma János munkásságát felölelő tárlat. Az előbbin harmincöt művész több mint száz alkotása szerepel, míg a Thorma Galériában a névadó több mint negyven festménye látható az intézmény saját anyagából, a Magyar Nemzeti Galériából és további gyűjteményekből.
A Thorma János Múzeum alapvető feladatának tekinti a nemzeti kulturális örökség részét képező helyi és kistérségi értékek gyűjtését, gyarapítását, megőrzését, tudományos feldolgozását és bemutatását. Emellett kiemelten kezeli a Thorma Jánoshoz kapcsolódó emlékanyagot. Célja, hogy a több mint száztízezer műtárgyat számláló gyűjteményből minél többet a látogatók elé tárjon akár hagyományos, akár virtuális kiállítások révén. Az alább kiválasztott hat műtárgy jól reprezentálja a gyűjtemény színességét és gazdagságát, s szemlélteti az intézmény elhivatottságát.
1. A csólyospálosi üveg ivókürt, 670 körül
Kiskunhalas környékén Csólyospálos határában található a legjelentősebb avar kori lelőhely. 1983 és 1987 között egy nagyobb avar temető kétszázötven sírját tárták fel a település felsőpálosi határrészén. A gazdag leletanyag legkülönlegesebb tárgya egy húsz centiméter hosszú, halványzöld üvegből készült, üvegszálakkal díszített ivókürt. Az akkor luxusterméknek számító holmi egy nem túl módos asszony sírjából került elő. Igazi kuriózum, hiszen a Kárpát-medence területén jelenleg mindössze öt hasonló példányról tudunk. A műtárgyat a múzeum Kincsek a homokban című kiállításán csodálhatjuk meg.
2. Arany női ruhadíszek, Balotaszállás, 895–1000
1944-ben Balotaszállás felsőbalotai részén aranytárgyakat dobott fel az eke. Megtalálóik osztoztak a leleteken, amelyek egy része harminchárom év múlva igen kalandos úton a múzeumba került. A balotai úrnő hagyatéka még hiányosan is a legjelentősebb honfoglalás kori leletegyütteseink közé tartozik. A ruhadíszekből ma tizennégy nagyobb és két kisebb préselt aranykorongot, valamint két aranyszalagot lehet megtekinteni a halasi régészeti gyűjteményben.
3. Thorma János: Talpra, magyar!, 1898–1936, olaj, vászon, 380 x 600 cm
Thorma 1898-ban kezdett hozzá az egész festői munkásságát végigkísérő monumentális festmény megalkotásához. Majd negyven évig foglalkoztatta, gondolatait lekötötte, munkarendjét meghatározta a mű vázlatainak, újabb és újabb képi megoldásainak kutatása, formába öntése. A mű nagy erénye, hogy alkotója megpróbálta kidomborítani a szabadságharc polgári forradalmi jellegét, a harc vezetői és a pesti lakosság kapcsolatának szorosságát. A jelenleg a múzeum dísztermét ékesítő kép, Thorma valóságos életáldozata a legnagyobb festői tiszteletadás 1848 márciusa, a szabadság és a festmény főszereplője, Petőfi Sándor emléke előtt.
4. Stepanek Ernő: Kétszarvasos halasi csipketerítő, 1920-as évek, fehér lenfonal, 21 x 29 cm
Stepanek Ernő (1881–1934) volt az első olyan tervező, akinek ötletei nyomán 1908-tól rendszeresen és nagy számban készültek halasi csipkék. Ma mintegy hetven alkotás fűződik a nevéhez, amelyek máig a halasi csipke történetének legnagyobb értékei közé tartoznak. A halasi csipke imázsának kiteljesedésében, ma ismert formavilágának megteremtésében Stepaneknek döntő szerepe volt. A kétszarvasos halasi csipketerítő az iparművészeti gyűjtemény egyik kiemelkedő darabja.
5. Nagy Kálmán: Erzsébet királyné szobra, 1902, 77 cm
A carrarai márványból készült mellszobor magyaros hajviselettel, nyakékkel és ingvállal ábrázolja Erzsébet királynét. Alkotója Nagy Kálmán szobrászművész (1872–1902), aki 1896-tól rendszeresen szerepelt a Képzőművészeti Tárlaton, és több alkotásával is ezüstérmet nyert a párizsi világkiállításon. A szobor első felállítási helye a halasi városi tanács közgyűlési terme volt. Jelenleg a kiskunhalasi Csipkeház előterében tekinthető meg.
6. Ziffer Sándor: Veresvíz télen, 1920, olaj, vászon, 95 x 130 cm
Ziffer Sándor festőművész (1880–1962) párizsi tanulmányútja mellett tapasztalatot szerzett Berlinben és Münchenben is, ahol alkotásait kiállításokon is bemutatta. Külföldi útjain megismerkedett a posztimpresszionizmus, a kubizmus, valamint az expresszionizmus formajegyeivel. A nagybányai „neósok” egyik jeles képviselője volt, 1918-tól végleg Nagybányán telepedett le. Noha nem követte a kolónia alapítóinak hagyományait, festményeinek témáját legtöbbször a nagybányai tájból merítette. Ez esetben télen örökítette meg az apró házaival a hegyek ölelésében rejtőzködő, romantikus szépségű városrészt, Veresvizet. A festmény a múzeum képzőművészeti gyűjteményét gazdagítja.
