Mikor és miért kezdett el foglalkoztatni a 19. századi irodalom és azon belül is Jókai Mór életműve?
Jókai művei gyermekkorom óta kedvesek számomra, az első regényét nagyjából kilencévesen olvastam. Bár az iskolai évek alatt egyre élénkebben foglalkoztatott általánosságban is a 19. századi irodalom, sokáig nem gondoltam arra, hogy egyszer a korszak kutatása fogja kitölteni a mindennapjaimat. Az alapszakos szakdolgozatomat Kolozsváron már Jókai kései novelláiról írtam. Jelentős szemléleti hatást gyakorolt rám az akkori témavezetőm, T. Szabó Levente, aki a figyelmemet az életmű kevésbé ismert és kutatott részei felé irányította. Ezt követően az ELTE-n folytattam a tanulmányaimat, a mesterképzés alatt szintén Jókai kései kisprózáit vizsgáltam, és rengeteget tanultam a tanáraimtól, elsősorban Szilágyi Mártontól és Vaderna Gábortól. Végül a doktori programot elkezdve az életmű talán legmellőzöttebb területével, a versekkel kezdtem el foglalkozni. Bár a disszertációm elsősorban ennek a szövegcsoportnak a feltárására irányul, továbbra is foglalkoztatnak Jókai regényei, novellái és drámái is. Lenyűgöz az életmű gazdagsága és rétegzettsége, folyamatos intellektuális kihívást jelent az összefüggéseinek feltárása.
Nagyon érdekes, hogy míg Petőfi a verseivel vált híressé, és a prózái viszonylag kevés embert értek el, addig Jókainál ezt pont fordítva van. Mennyire volt meglepő a korban, majd aztán később, hogy Jókai, a nagy prózaíró, verseket is ír?
A 19. században köztudomású volt, hogy Jókai verseket is ír, azonban költői tevékenységének ismerete a halála után fokozatosan kikopott a köztudatból.
Kevésbé ismert tény, hogy a fiatal Jókai a pályáját tulajdonképpen versekkel indította, ugyanis már kilencéves korában megjelent egy-egy költeménye Tóth Lőrinc közbenjárása révén a Társalkodóban és a Regélő Pesti Divatlapban.
A versírás állandó gyakorlat volt számára a későbbiekben is, többek között folyamatosan jelen volt a lapokban politikai költeményeivel, amelyek révén az aktuális közéleti problémákra reagált, illetve jelentős mennyiségű alkalmi verset szerzett különféle eseményekre, például avató- és emlékünnepségekre. Élete során mindemellett több verseskötete is megjelent. Mivel azonban a költemények nem képviselnek magas esztétikai minőséget, idővel háttérbe szorultak a prózaírói teljesítménye mellett.
Arról tudunk-e bármit is, hogy Petőfi vajon ismerhette-e Jókai egyes verseit, vagy egyáltalán Jókai versírói énjét?
Petőfi egészen biztosan ismerte Jókai korai verseit. Sőt, miután 1844 nyarától segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál, igyekezett közlési lehetőséget biztosítani a barátjának. 1844 folyamán például három Jókai-vers is az ő közbenjárása révén jelent meg a lapban Románcz, Az arany és az ember, valamint Hármas kín címmel.
Mi volt a véleménye Petőfinek ezekről a versekről és hogyan segítették egymást a líra és a próza területén?
Mivel Petőfi elősegítette Jókai verseinek közlését, minden bizonnyal nem lehetett rossz véleménnyel róluk, vagy legalábbis nem tartotta őket rosszabbnak a kor átlagszínvonalánál. Néhány szöveg esetén konkrét adatok is a rendelkezésre állnak, amelyek azt mutatják, hogy Petőfi számos alkalommal támogatta a barátját a pályakezdésben. Jókai első, A zsidó fiú című drámájának szövegét például ő maga másolta le, hogy a darab részt vehessen az 1843. évi akadémiai drámapályázaton, mivel a szabályzat szerint a résztvevők nem adhatták le a műveiket a saját kézírásukkal az anonimitás megőrzése érdekében. Szintén Petőfi segítette Jókait az első regénye, a Hétköznapok megjelenésekor, ugyanis kimutatható, hogy a regényből 1845 tavaszán közölt mutatványok egyrészt az ő jóvoltából kerültek a Pesti Divatlapba, másrészt a részekhez mellékelt dicsérő szerkesztői sorok szintén az ő tollából származtak. Kétségtelen, hogy Petőfi és Jókai kölcsönösen tehetségesnek tartották egymást és egyébként alkotóként is hatottak egymásra.
Nemrég részt vettem Gyimesi Emese Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca című kötetének bemutatóján a PIM-ben. A beszélgetés során a szerző arra is kitért, hogy az olyan felkapott életműveknél, mint amilyen a Petőfié is, fennáll a veszélye annak, hogy amit tudunk – vagy inkább tudni vélünk – az adott szerzőről, nem minden esetben helytálló. Te hogyan tapasztalod ezt Jókainál? És itt most főleg a szerelmi életére gondolok, hiszen mindkét házasságáról – főleg a körülöttük lévő botrányok miatt – elég sokat tudunk. Van olyan, ami tévesen él a köztudatban?
Igen, több dolog is, ezek közül két példát mindenképpen kiemelnék. Jókai második feleségével, a zsidó származású színésznővel, Nagy Bellával kapcsolatban mindmáig él a köztudatban a férjét fizikailag és mentálisan bántalmazó feleség képe, amelyet az író halálát követő lejárató kampányban terjesztettek el róla. Fényes László 1904-ben két pamfletet adott ki, amelyek arról számoltak be a nagyközönségnek, hogy felesége koplaltatta, ütlegelte és érzelmileg zsarolta Jókait. A Nagy Bellát ért támadások egyrészt antiszemita indíttatásúak voltak, másrészt szorosan összefüggtek a Jókai-vagyon megszerzésére irányuló kísérletekkel, ugyanis Jókai a házasságkötést követően a családjától számos inzultust elszenvedve, végül egyedüli örökösévé a feleségét tette meg, a végrendeletet megtámadó Feszty Róza, vagyis Jókai nevelt lánya pedig a hagyatéki vita során sokat merített Fényes írásaiból. Az egykorú források, amelyek szerencsére szép számban vannak, azonban mindennek ellentmondanak, és azt mutatják, hogy Jókai második házassága szeretetteljes volt és harmonikusan működött.
A másik jellemzően téves vélekedés szerint Jókai idős korában elmeháborodottá vált, ennek köszönhető, hogy hetvennégy évesen újabb házasságot kötött.
Ennek szintén ellentmondanak a fennmaradt dokumentumok, találtam például egy olyan levelet, amely arról árulkodik, hogy Jókai közvetlen családi közege sem volt meggyőződve arról, hogy az elmeállapotával bármilyen probléma lett volna, noha a házasságkötést továbbra is helytelenítették. Egyébként Jókai öregkori írói teljesítménye, például kései regényei szintén üde elmeállapotáról tanúskodnak.
Jókai egyébként huszonéves, amikor összeházasodik Laborfalvi Rózával, és hetvennégy, amikor összeköti az életét a rendkívül fiatal Nagy Bellával. Hogyan mutatkozik meg az életműben a fiatal Jókai szerelemképe és hogyan a már idős, tapasztalt Jókaié?
Jókai mindkét házasságának történetét felhasználta írásaiban, olykor pontosan követve az eseményeket, olykor tudatosan eltérve azoktól, olykor csak ihletődve belőlük. Az 1848–49-es szabadságharc eseményeire épülő Politikai divatok című regényben például Judit alakja mögött Laborfalvi Rózára ismerhetünk, aki a fikció szerint hősiesen megmenti a szeretett férfit azzal, hogy megszerzi neki a szükséges menlevelet. Ehhez hasonlóan a kései művekben több szereplő mögött Nagy Bella ihletését sejthetjük, például még a házasságkötést megelőzően keletkezett Öreg ember nem vén ember Stellájában, a fiatal festőtehetségben, aki pártfogást kér a nála éppen ötvennégy évvel idősebb művésztől, de ugyancsak Nagy Bella ihlethette később az Egetvívó asszonyszív és Börtön virága közvélemény által tévesen elítélt hősnőit.
Lényeges különbség viszont a két feleséghez kötődő írások tekintetében, hogy csak a második házasság időszakából maradtak fenn Jókai által írt szerelmes versek, amelyek a regényeknél jóval személyesebb hangvételűek.
Nem véletlenül beszélünk ezekről, hiszen egy ösztöndíjprogram részeként feltártad és kötetbe szedted Jókai szerelmes versciklusát. Először arról kérdeznélek, hogy pontosan miről szólnak ezek a versek? Mit tudunk meg belőlük Jókairól, a házasságáról, és mi az, ami kutatóként neked különösen izgalmasnak és újszerűnek hatott?
A versek egyrészt a kedvest, Nagy Bellát dicsőítik, másrészt lírai naplóként is felfoghatók, amelybe Jókai a házasság szempontjából jelentős eseményeket jegyezte le.
Néhány versben továbbá, amelyet Jókai a saját születésnapja alkalmából írt, a szerelem mellett az öregség és a mulandóságtapasztalat is felbukkan mint téma. Kutatóként végtelenül nagy élmény volt foglalkozni ezzel a szövegcsoporttal, ugyanis nemcsak Jókai utolsó éveinek mindennapjaiba nyerhetünk általuk betekintést, hanem az író viszonylag ritkábban látott arcát is jobban megismerhetjük: a szerelmes Jókaiét.
Hogyan sikerült fellelni ezeket a verseket, és milyen más dokumentumokra volt még szükséged a munkád során?
A szerelmes versek létezése Jókai halálát követően már ismert volt, ugyanis az özvegyet ért támadásokat elhárítandó Vészi József, a Budapesti Napló főszerkesztője és Jókai jó barátja, szintén megjelentetett egy pamfletet Hiénák Jókai sírján címmel, amely egy kötetnyi szerelmes versről számolt be, valamint néhány részletet közölt is a művekből. Mivel a versek ily módon belekeveredtek a botrányba és a hagyatéki vitába, sokáig érzékeny témának számított az esetleges közlésük. Később a szakmai közönség érdeklődését nem keltették fel az esztétikailag kifogásolható versek, így fokozatosan feledésbe merültek. Én egyébként véletlenül bukkantam rájuk évekkel ezelőtt, amikor a mesterszakos szakdolgozatomhoz gyűjtöttem anyagot, és rögtön felkeltették az érdeklődésemet.
Kutatni kezdtem, és miután szembesültem azzal, hogy a szövegcsoport legnagyobb része kiadatlan, nem sokkal ezt követően hozzáláttam a hatvanhat költeményből álló anyag feldolgozásához.
A témavezetőm, Szilágyi Márton mindvégig arra bátorított, hogy érdemes ezekkel a szövegekkel foglalkozni és szakszerű módon a közönség elé tárni őket. Körülbelül három és fél éven át, a doktori képzéssel párhuzamosan dolgoztam a köteten. Mivel feltáratlan anyagról van szó, számos keletkezéstörténeti és magyarázó jegyzetet készítettem a költeményekhez, és igyekeztem minél széleskörűbb forrásfeltárást végezni, amelyhez a Jókai család – javarészt szintén kiadatlan – magánlevelezését, a hazai és nemzetközi sajtó hírlapi cikkeit, visszaemlékezéseket, korabeli fényképeket, valamint hivatalos dokumentumokat gyűjtöttem össze és használtam fel.
Milyen nehézségekkel kellett szembenézned a kutatói munka alatt, és később, amikor már elkezdted a szerkesztést?
Jókai utolsó éveiről és kései műveiről nagyon kevés az információ, ugyanis a Nagy Bellával kötött házasság negatív megítélése miatt a legtöbb életrajzban ezt az időszakot igyekeztek homályban tartani. Emellett mivel Jókai életműve rendkívül terjedelmes, még nem fejeződtek be az írásait feldolgozó és a szükséges forrásfeltárást elvégző kritikai kiadássorozatok, vagyis az utolsó évei esetén például nincsenek összegyűjtve a levelei vagy a hírlapi cikkei, amelyekből számos keletkezéstörténeti adalék feltárható. Az írás során a lehetőségeim szerint igyekeztem számot vetni ezekkel a hiányokkal, úgyhogy a kötetben fellelhető jegyzetek a megszokottnál nagyobb részletességgel ismertetik a szövegek hátterében húzódó, ihletadó eseményeket annak érdekében, hogy a műveket minél pontosabb életrajzi, mentalitástörténeti és irodalmi összefüggésrendszerben helyezhessék el.
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a jegyzetanyag külön egységében foglalkozom például a házasságkötés előzményeinek és körülményeinek részletes feltárásával, bemutatom, hogy miként viszonyultak Jókai családtagjai a második házassághoz, illetve milyen eszközökkel próbálták meg ellehetetleníteni a kapcsolatot, valamint a házaspár párizsi, nizzai és kolozsvári utazásaihoz kötődő információkat is igyekeztem részletesen ismertetni. Az átláthatóság érdekében emellett a kötet végén Jókai utolsó öt évének hiányzó kronológiáját rekonstruáltam.
Milyen szerkesztési elveket vettél figyelembe a versek elrendezésekor? Hol és milyen pontokon volt szükség kiegészítésre, kommentárra?
A kiadás összesen hatvanhat verset tartalmaz. A kötet első egysége, amely hatvan költeményből áll, egy, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratos versköteg anyagát közli. Filológiai adatok alapján sikerült ehhez a szövegcsoporthoz kapcsolni további hat költeményt, amelyeket a kötet függelékében közlök. Így került a kiadványba például Jókai impozáns, 990 soros verses önéletrajza, az Életem, amelyet egy meg nem valósult kötetterv alapján az író szintén a szerelmes versciklusába illesztett volna. A betűhív versközlést a jegyzetanyag követi, amely szövegkritikai, megjelenés- és keletkezéstörténeti, valamint magyarázó jegyzetekből áll. Ezek összeállításához összegyűjtöttem a versek további fogalmazványait a Magyar Tudományos Akadémia és a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárából. Emellett igyekeztem a legközvetlenebb egykorú forrásokat azonosítani és feltárni, hogy a szövegekhez fűzött magyarázatokat tehermentesíthessem az utólagos félreértelmezésektől vagy a hagyatéki vita célorientált érvelésétől. Szintén fontos szempont volt számomra, hogy figyelmet szenteljek az életműben visszatérő motívumok jelzésének, megmutatva, hogy ezek a költemények nagyon szervesen illeszkednek a Jókai-szövegvilágba. Bízom benne, hogy sikerült úgy összeállítani az anyagot, hogy a szakmabeli közönség és a laikus olvasók egyaránt érdekes adalékokat ismerhessenek meg belőle az író utolsó éveiről.
A kötetről szóló prezentációdban megemlíted, hogy Jókai eljátszhatott a gondolattal, hogy kötetbe szedje és ilyen módon megjelentesse a verseit. Mi gátolhatta meg ebben?
Egy 1901 folyamán lejegyzett tervezet alapján úgy tűnik, hogy Jókai legalább egyszer valóban eljátszott a versek kötetbe rendezésének gondolatával, azonban végül nem valósította meg az ötletet. Nincs olyan adat, amely egyértelműen megmagyarázná ennek a miértjét, de feltételezhető, hogy lélektani okok is állhattak a háttérben, ugyanis a házaspár számtalan inzultust szenvedett el a házasságkötést követően.
Jókai egyébként mennyire vette komolyan, hogy költőként is fellépjen az irodalmi köztudatban? Főleg úgy, hogy a regényeivel már a korában is elképesztő sikereket ért el. Miért és milyen esetekben látta szükségesnek, hogy a líra nyelvén szólaljon meg?
Elsősorban közéleti témákat verselt meg, illetve rendszeresen írt alkalmi költeményeket is. Valószínűleg ő maga is tisztában volt azzal, hogy prózaíróként jelentősebb, de ettől függetlenül a versírás a pályája kezdetétől egészen a végéig jelen volt.
„Ezek nem igazán jó művek, de nagyon sok esetben a korabeli közéletnek olyan jelenségeire reagálnak, amelyek utólag is nagyon izgalmassá teszik őket” – mondja Szilágyi Márton Jókai verseiről. Ez elmondható az általad felkutatott szerelmes versekről is? Mitől lesznek érdekesek akár nekünk, a mai olvasóknak is Jókai szerelmi költeményei, és hol helyezhetők el ezek az életműben?
Igen, ezekben a versekben is reagál Jókai a közéleti eseményekre és jelenségekre, de azért kevésbé jellemzően, mint például a politikai költeményei esetén. Bár valóban nem igazán jó versekről beszélhetünk, nagyon sok érdekességet felfedhetnek az olvasók előtt még ma is, hiszen személyes hangvételük miatt Jókai kevésbé ismert oldalát mutatják meg, és életének egy olyan szakaszába engednek betekintést, amelyről eddig csak csekély tudásunk volt. A szerelmes versek a poétikai megoldások és a motívumhasználat tekintetében szervesen illeszkednek az életműbe, ugyanakkor ki is lógnak belőle.
Jókai a legtöbb szövegét megjelentette, csak ritka esetekben korlátozta a magánszférára az írásainak használatát, ezért is érdekes, hogy a költeményeknek pusztán a töredékét engedte a nyilvánosság elé.
Unikális ez a szövegcsoport tehát abban az értelemben, hogy egyfelől az első feleség, Laborfalvi Róza esetén nem maradt fenn ehhez hasonló lírai szövegegyüttes, másfelől pedig az is ritkaságnak tekinthető, hogy a költemények nagy részét Jókai kiadatlanul hagyta.
A hamarosan megjelenő kötetedben Jókai versei mellé egy kísérő tanulmányt is mellékelsz. Mit vizsgálsz ebben a tanulmányban?
A kísérő tanulmány a verscsoporthoz mint egészhez kínál fel értelmezési lehetőségeket, végigkövetve a költemények használati módjának változását. Másképpen fogalmazva azt az utat is vizsgálom benne, hogy a szerelmes vallomásként és ajándékként átadott versek mely esetekben kerültek át a nyilvánosság színterébe, illetve hogyan lényegültek át bizonyító dokumentumokká a hagyatéki vitában.
Mikorra várható a kötet megjelenése?
Az év első felében jelenik meg nyomtatásban a Reciti Kiadónál, de online már márciusban felkerül az internetre.
*Köszönöm Babus Antalnak, az MTA KIK Kézirattár vezetőjének, hogy lehetőséget nyújtott a fényképek elkészítéséhez.
