Péter már kisiskolásként is gyakran koptatta a színpadokat nagy költőink verseit szavalva, majd húsz éve úgy döntött, hogy a magyar kultúra népszerűsítésének, terjesztésének szenteli az életét. Csaknem húszéves versvándorlása alatt bejárta már az egész Kárpát-medencét, eljutott tizenöt európai országba, sőt, még a tengeren túlra is.
Hol máshol, mint szeretett szülővárosában, Kunszentmiklóson kezdtük a felfedezőutunkat, ahol, ahogy ő fogalmazott, ha elindul az ember becsukott szemmel a pusztában, akár napokig mehet így bármerre, mert biztosan nem megy neki semminek. „A puszta mifelénk pont olyan, ahogyan azt Petőfi Sándor annak idején leírta a verseiben. Mindenkinek van róla egy története. Meg vagyok győződve, hogy a fodrászom, Szilvi – aki délelőtt hajat nyír, délután pedig birkát legeltet és nyájakat terel – ükapja lehetett az a pásztor, akiről Petőfi megformálta a Megy a juhász szamáron című versét.” Elmondta nekünk, hogy azontúl, hogy a versek csodálatosak, arra is jók, hogy általuk jobban megismerjük önmagunkat, s könnyebben nyissunk a nagyvilág felé is.
Kiskőrösön, Petőfi szülőházánál Suba Róbert, paralimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok magyar kajakozóval találkoztunk, s a versekről, elsősorban Petőfi verseiről anekdotáztunk, majd Kiskunfélegyháza felé vettük az irányt, ahol a vonattal érkezőket meseszerű platánsor fogadja és vezeti a belváros felé. Felhívta a figyelmünket a Kiskun Múzeum egyik legértékesebb relikviájára, Kossuth saját kézzel írt, kilencoldalas levelére, melyben megköszönte díszpolgárrá avatását a kiskunfélegyháziaknak.
Megtudtuk, hogy a hercegszántói Mária-szobor több mint tíz méter magas, a második legnagyobb a világon. Péter így fogalmazta meg érzéseit: „Itt olyan energiák vannak, amiben mindenkinek ajánlott megmerítkezni. Az ember, aki gyakran azt gondolja, hogy nála nincs nagyobb, itt kicsit leülhet, magába tekinthet, és így biztosan nem fog elveszni ebben a kavargó világban.” Ahogyan fontos spirituális, szellemi helyszín Lakitelek is, és a rendszerváltás egyik legfontosabb állomása az 1987-es első lakiteleki találkozó óta. A szellemi műhely az évtizedek alatt megőrizte önmagát, és fontos gyűjtőpontjává vált a Kárpát-medencei magyarságnak.
Ha Bács-Kiskunban múlatjuk az időnket, a könnyed alföldi borokat is érdemes megkóstolni. A Hajósi Pincefalu az egész világon egyedülállónak számít, ahol több mint 1100 pince, hét tér és 24 utca várja a szórakozni, ismerkedni, beszélgetni és kiváló borokat kóstolni vágyókat. S a jó borhoz finom ételek is dukálnak, advent idején mi mást, mint a bajai halászlét kóstoltuk meg. Péter elárulta nekünk, hogy egy ideje már maga főzi, apósa receptje alapján az ünnepi halászlét, s reméli, hogy ezt a családi hagyományt a fiai is viszik majd tovább. „Az elmúlt évben nagyon sok településre eljutottam, és még annál is több örömben volt részem, de ez mindig a családomtól ragadja el a figyelmet és az időt. A karácsony azonban évről évre megerősít abban, hogy a családi összetartozásnál nincs fontosabb dolog. Még egy versvándor számára sem.”
