Így írjuk a tojást

A tojás a tökéletesség, a teljesség jelképe, a népi kultúrában az egység, az összetartozás szimbóluma volt. Mester és inas videósorozatunk legújabb epizódjában a tojásírás mesterségét ismerhetjük meg.

Tőlünk nyugatabbra festik, mi pedig a hagyományok szerint írjuk a húsvéti tojást. A tojásírók először méhviasszal felviszik a díszítéseket a tojásra, majd csak utána festik. A viasszal felvitt motívumoknak egykor külön jelentésük volt: rontás elhárítására, egészségmegőrzésre, termékenységvarázslásra, szerelmi vallomásra vagy éppen elutasításra utaltak.

Mára a jelentések elhomályosultak, de azokon a vidékeken, ahol ez hagyományként a gyakorlatban megmaradt (Erdély, Moldva, Felvidék), a tojásíró asszonyok ma is tudják minden minta nevét és jó néhány díszítés szimbolikus jelentését is.

Íróka, kesice, gica, kandé, talu – néhány kifejezés, ami a legtöbbünk számára nem mond már semmit. Nem úgy Jókainé Gombosi Beatrix tojásíró mesternek, akinek a kezei közül szebbnél szebb hímes tojások kerülnek ki. „Életem delén egyre fontosabb számomra, hogy átadjam azt a tudást, ami bennem van. Olyan fiatalokat kerestem, akiket nemcsak érdekel a tojásírás és szeretnék megtanulni, hanem már valamilyen közösségeknek a tagjai vagy közösségeket vezetnek, ahol aztán tovább tudják adni ezt a tudást.”

Gondi Zsófia Anna, a tájépítészmérnökből lett tojásíró inas nagyon élvezi a tojásírással járó elcsendesedést. „Az első húsvétom felnőttként tavaly volt, amit úgy tudtam megélni, hogy nem kifejezetten azt jelentette, amit megkaptam gyerekként, hanem kialakult egy saját vágyam, hogy megéljem ezt az ünnepkört. Van egy kilencéves kislányom, akinek most mutattam meg, hogyan zajlik a tojásírás.”

Vajon mire való a kesice és hogyan készíthetjük el, ha tojást szeretnénk írni? Kiderül Mester és inas sorozatunk húsvéti különkiadásából.

 

Ez is érdekelheti

A tulipános láda nagyobb kincs, mint egy plazmatévé

Egyre többen vágyunk egy kevésbé birtokló életre, amelyben a márkás ruhák helyét szépség és egyszerűség veszi át, tárgyaink pedig elférnek egy tulipános ládában. Aki erre azt mondja, hogy a tulipános ládák kora lejárt, az nem ismeri Holló László bútorfestőt, aki Budapest szívében adja tovább családi örökségét.

Szemben az uniformizált világgal

Az 1906-ban alapított Győri Kékfestő Műhelyben a tudásátadás családon belül történik, akárcsak a Magyarországon fennmaradt, ötnél alig több kékfestő famíliájában. Mester és inas sorozatunkban ezúttal Tóth Ildikóhoz és Gerencsér Enikőhöz látogattunk el.

Meditáció a szövőszéknél

Egy élet is kevés ezt a gyönyörű szép szakmát elsajátítani – mondja Debreczeni Klára, aki édesapjától tanulja el a takácsmesterség fortélyait. Mezőberényi műhelyükben jártunk.

Cifra bicskatartó helyett tartós telefontok

Mária Terézia egykori rendelete szerint a hintókat csak Magyarországon készült, magyar bőrrel lehetett felszíjazni. A népi bőrművesség dicső múltjának nyomait, utolsó mohikánjait kerestük fel Mester és inas sorozatunk következő részében. Horváth Tibor tiszafüredi műhelyében jártunk, ahol Porkoláb Benedeket tanítja mestersége fortélyaira.