Tőlünk nyugatabbra festik, mi pedig a hagyományok szerint írjuk a húsvéti tojást. A tojásírók először méhviasszal felviszik a díszítéseket a tojásra, majd csak utána festik. A viasszal felvitt motívumoknak egykor külön jelentésük volt: rontás elhárítására, egészségmegőrzésre, termékenységvarázslásra, szerelmi vallomásra vagy éppen elutasításra utaltak.
Mára a jelentések elhomályosultak, de azokon a vidékeken, ahol ez hagyományként a gyakorlatban megmaradt (Erdély, Moldva, Felvidék), a tojásíró asszonyok ma is tudják minden minta nevét és jó néhány díszítés szimbolikus jelentését is.
Íróka, kesice, gica, kandé, talu – néhány kifejezés, ami a legtöbbünk számára nem mond már semmit. Nem úgy Jókainé Gombosi Beatrix tojásíró mesternek, akinek a kezei közül szebbnél szebb hímes tojások kerülnek ki. „Életem delén egyre fontosabb számomra, hogy átadjam azt a tudást, ami bennem van. Olyan fiatalokat kerestem, akiket nemcsak érdekel a tojásírás és szeretnék megtanulni, hanem már valamilyen közösségeknek a tagjai vagy közösségeket vezetnek, ahol aztán tovább tudják adni ezt a tudást.”
Gondi Zsófia Anna, a tájépítészmérnökből lett tojásíró inas nagyon élvezi a tojásírással járó elcsendesedést. „Az első húsvétom felnőttként tavaly volt, amit úgy tudtam megélni, hogy nem kifejezetten azt jelentette, amit megkaptam gyerekként, hanem kialakult egy saját vágyam, hogy megéljem ezt az ünnepkört. Van egy kilencéves kislányom, akinek most mutattam meg, hogyan zajlik a tojásírás.”
Vajon mire való a kesice és hogyan készíthetjük el, ha tojást szeretnénk írni? Kiderül Mester és inas sorozatunk húsvéti különkiadásából.
